Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2016. március 26., szombat

PolialkoMi?

Akarom mondani, cukoralkohol.
"A cukoralkoholok a szénhidrátok redukciójakor képződő polialkoholok (többértékű alkoholok). A folyamat során a cukrok oxocsoportja (aldehid- vagy ketocsoport) alakul alkoholos hidroxilcsoporttá. A cukoralkoholok színtelen kristályos vegyületek. Vízben jól, alkoholban kevésbé oldódnak, éterben oldhatatlanok. Számos cukoralkohol édes ízű. A természetben is megtalálható néhány cukoralkohol a növényekben, ezek a D-glucitol vagy szorbitol, a D-mannitol és a D-galaktitol vagy dulcitol. Gyakorlati szempontból a szorbitol a legfontosabb, amit édesítőszerként használnak."    (Wikipedia)

A cukoralkoholok élettani szempontból sokkal előnyösebbek a cukroknál, mert 

- energiatartalmuk alacsonyabb, 
- a cukrokhoz képest kevésbé/vagy egyáltalán nem emelik a vércukorszintet, 
- inzulin nem szükséges a lebontásukhoz, 
- egyes vegyületek bizonyítottan fogszuvasodás-ellenes hatásúak.

Szóval sokkal egészségesebbek mesterséges társaiknál (pl. aszpartam). (!)
Viszont nagy hátrányuk, hogy emésztési zavarokat, puffadást okozhatnak, és amúgy rettentően drága mulatság megvásárolni őket.


Az EU-ban hét fajta cukoralkohol élelmiszeripari felhasználása engedélyezett: a szorbit, a mannit, az izomaltit, a maltit, a laktit, a xilit és az eritrit.


Nálam a legnépszerűbb ezek közül az eritrit és a xilit, hiszen nagyon alacsony a glikémiás indexük, illetve kalóriatartalmuk, és bár a pocakom kicsit érzékeny az édesítőszerekre, ezek teljes biztonsággal beépíthetők a cukorbeteg étrendembe.

Eritrit: 100%-ban természetes. Gyümölcsökben és gombában fordul elő, a boltban vásárolt formáját cukor erjesztésével állítják elő. Íze tiszta és édes, rendkívül hasonlít a finomított cukoréhoz, de csak 60-80%-ban olyan édes, tehát kicsit többet kell belőle használni. Kalóriaértéke majdnem nulla (0,2 kcal), ráadásul sokkal könnyebben megemészthető, mint más cukoralkoholok. Mivel nagy része a vékonybélben szívódik fel és ráadásul rendkívül gyorsan, így 24 órán belül hashajtó mellékhatások nélkül távozik a szervezetből. Túlzott fogyasztása esetén is csak ritkán jelentkeznek esetleges mellékhatásai. 
Nekem kevernem kell kevés cukorral, mert az eritritből sokkal többet kellene használni a sütéshez, de a szervezetem nagy mennyiségben sajnos nem tolerálja, de ez a kombó nálam tökéletesen működik.

Xilit: (=nyírfacukor) Iparilag nyírfából, kukoricacsutkából és préselt cukornádból állítják elő. 75%-kal kevesebb szénhidrátot tartalmaz, mint a cukor. Kalóriatartalma 2,5 gramm. Az eritrittel ellentétben, az elfogyasztott nyírfacukor nagyobb része a vastagbélben szívódik fel, ezért kissé hashajtó hatású lehet. 
Én lassan, de ezt is megszoktam, és kevesebbet használok belőle, mert az édesítőereje kiváló.

A cukor és a cukoralkoholok összehasonlítása:

  Édes ízGlikémiás indexKalória/g
Szacharóz=cukor    100604
Maltit  75523
Hidrogénezett keményítő  33392,8
Xilit  100122,5
Izomalt  5592,1
Szorbit  6092,5
Laktitol     3562
Mannit  6001,5
Eritritol  7000,2

                             
Én kifejezetten érzékeny vagyok az édesítőszerekre, szóval cukoralkoholokat sem fogyasztok túl gyakran. Ez kicsit szerencsétlen, hiszen zéró szénhidráttartalmuk miatt sokkal többször beilleszthetném az étrendembe. De másfelől nem is bánom, hogy ezt nem tudom korlátlanul megtenni, mert ismerve édes számat, kilószámra enném az összes, ebből készült csokoládét/csokoládékrémet, amitől előbb, vagy utóbb, de beájul az ember.
(És most nem a szesz bódító hatására gondoltam.:-D Szerencsére ezeknek köze sincs az etil-alkoholhoz....)

Na, de ennyit erről.
Legközelebb górcső alá veszem a mesterséges édesítőket. 

Izgalmas lesz.

ui: ... eszembejutott, el kell kerüljem a Stevia-t is egyébként, ami ugyan 300-szor édesebb a szacharóznál, mindössze 0,21 Kcal-t tartalmaz grammonként. Szóval megatuti lenne.
De csak lassan a testtel. Meg a "szerekkel".

üdv,
DiabGirl

2016. március 18., péntek

RosszProfilOk

Nem csak akkor lehet rossz cukorprofilt csinálni,
- ha nem igényelsz semmilyen támogatást vagy segítséget az orvosodtól,
- ha rosszul csinálod a diétát, kvázi egy napodban több a csokoládé, mint a brokkoli (oké, egy-egy nap belefér),
- ha többnyire csak megtippeled a szénhidrátok értékét, de semmi esetre sem veszed a fáradságot arra, hogy legalább egyszer életedben lemérd azt, amit eszel (pedig mennyivel egyszerűbb tudni, mit és mennyit eszel),
- ha nem adod be időben a bázis inzulint, mert nem volt rá időd (haha),
- ha nem adod be időben az étkezéshez szükséges elegendő mennyiségű gyorshatású inzulint, ami ugye be lehet adni az étkezéshez képest túl hamar, vagy túl későn, de neked tök mindegy (haha),
- ha túl gyakran lövöd a gyorshatású inzulint, mert túl gyakran nassolsz, amitől összezavarodik a hasnyálmirigy hiányában egyébként is megzakkant szervezeted (pedig hypokat-hypereket kerülhetsz el nass és plusz inzulin nélkül),
- ha úgy kezeled az inzulint, mint egy tablettát, amit beveszel oszt' jól van, a többi jön magától (pedig nem, csak mondom, volt amikor én is ezt hittem),
- ha nem csekkolod a vércukrodat elég gyakran ahhoz, hogy lásd, mi történik veled egy nap (tudni NÉHA mérő nélkül is, magabiztosan, hogy mennyi az annyi, csakis gyakori, teljes napi vércukorprofillal lehet),
- ha azt hiszed megúszhatod sport vagy valamiféle mozgás nélkül ezt az egészet, mert azt hiszed, Te már azzal is elég kalóriát égetsz el, ha naponta többször felállsz a kanapéról, vagy inkább nem eszel semmit, és akkor nincs mit elégetni.

Ne adj Isten az is lehet, hogy egyáltalán nem adsz semmiféle inzulint, mert minek, nincs neked semmi bajod, nem is érdekel a történet. Az orvost meg már elküldted a sunyiba, a jótanácsaival együtt.

Szóval elronthatod. Ez mind hozzáállás és gyakorlat kérdése.

De mi van akkor, ha többnyire elfogadod, megérted, csinálod is a dolgod, de valahogy mégis elakadsz?
Ha tudod, mit kell tenned, de blokkolnak az érzéseid... csalódottság, depresszió, félelem és már nem is a diétával, meg az orvosokkal, hanem saját magaddal kell egyezséget kötnöd?

Tudod, tudod, de a félelmed leblokkolja a józan eszed, és képes vagy olyan idétlen fizikai tüneteket is produkálni, amikre semmi, de semmi okod.
Mint én, amikor evés után már akkor remegek a hypotol, mikor még be sem adtam hozzá az inzulint...
pedig tudom, hogy hülyeség.
Vagy amikor egy-két éjjel többet esik a vércukrom a megszokottnál, és önkényesen le is veszek másnap 2-3 egységet a bázisomból...
pedig tudom, hogy nem szabad, attól csak huszas cukraim leszek másnap.
Tudom, de a félelmeimre hallgatok.

És ilyenkor hiába, a vércukormérés, meg a diéta, meg hogy időben kelek fel bázist adni... a pánik elront mindent. Kapkodok, izgulok, nem mérlegelek, nem vagyok magamnál. Mert félek. Hogy hypozok, hogy elvisz a mentő. Ennyi. És ennyi bőven elég a rossz vércukorprofilhoz brokkolival vagy anélkül.
Hihetetlen, hogy velem ez épp megtörténik...


De nem fogadom el. Bíznom kell magamban, és tudnom a dolgom. Mostmár egész jól kezelem, edzem magam, keresem a megoldást, nem hagyom, hogy a félelmek irányítsanak.
Te se engedd!

Bármilyen félelmed is van, nem igazi.
Az élet az igaz.
Pozitív gondolkodás, sport, pszichológus. A megoldások sora végtelen...
Vedd kezedbe az irányítást!
Bízz magadban!
Éld az álmaidat! Ne álmodd az életed.

Én meg megyek és beadom az inzulint.

üdv,
DiabGirl

2016. március 17., csütörtök

HigH

Rosszmájú olvasóim könnyedén szót emelhetnek a rossz vércukorprofilom miatt. Tényleg rossz. Posztolom itt a sok 10 fölötti számot Facebookon... meg mosolygok a nehezen betartott diétámon... Úgy tűnhet, teszek az egészre. 
De hidd el, hogy nem.
Tudom, hogy 12,0 mmol/l-el ébredni és/vagy 19,0 mmol/l-el lefeküdni nem dícsérnivaló. Talán megbotránkoztató. Sőt. 
Talán sokan azt gondolják, szégyen megosztani ilyen rossz eredményeket, nehogy véletlenül arra buzdítsam pajtásaimat, hogy ezt a példást kövessék. Igen, ez egyébként néha veszélyes dolog. Főleg, ha olyan társaim követnek, akik labilisak és hozzám hasonlóan néha kibúvót keresnek a “tenniakarás” alól.
Én ezt tudom nagyon jól, és az aggodalmat meg is értem.
De az igazság az, hogy a rossz cukorprofil is hozzátartozik (-tartozhat) a diabéteszhez. Én sajnos másfél éve járom ezt az utat és mit mondjak, pokolian nehéz…
• küzdeni a félelmekkel, érzelmi blokkokkal,
• tagadni a megváltoztathatatlant, majd elfogadni azt,
• segítségért kiáltani, majd elszaladni,
gyógyulni akarni, majd beletörődni,
elbújni, majd előtűnni,
elhatározni, aztán letojni az egészet,
• sírni, majd mosolyogni.

Kb. így néz ki az elmúlt másfél-két évem, ha rövidre akarom fogni a szót. Már alig emlékszem a 6-os HbA1c időszakomra, amikor minden étkezés előtt és után 5 meg 7 mmol/l értékeim voltak... ha egy reggel véletlenül 13-mat mértem, loholtam  futni az edzőterembe. Tudod, ugye? Talán olvastál, az is én voltam.
Most meg ülök a 8-12-es reggeli számokon és tapsolok?
Na, de hát ilyen ez. Tapsolok is. :)
A 7,9 majdnem tűzijátékot kapott két hete. :DDD

Nem őrültem meg, csak értékelem, ha kis lépésekkel is, de jobban érzem magam. Hosszú ideig ültem burn-out-ban, azt mondtam, legyen bármi. Feltettem a kezeimet és vártam, ami jön. Jött is a huszas-huszonötös, de nem érdekelt. Az sem, ha reggel tizenkilenccel ki sem tudtam mászni az ágyból. Olyan ez, mint egy lelki terror. Hyperglicemiában bezombul az ember lánya, esküszöm.
De aztán a hangulatváltozásaim, a depresszióm, a kialvatlanságom, az indulataim, majd a fáradékonyság és a hátfájdalmak már mind vészharangként nyomasztottak már mire beadtam a derekam, és újra szembenéztem a tényekkel.


Cukorbeteg vagyok. És ezt vállalom most a nehezebb időszakokkal együtt is.

Nem azért kezdtem blogot írni, hogy jól megmutassam, mi a tuti. Nem azért írok, hogy tanítsalak. Én nem mindig vagyok jó a kontrollban, nem mindig tudok példát mutatni, talán nem is akarok. Nem vagyok mindig erős, és bátor, és érzelmileg sem vagyok a legstabilabb személyiség.

Viszont imádok élni.
         Akarok élni!
Szeretem legyőzni a korlátokat.
         Le akarom győzni a korlátaimat!
Igent mondok a nemre. És nemet az igenre. 

Szeretném megmutatni, hogyan is működik az ÉN DIABÉTESZEM.
Ha friss cukorbeteg vagy, azért. Ha veterán, akkor meg azért.

Szóval itt az életem. A véleményem. 
Meríts belőle erőt, energiát, formálj Te is véleményt. Állj mellém, vagy légy ellenem. 
A lényeg egy: TÖRŐDJ A DIABÉTESSZEL!
Tanulj róla.
Tanulj magadról. :)

!!! :) Felismerés, elfogadás, meggyőződés, elhatározás, tudatosság, erő és kitartás. Ez a fontos. És hogy tudd, mindig dönthetsz másképp.  :) !!! 

Ui: a legfrissebb HbA1c eredményem:  11%. Semmit sem változott november óta. Nem tudom, hogyan, de júliusig 8%-ot csinálok belőle! :D
Majd megosztom Veled.

Üdv,
DiabGirl

2016. március 4., péntek

Nass

A diétázás mostanában nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok két étkezés között megülni a fenekemen. Most épp bekanalaztam egy kis nutellát. Tuti, ami tuti, a vacsoráig éhen ne haljak.
Na hát normális vagyok? :-D   Nem.
Mindig így járok, amikor menstruálok, vagy hirtelen túl sok a szabadidőm.
Aztán persze rettegek a vércukormérőtől. Elő se veszem.


Számomra elképesztően nehéz megállni, hogy ne nassoljak. Imádom az ízeket, imádok enni. :-) És hiába lakom jól délben, délután már nyitogatom a hűtőszekrényt.......... 

Ha jókislány vagyok, készítek egy kis joghurtos-tejfölös-sajtos mártogatót uborkával, meg répával (ahogy egyik nagynénémtől tanultam :-), vagy megeszek néhány szelet sonkát, vagy iszok egy lowcarb gyümölcsjoghurtot. 

De ha rosszkislány vagyok, oda a napi diétám. Úgy, ahogy van.

Hát gondolkodtam, mi segíthetne rajtam:
››››› Fogadhatnék személyi testőrt, aki lesi minden mozdulatom...
›››› Rágcsálhatnék valami szénhidrátmentes nasit minden alkalommal és akkor nem kellene a lelkiismeretfurdalástól szenvednem...
››› Felhívhatnám anyukámat minden nap, hogy jól elpanaszkodjam, mennyire éhes vagyok, de még várnom kell az evéssel...
››Futhatnék gyorsan egy-két kört a ház körül, mielőtt előre nem kalkulált ételhez nyúlok. Ez még stresszet is old. 2in1.
› Ja, és tuti, hogy nem kellene annyi csodafinom ételt főznöm a páromnak, mert ilyenkor egyszerűen főzés közben is képtelen vagyok uralkodni magamon. Így történhet, hogy néha becsusszan egy kanálka tejszín, és a tésztát, burgonyát is meg kell ám kóstolni, mielőtt tálalom. Ha ne adj Isten süteményt sütök, akkor meg tutira nyakig ülök a krémes bödönben.

Gondolkodtam, mi segíthetne rajtam, de tulajdonképpen mindig a kifogásokat találom meg először, ha enni akarok. Úgyhogy semmi más, csak az önuralom. :-)

Futhatok egy kört, az csak időhúzás. Utána is megeszem a csokit, ha meg akarom.:-D
Személyi testőrre nincs pénzem, anyukámat meg nem fogom terrorizálni.
A szénhidrátmentes sajtot és társait mindig megunom. Az édesítőszeres csokoládékat meg nem bírja a pocakom (mert ha eszem, az nem egy kocka csoki, úgyhogy érthető módon azután két napig nem bírok felállni). 
A főzés meg...  ugyan. Miattam ne éhezzen a férfiember. :-D

Mi marad?

Igazából semmi más nem segít rajtunk, csak az ÖNURALOM.

Kontroll.
Mérleg.
Porciók.  -----------------------------------››››
Zöldség.  --------------------------------------››››

Miatyánk.

Ezen gondolkodtam.
Ezért írtam. 

Te hogyan gyakorolsz kontrollt a nassolás felett? 

üdv,
DiabGirl