Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2015. november 21., szombat

BambaSzamár

Van az úgy, hogy csak bambulunk, mint bamba szamár. Az egész életünket leélhetjük ebben az üres, ám igen meditatív állapotban minden erőlködés nélkül. Eszünk, iszunk, alszunk, dolgozunk, meg miegymás. Talán még felelősségünk sincsen. Lehet szidni Gizike nénit, meg a Pityu bácsit, meg a Jóistent is persze minden igazságtalannak vélt csapásért meg büntetésért. És kész is. Az ego megnyugszik, örül, mi meg csak nézünk, mint Jani a moziban.

De vajon mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? 
Rád dobják a problémazsákot, vagy Te teremted magadnak?

Több, mint fél év szünet után most meghatódva olvasom utolsó bejegyzésem, melyben könnyes búcsút vettem Tőletek, magamat mélyen sajnáltatva. Igazán szívhez szóló írás volt, mint az azt megelőző néhány is. 
Jól van az. Életünk minden pillanata fontos. A rosszabbak is. De azért örülök, hogy leálltam kicsit. Isten őrizz attól, hogy bárkit véletlenül letargiába nyomjak.:-) Szóval kicsit elgondolkodtam azon a bamba szamáron.

13 éve élek cukorbetegen, és bár kezdetben szörnyen nehezen kezeltem ezt az egészet, azért az akkori énemre ma mégis sokkal büszkébb vagyok, mint arra a Nikire, aki most már majdnem két éve küszködik magával. 
Elkövettem számtalan hibát, voltak horror magas hemoglobinjaim, átbuliztam néhány durvább éjszakát, kerültem az orvosokat, eszeveszetten diétáztam, de mindezt abban a csodálatos tudatban tettem, hogy velem nem történhet semmi baj. 
Nem is történt. Soha.:-) Persze mindez korántsem példaértékű, de igencsak tanulságos mese a pozitív hozzáállásról. Ugyanis minden "csapás" ellenére, én a legrosszabb helyzetekben is mosolyogtam, és bíztam magamban. 

Ma már biztosan tudom, hogy minden ezen a belső tudatosságon alapszik.  Tények vannak és energiák. És az ehhez való hozzáállásunk.
Amikor három éve elkezdtem a blogot, elmondhatatlanul lelkes voltam. Emlékszem az első témákra, és arra, milyen izgatottan vártam a találkozást Veletek. Naná, előtte sose volt kontaktom más cukorbeteggel.:-) Minden szép és jó volt, de a blog írása közben megváltozott bennem valami. Hirtelen több félelmet és kényszerességet éreztem a diabétesz miatt, mint előtte valaha is. Mindennapossá váltak a "csinálni kell", "bizonyítani kell" , majd "gyógyulni kellene" gondolatok a fejemben, és egyre szerencsétlenebbnek éreztem magam, ha valami nem sikerült.

Aztán körülbelül egy éve csökkenteni kezdtem (sokszor indokolatlanul) az inzulinadagokat, melyet rendszerint önálló akcióként, itthon kiviteleztem magamnak. Persze hozzáteszem, amikor 2014 novemberében 17 helyett 8 egység bázisinzulinnal engedtek haza a kórházból, meg voltam győződve arról, hogy ez nagyon működik, és idővel ez csak még kevesebb lesz. Szóval kampányoltam a gyógyulás mellett.
Csak nem voltam elég türelmes és már akkora ellenségnek tekintettem az inzulint, hogy rendszerint beképzeltem, hogy szó szerint rosszul vagyok tőle. (Például beadtam a gyorshatásút, és abban a másodpercben éreztem, hogy hypozok. Nyilván nem. Na, most mondd meg.)

Így történt, hogy végül lightos pánikbeteg lettem. Nem diagnosztizálta senki, dehát a hypoglicemiától való halálos félelem tulajdonképpen pánik kategória.
Az volt. Van?
Dolgozom az ügyön.

Szóval a lényeg, hogy nem adtam mindig elég inzulint (tudatosan 1-2 egységgel kevesebbet, ami nyilván elegendő sok édes 20-as értékhez), és stresszeltem a monitoron végül soha meg nem jelenő alacsony vércukrok miatt. Az agyam átvert. Az egóm félrevezetett.
Tele voltam rettegéssel, minden nap betegnek éreztem magam. 

Hát csodálkozom, hogy 11-es hemoglobinnal zártam ezt az évet? Nem.

És hogy mi a különbség Niki és Niki között?
Az első 10 év = nincsenek konkrét emlékeim a diabéteszről. (Pedig még infúziót is kaptam keto miatt, ha ezt nem álmodtam. :-)
Az utóbbi 3 év = szinte csak a cukorbetegségre emlékeztet, meg a sok nyűgre, ami jött. 

A többnél is többet foglalkoztam a betegséggel, és elfeledkeztem az egészségemről.

Szóval szerintem az vagy, amit tudatosan megteremtesz magadnak.
Te egészséges vagy? Vagy beteg?
Vagy bamba szamár.

Teremts egészséget, pozitív energiát és felejtsd el a félelmeket!