Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2015. november 21., szombat

BambaSzamár

Van az úgy, hogy csak bambulunk, mint bamba szamár. Az egész életünket leélhetjük ebben az üres, ám igen meditatív állapotban minden erőlködés nélkül. Eszünk, iszunk, alszunk, dolgozunk, meg miegymás. Talán még felelősségünk sincsen. Lehet szidni Gizike nénit, meg a Pityu bácsit, meg a Jóistent is persze minden igazságtalannak vélt csapásért meg büntetésért. És kész is. Az ego megnyugszik, örül, mi meg csak nézünk, mint Jani a moziban.

De vajon mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? 
Rád dobják a problémazsákot, vagy Te teremted magadnak?

Több, mint fél év szünet után most meghatódva olvasom utolsó bejegyzésem, melyben könnyes búcsút vettem Tőletek, magamat mélyen sajnáltatva. Igazán szívhez szóló írás volt, mint az azt megelőző néhány is. 
Jól van az. Életünk minden pillanata fontos. A rosszabbak is. De azért örülök, hogy leálltam kicsit. Isten őrizz attól, hogy bárkit véletlenül letargiába nyomjak.:-) Szóval kicsit elgondolkodtam azon a bamba szamáron.

13 éve élek cukorbetegen, és bár kezdetben szörnyen nehezen kezeltem ezt az egészet, azért az akkori énemre ma mégis sokkal büszkébb vagyok, mint arra a Nikire, aki most már majdnem két éve küszködik magával. 
Elkövettem számtalan hibát, voltak horror magas hemoglobinjaim, átbuliztam néhány durvább éjszakát, kerültem az orvosokat, eszeveszetten diétáztam, de mindezt abban a csodálatos tudatban tettem, hogy velem nem történhet semmi baj. 
Nem is történt. Soha.:-) Persze mindez korántsem példaértékű, de igencsak tanulságos mese a pozitív hozzáállásról. Ugyanis minden "csapás" ellenére, én a legrosszabb helyzetekben is mosolyogtam, és bíztam magamban. 

Ma már biztosan tudom, hogy minden ezen a belső tudatosságon alapszik.  Tények vannak és energiák. És az ehhez való hozzáállásunk.
Amikor három éve elkezdtem a blogot, elmondhatatlanul lelkes voltam. Emlékszem az első témákra, és arra, milyen izgatottan vártam a találkozást Veletek. Naná, előtte sose volt kontaktom más cukorbeteggel.:-) Minden szép és jó volt, de a blog írása közben megváltozott bennem valami. Hirtelen több félelmet és kényszerességet éreztem a diabétesz miatt, mint előtte valaha is. Mindennapossá váltak a "csinálni kell", "bizonyítani kell" , majd "gyógyulni kellene" gondolatok a fejemben, és egyre szerencsétlenebbnek éreztem magam, ha valami nem sikerült.

Aztán körülbelül egy éve csökkenteni kezdtem (sokszor indokolatlanul) az inzulinadagokat, melyet rendszerint önálló akcióként, itthon kiviteleztem magamnak. Persze hozzáteszem, amikor 2014 novemberében 17 helyett 8 egység bázisinzulinnal engedtek haza a kórházból, meg voltam győződve arról, hogy ez nagyon működik, és idővel ez csak még kevesebb lesz. Szóval kampányoltam a gyógyulás mellett.
Csak nem voltam elég türelmes és már akkora ellenségnek tekintettem az inzulint, hogy rendszerint beképzeltem, hogy szó szerint rosszul vagyok tőle. (Például beadtam a gyorshatásút, és abban a másodpercben éreztem, hogy hypozok. Nyilván nem. Na, most mondd meg.)

Így történt, hogy végül lightos pánikbeteg lettem. Nem diagnosztizálta senki, dehát a hypoglicemiától való halálos félelem tulajdonképpen pánik kategória.
Az volt. Van?
Dolgozom az ügyön.

Szóval a lényeg, hogy nem adtam mindig elég inzulint (tudatosan 1-2 egységgel kevesebbet, ami nyilván elegendő sok édes 20-as értékhez), és stresszeltem a monitoron végül soha meg nem jelenő alacsony vércukrok miatt. Az agyam átvert. Az egóm félrevezetett.
Tele voltam rettegéssel, minden nap betegnek éreztem magam. 

Hát csodálkozom, hogy 11-es hemoglobinnal zártam ezt az évet? Nem.

És hogy mi a különbség Niki és Niki között?
Az első 10 év = nincsenek konkrét emlékeim a diabéteszről. (Pedig még infúziót is kaptam keto miatt, ha ezt nem álmodtam. :-)
Az utóbbi 3 év = szinte csak a cukorbetegségre emlékeztet, meg a sok nyűgre, ami jött. 

A többnél is többet foglalkoztam a betegséggel, és elfeledkeztem az egészségemről.

Szóval szerintem az vagy, amit tudatosan megteremtesz magadnak.
Te egészséges vagy? Vagy beteg?
Vagy bamba szamár.

Teremts egészséget, pozitív energiát és felejtsd el a félelmeket!

2015. április 7., kedd

Köszönöm.

Köszönöm Nektek az elmúlt három évet.
Mindaz, amiért a blogot 2012 nyarán útnak indítottam, 
réges-rég megvalósult. 

Ismerkedtünk.
Találkoztunk.
Beszélgettünk.
Segítettünk egymásnak.
Tanítottatok engem.
Segítettetek nekem. 
Feldolgozni a múltat, megérteni a jelent, és várni a jövőt.
Öröm volt írni, öröm volt adni, és kapni.
Köszönöm. :-)
Életemnek e szakaszát azonban most szeretném lezárni.

Úgy érzem fantasztikus erőt, tudást és hitet adott az együtt töltött idő, és a közös munka, de Ti is láthattátok, hogy folyton kibillentem a lelki egyensúlyomból. Imádtam írni, olvasni, tanulni ebben a témában, de túlságosan azonosultam a bloggal, a cukorbetegséggel, és képtelen voltam elválasztani a DiabGirl-t az életemtől. 
Így viszont nem megy tovább, nem tudok már Nektek többet adni magamból.
Továbbra is állítom, hogy: A diabétesz nem betegség.
A diabétesz egy olyan állapot, amivel első perctől kezdve együtt lehet és kell élni.
A diabétesz nem gátol semmiben. Nem bánt, és nem zavar. Minden kellemetlenségével együtt tökéletesen élhető és kezelhető.

A blog írása közben én mindenkinél jobban be akartam ezt bizonyítani Nektek. 
Én meg közben elfelejtettem. :-)
Úgy érzem, szükségem van a szabadságra, a függetlenségre ahhoz, hogy én Én lehessek.
Szóval most kilépek ebből az "árnyékból".

Nehéz volt a döntés, most még nehezebb a búcsú. De higgyétek el, a lépést jól megfontoltam, jól megrágtam, biztosan tudom.
Köszönöm, hogy olvastatok, követtetek, remélem találkozhatunk és beszélhetünk még a jövőben.
Remélem sikerült némi ihletet, motivációt, erőt, kitartást meríteni a bejegyzésekből és a randevúinkból.
Remélem, hogy nagyon sok kérdésetekre választ találtatok nálam.

És nagyon remélem sosem felejtitek el, hogy mindannyian tökéletes, egyedi és megismételhetetlen emberek vagytok!!! :-)

Vigyázzatok magatokra, egymásra és SZERESSETEK ÉLNI! 

Utóirat:
Minden bejegyzésem itt hagyom, hátha a jövőben is hasznát veszitek.:-)
Egyáltalán nem kizárt, hogy egy napon visszatérek. ;-)

Üdv 
DiabGirl

2015. február 24., kedd

SushiLove

Imádom a sushit. Bár, ha valaki azt mondja nekem 5 évvel ezelőtt, hogy így lesz, kiröhögöm. Még hogy nyers hal, meg kaviár... hogy én? Ki gondolta volna, hogy egyszer minden nap enni akarom majd... :-)

A sushi egy olyan tradicionális japán étel, mely rendkívül értékes tápanyagforrás, rengeteg fehérje, valamint jód található benne, viszont zsírtartalma igen alacsony, ezért nagyon egészséges. 

Nem egy konkrét étel neve, hanem gyűjtőnév: olyan, mint nálunk mondjuk, a hidegtál. 

Egyik jellemző darabja a rizshalom tetején felszolgált nyers halszelet, aminek nigiri sushi a neve. A másik jellegzetes fogás a maki, ami zöld algalapba csomagolt rizshenger, közepén kis darab hallal, vagy zöldséggel. Tehát a sushit nem csak halevők élvezhetik (személyes kedvencem pl. az ubrorkás maki). 
A sushi fő ízesítői a gyömbér, a wasabi, azaz a zöld torma és a szójamártás.
Ennyit a fogalomról. :-D


Mivel én igen gyakran fogyasztom ezt a fantasztikus étket, megméregettem, kiszámoltam már néhányszor a kis makik és nigirik súlyát/szénhidráttartalmát és ellenőriztem a vércukorszintemre gyakorolt hatását is.

Nos: IMÁDOM. :-D

Először is a makigyártó séfek annyira profik, hogy tényleg grammra pontosan ugyanolyan súlyú gombócokat tekergetnek. Ez töltelékkel együtt 16-18 g, anélkül pedig 14-15 g.
A nigirigyártás ugyanígy. A feltét nagyobb, a látvány szebb, de a rizs súlya nagyjából ugyanaz, mint a makiknál (kicsivel több).
Szóval ez azt jelenti, hogy nagyzolva 15 gramm főtt rizzsel kell számolni egy sushi elfogyasztásánál. Hibátlan. 

Arról nem beszélve, hogy a cukraimat egyáltalán nem bántja, teljesen mindegy, hogy ebédre vagy vacsorára kérem... Imádom.

Bajba akkor kerülhetsz, ha leülsz a futószalag mellé.:-D Igen, az veszélyes...
Úgy eltölteni például egy kellemes vacsoraidőt a Wasabiban, hogy szebbnél szebb, különlegesebbnél különlegesebb és finomabbnál finomabb kreációk futnak melletted a szalagon... és legszívesebben mindegyiket betolnád... kihívás. Legalábbis cukorbetegen.
És nem az ételek miatt, hanem mert nem látod egyben soha, hogy mennyit ettél.:-D
Na de erre is van megoldás, ha keres az ember... telefon, vagy post 'it. Aztán lehet írogatni, mi mindent kóstoltál meg... Én így szoktam.:-D

A sushi fantasztikus.
Mindenkinek meg kell kóstolnia. Legalább egyszer. ;-)


Utóirat:
A mai modern sushi egyébként Hanaya Yohei nevéhez köthető, aki 1820-ban Tokyo-ban nyitotta meg sushi boltját. Ez volt a mai sushi bárok őse. 
A mai sushi a ’70-es évektől vált világhírűvé.

A lényeg, hogy próbáld ki, ha eddig nem tetted. :-))

üdv,
DiabGirl

2015. január 26., hétfő

Gyógy?Szer

Épp most egy éve, hogy a fejembe vettem, méregteleníteni akarok.
Ma meg már szinte rutin az a sok kis apró dolog az életemben, amit tavaly még erőszakolni kellett. (Mint a zöldséglevek fogyasztása, jóga gyakorlása...) A fogamzásgátló kivételével egyáltalán nem mérgezem magam szintetikus gyógyszerekkel sem...
Erre vagyok a legbüszkébb.

Bár most hazudok... mert tavaly kétszer használtam.:-)
- szeptemberben szükségem volt némi izomlazítóra, mert egy jógaórán úgy meghúzódott a nyakizmom, hogy nem tudtam enni a fájdalomtól,
- szilveszter másnapját pedig nem bírtam volna ki erős fájdalomcsillapító nélkül. :-D
De ezt leszámítva, abszolút megvoltam/vagyok nélküle. Ráadásul olyan jól sikerült a természetes immunerősítés, hogy egyszer sem voltam beteg. Ami szerintem brutális.
Az algával, echinaceaval, kamillateával, gyömbérrel, citrommal és a csipkebogyóval életre szóló barátságot kötöttem.

Meg hát ott az aloe vera is...

És hogy mindezt miért írom le neked?
Hogy meggyőzzelek az immunerősítés fontosságáról, és arról, mennyire felesleges a "szebbnél szebb", "jobbnál jobb", "hatásosnál hatásosabb" szintetikus gyógyszerek után kapkodni, hiszen a természetes gyógymódokkal ellentétben ezek hosszú távon többet ártanak, mint használnak. (!!!!!!!)

Szokásunkká vált sajnos, hogy a legcsekélyebb diszkomfort érzésünk esetén is rohanunk a patikába "segítségért". De vajon tudod-e, hogy például egy szimpla fejfájás néhány pohár vízzel is enyhíthető? A gyomorpanaszok meg egyenesen eltűnnek, ha lerakod végre azt a sok finomított cukrot, kenyeret, zsíros kaját, amivel nap, mint nap tömöd magad? 
Nem akarunk ezzel foglalkozni, mert kényelmesebb instant kaján élni, mint kicsit egészségesebb ételeket főzni, és néha elhisszük azt is, hogy nincs nagyobb dózisú boldogsághormon manapság, mint egy szép, színes, habos sütemény és/vagy egy XXL tábla csoki...
Pedig ez óriási tévedés.
**Először is a boldogság te magad vagy. Kár máshol keresni azt.
**Másodszor, mielőtt beleburkolózol az önsajnálatba és a negatív gondolataidba, inkább vedd sorra mindazt, amiért hálás lehetsz az életben. Elcsépelt közhelynek hangzik, de ÍGY VAN! 
**Ha mindez sikerült, emeld fel a hátsód, és kezdj el valamit sportolni. Lehet ez kis mindennapos séta a parkban (én még sétálok:-DD) , de akár készülhetsz a maratonra is. Tornázz otthon Rubint Rékára, vagy menj el táncolni. Teljesen mindegy, csak csinálj valamit. 
És akkor berobbannak végre az első, szinte "indokolatlan" boldogsághormonok... 
Természetesen a tested is ráhangolódik erre az új, pozitív állapotra. Hirtelen Ő is szeret majd élni, veled együtt. Sőt, ha megtolod egy kis immunerősítéssel, egyenesen sziporkázni fog. 
Ennyi röviden.

Kevesen tudják azt, hogy a betegség nem más, mint egy jelzése annak, hogy megbomlott a szervezetünk egyensúlya. Hiányzik valami az EGÉSZ-ből… amit pótolnunk kellene!
A megoldás: az egyensúly helyreállítása. 
Ez persze a természetes gyógymódokkal, meg a mozgással több időbe telik, mint gyógyszert szedni és örülni, hogy azonnal jobban vagy. 
De a gyógyszerek csak tünetet kezelnek, ráadásul rengeteg mellékhatásuk van. Tudod-e, hogy sok esetben a gyógyszerek mellékhatásai idéznek elő valós betegségeket? Miközben lehet, hogy csak a hiányos táplálkozás volt a rossz közérzet/állapot oka...
Az immunerősítéssel el sem jutsz a betegségekig. Szóval nem lesznek tünetek, amiket kezelni kellene. Szerintem ez a legjobb benne.:-)

Az orvosi gyakorlat nem a betegség okait keresi, hanem a fizikailag megállapítható tüneteket kezeli. És ez nem feltétlen baj, hiszen van az az állapot, amikor életmentő lehet a megfelelő szintetikus gyógyszerek alkalmazása, hogy gyors, és eredményes javulást hozzon. De ezeknek mindig meg van a következménye... (a szimpla antibiotikumos kezelésnek is).






Az emberi szervezet csodákra képes, hihetetlen öngyógyító képességgel rendelkezik, ha ehhez megkapja a szükséges segítséget (tápanyag-dús élelmiszerek, sport, vitaminok, POZITÍV gondolkodás...stb). 
Szóval hajrá!
Sosem (SOSEM) késő változtatni! :-)





Utóirat:
Vallom a betegség-megelőzés centrikus szemléletmódot: 
"Jobb egészségesnek maradni, mint meggyógyulni."


És tudom, hogy ezt már sokszor leírtam, de nem tudom eleget hangsúlyozni!


üdv

DiabGirl

2015. január 5., hétfő

BÚÉk

Végül is egyértelmű lett a fogamzásgátló-hiány vércukor-összekuszáló hatása 2014-ben. Mert most, hogy egy hónapja újra eme "remek" hormonokkal élek, az anyagcserém is kezd ideális állapotba kerülni. Igaz, az évet egy kemény, hiperglikémiába csúszó decemberrel zártam, hiszen az antibébitől nálam abszolút nő az inzulinigény, és bele telt egy-két hétbe míg rendeztem a soraimat. Felejtős volt a bejgli, meg a majonézes burgonyasaláta is. De újév első napján már a stabil vércukorértékeknek örülhettem.

Borzalmas egyébként, hogy csupán méregteleníteni akartam, meg úgy egészségesebben élni, és sokkal nehezebb lett minden... az egész tavalyi évem brutális volt.
Tudjátok, miután szüneteltetni kezdtem a fogamzásgátlót, kezdődött az Apidrás pánik is, majd belevágtam mindenféle alternatív gyógymódba, ami nyilván nem hagyta érintetlenül a milimolokat, ősszel meg teljesen lehetetlen vércukor-ingadozásaim lettek a nagy semmitől (vagy frontok? stressz? hormonok?). Egyik kórházi kontrollon még 8 egység bázis inzulint állítottunk be, két hét múlva már 15 kellett. Téptem a hajam.
Ráadásul, nem tudom, nem emlékszem, hogy korábban bármikor voltak-e ilyen szörnyen instabil vércukorértékeim, hogy valaha megviselt-e ennyire a diabétesz... de talán csak azért nem emlékszem, mert nem is tulajdonítottam neki jelentőséget. Éltem, minden görcsös szorongás nélkül. 
Igen, ezért nem emlékszem.

Igaz a mondás: "Ahol a figyelmed, ott a világod."

Soha többé nem szabad abba a hibába esnem, hogy minden napom, órám, percem a cukorbetegségemről szóljon. Mert nem kell így lennie.
Természetesen vannak alapvető szabályok, melyek alól nem tudunk kibújni, mint a szénhidrátok számolása, az inzulin beadása, a mozgás megtervezése, az egészségesebb életmód, ám a tavalyi év legnagyobb tapasztalata számomra az lett, hogy még ezek mellett sem lehet a diabétesz kontrollt tökéletesen szépen, rendben, hibák nélkül csinálni.

Elszámoljuk... megkóstoljuk... alábecsüljük... hipózunk... becsiccsentünk... kihagyjuk... elalszunk... lustálkodunk... túlszúrjuk... nem mérjük... elrontjuk... nem merjük... 
Előfordul. És akkor mi van?
Attól még nem kell depresszióba zuhanni. És nem kell a lelkiismeret furdalás sem.
Csak fogadd el.
Mindent, amit az élet adott.
Mert hidd el, minden és mindenki érted van.:)

Vannak az embernek nehéz és még nehezebb napjai, de azért a boldogságból mindig sokkal több van körülöttünk. Ez 100%.:)

ÉLJÜNK és NE TÚLÉLJÜNK. (Ismétlem saját magam... :)

Tehát Újév.

weheartit.com

Kívánom, hogy minden szép álmotok váljon valóra 2015-ben!

Kívánok boldogságot, hitet, sok-sok-sok-sok szeretetet, békét, türelmet...
Kívánom a legtökéletesebb vércukrokat és háromhavi hemoglobinA1c-ket...

Kívánok sok kitartást a nehéz pillanatokra és sok mosolyt az arcotokra! :)

Legyen szerelmes, boldog új évetek!




Utóirat:

"Dönthetünk és választhatunk, rajtunk múlik minden. Tanulhatunk új dolgokat, vagy új tartalommal tölthetjük meg a meglévő kapcsolatainkat. Ne felejtsünk el örülni, derűvel szemlélni, hogy ez a miénk, a mi szerethető életünk, s a mi boldog új évünk következik."
Eszes Andrea



Üdv
DiabGirl