Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2016. február 27., szombat

BetaChek

Mégis összejött. Nincs elegendő tesztcsík a táskámban, pedig a pótfelszerelésemre mindig figyelek, ha utazom. De most váratlanul csúszok a hazautazással két hetet...
Persze a recept itt van nálam.
Csak tudnék vele mit kezdeni országhatáron kívül is... :-D

Az Accu Chek Performance készülék most nekem az aktuális egyébként, nem favorit, de éppen ez a hazai támogatott. Megvan még a régi Active is, amit imádtam, és egy D-cont. 
És ez nagyon cool, csak mind Budapesten rejtőzik egy fiókban. 

Sokat utazom, szóval igazán eszembejuthatott volna korábban kicsit okosabban manőverezni a vércukormérőimmel, de mindegy, most szereznem kell valamit, mert egyelőre kb. 20 db tesztcsík van nálam a következő két hétre.

A norvégok nem szolgáltak Performance csomaggal. Van nekik Accu Chek Aviva, ami hasonló az enyémhez, meg valami Mobile nevű cucc is. Megmondom őszintén más típust nem is néztem.
Egyik sem tetszett, és ott vásárolni új mérőt vagy tesztcsíkokat egyébként is szörnyen drága. (Egyáltalán, élni drága.:-D)) Példa gyanánt elmondom: Norvégiában egy doboz Aviva tesztcsík háromszor annyiba kerül, mint maga a készülék. (Mivaaan??)
Offoltam.
Megjegyzem, ha már Norvégia, majd inkább körbe szimatolok glükóz szenzor és egyéb inzulin-pen/pumpa ügyben. Eddig nem tettem, pedig ők nagyon is toppon vannak az egészségügyben. És anyagilag is támogatnak mindenben.

De a lényeg, hogy nem vásároltam se vércukormérőt, se tesztcsíkot északon.

Később Máltára érkeztem. Szétizgultam az agyam, vajon lesz –e Performance számomra e napsütéses helyen? És ha igen, vajon rá tudom –e venni a helyi orvost egy ártatlan recept felírására? Vagy tényleg be kell beszerezzek egy vadi új felszerelést...?

Utóbbi lett.
Itt is két Accu Check mérőt ajánlottak, Active és Go. Felcsillant a szemem, mert hát előbbi az én régóta imádott kütyüm, csak majdnem száz eurót kértek érte. Plusz tesztcsík. 
Mit mondjak? A másikat meg se néztem. Pedig én végtelenül rajongok a márkáért. De ennyiért hülye lennék megvenni, amikor otthon negyed annyiba kerül.

Aztán mutattak két további opciót, féláron. Egy One Touch készüléket és egy Beta Chek G5-ot. Egyiket sem próbáltam soha, szóval miután jól utánaolvastam az interneten,  végül is felkaptam a Beta Chek-et. Azt írják, extrém pontosan, 5 másodpercen belül mér, és szuper memória kártyával működik. 
Lássuk a medvét.
A tesztcsík problémát legalább megoldottam.


ui: A készülékhez tartozó ujjbegyszúró szörnyű. Még jó, hogy van nálam egy szelíd, kompakt Accu Chek változat. :-DDD

üdv,
DiabGirl

2016. február 11., csütörtök

Lőttem vagy nem lőttem?

Beadni minden nap, azonos időpont(ok)ban a szükséges inzulin(oka)t, feljegyezni azt, számolni vele, tervezni a napot... Egyszerűnek tűnik, de nem az. 
Főleg, ha közben elfelejted mit csináltál, vagy nem csináltál...

Korábban nem igazán izgultam túl az inzulinbeadás körüli teendőket. Ha éppen hajnal 5-ig buliztam a főiskolán, hát addig buliztam, aztán lefeküdtem aludni. Kit érdekelt, hogy reggel 8-kor bázist kellene adni. (??) Beadtam délben, vagy be se adtam. (Az étkezésekről inkább nem is írok.) Aztán persze csodálkoztam, ha másnap borult minden, hypoval meg hyperrel is. No comment.
A lényeg, hogy azóta sokat tanultam erről. Mennyit számít a pontosság? Melyik napszakban érdemes bázist adni? Egy adagban vagy megbontva? Hogyan éljünk túl egy 6-10 órás időeltolódást is akár a penes bázisadással? Mit jelent stabilnak maradni egész nap? Hogyan számoljak a gyorshatásúval? Mi történik két étkezés között? Satöbbi.
Jól megy.
De most meg túl pontos akarok lenni. Annyira pontosan akarom adni az inzulint, hogy a sok emlékeztetővel, meg gondolkodással, meg tervezéssel összezavarom néha saját magam. 

Mert ugye jön a reggeli rutin. 
Felkelek, mérek, bázist szúrok 8-kor, megiszom a tejeskávém, megnézem a telefonom majd felöltözöm. 
Általában.
De... amikor hamarabb öltözöm fel, minthogy meginnám a kávém, vagy a mérés után mosok fogat, és nem a kávé után, vagy amikor még félálomban mérek, majd megmosom a fogam, vagy előbb böngészem a telefonom és jól elmegy az idő vele, neadjisten korábban kelek és 8-ig még leszaladok a boltba reggeliért, hirtelen nem látom, hol volt/van/lesz a bázis.
A reggeli rutinból szapora pulzus lesz, meg pánik, meg tízperces agyalás, hogy akkor most mi van?Mikor is adtam be a bázist? Beadtam -e egyáltalán? Aztán, ha be is adtam már a bázist, elkattogok azon, mi van, ha már másodjára adtam be? (És ilyenkor délig imádkozom, hogy ne kezdjek hypozni..)


Mit mondjak, mindez igazán fárasztó tud lenni. 

És ugyanez étkezéskor. Elég telefonálnom, miközben inzulint adok. Vagy elgondolkodni azon, mit főzzek holnap. De egy stresszesebb nap is olyan zombivá tesz, hogy nincs agyam, amivel visszaemlékezzek a szúrásra. És akkor jön a pánik megint. Most adjak akkor inzulint? Vagy várjak, míg mérek újra? És ha be is adtam, duplán adtam? Úristen, hol a cukros jegeskávém?? Tuti, ami tuti..
A következő mérésig meg még tízszer jól leizzadok, amíg meg nem nyugszom, hogy a memória zavarom nem okoz majd súlyos hypot.

Éppen ezért van néhány "szabály", amit a saját érdekemben, többé kevésbé igyekszem betartani:
1. Ébredés után igyekszem addig nem is mozdulni az ágyból, amíg tudatomra nem ébredek. Csak, hogy felfogjam, hol vagyok és hány óra van. Aztán jöhet a rutin.
2. Természetesen előfordulhat, hogy hamarabb iszom kávét, vagy mosok fogat, elvégre korábban is ébredhetek, nem tilos az. A lényeg, hogy tartsam magam a 8 órához, és ha szól az emlékeztető, üljek le, akár a konyha közepén, és adjam be a bázis inzulint, különben elvész az éterben és aztán majd gondolkodhatom, hányszor nyomtam szundit a telefonon...
3. És ami a legfontosabb, jegyezzem fel e nemes percet valahová. Telefon.. napló.. cetli.. valami. Mert akkor vissza tudom ellenőrizni magam.


Hát ennyi.
Ti hogyan oldjátok meg e memória-zavart?
Lehet, hogy csak nekem van.... :-DDD

üdv
DiabGirl