Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2016. július 22., péntek

C h a l l e n g e

Most meg az van, hogy sok a bázis. Visszavettem 20%-kal, mert az elmúlt két napban szinte nem is adtam gyorshatásút a kajához, annyira szédültem néha. A mérések meg bizonyították, hogy a bázisinzulin működik önmagában is, mint az állat. :-)
Szóval épp csak stabilizálódtam a nagy hyperglikemiák után, épp csak megnyugodtam Máltán,  
már itt is a következő  c h a l l e n g e. 

Megjött a menszeszem. És ez mindig beleköp a levesembe. :-)
(Nem mellesleg, visszatérve Osloba szokatlan hőség várt, ami szintén lefelé tornázza a vércukromat...)

Megfigyeltem már néhányszor, hogyan változik a szervezetem cukoranyagcseréje a külső körülmények hatására. És kifejezetten érdekes, hogy a diabétesszel annyira szenzitívvé váltam ezekre a hatásokra, mintha csak megélném, amikor a kis sejtjeim csatába mennek, túlélnek vagy épp örülnek valaminek. Legutóbb a hidegfront okozott pluszmunkát, most meg épp ellazulunk a menszesz alatt... Ilyet...:-D

Elég nehéz megtalálni a közös hangot. De nem is csodálom. 
Ha csak arra gondolok, mennyit számít a megfelelő táplálék - és folyadékfogyasztás ahhoz, hogy testem egészségben és úgy egyáltalán életben maradjon, igazi kihívásnak tekintem pótolni egy évek óta nem működő szervem munkáját. Mert a test egy csodálatosan működő rendszer, ahol mindennek megvan a pontos helye, ideje, szerepe. Minden kapcsolódik mindenhez és minden nanomikron' részlet és ezredmásodperc tökéletesen ki van találva az élet optimális fenntartásához. A testen belül nincs kérdés, ott nem gondolkozik senki a következő lépésen. Egyszerűen csak működik, ahogy kell.
Na ezt utánozni..... igazi  c h a l l e n g e.

Tanulhatok fejben számolni, képleteket gyártani, ötéves tervekben élni, vagy le is doktorálhatok, hogy őrizzem testem egészségét, akkor sem tudnám kopizni ezt a tökéletességet. 
De legalább kezemben az eszköz: adhatom az inzulint, mérhetem a vércukrom, és ellenőriz(tet)hetem a testem állapotát. Hála és köszönet.:-)

Nem is tudom mi tévő lennék, ha egyszercsak kapnék egy csodabogyót... Egy olyan bogyót, ami nélkülem is elvégzi azt a sok feladatot, ami a diabétesszel jár. Mint egy vérnyomáscsökkentő. Csak beveszem reggel és kész is az egész nap... a vércukormérések... a kalkulációk... a tervezés... az inzulinadás... a kontroll... és a százezer külső behatás menedzselése... Talán a sejtjeim is boldogabbak lennének.:-D
És ha kapnék egy új és működő hasnyálmirigyet?
Lehet, hogy unatkoznék? :-D Na jó, azért az enyhe túlzás. 
De biztosan nem lennék ennyire szoros és tudatos kapcsolatban a saját testemmel. :-)

ui: Most figyelek. Kicsit magasabban, 10 mmol/l-en állok, de legalább stabilan, és jól is érzem magam. Meglátjuk, mi történik, ha a piros napok eltelnek... 
Valószínűleg visszaemelem a bázist az eredeti felállásba.

És figyelek tovább... :-D

üdv,
DiabGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése