Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. december 4., csütörtök

En garde!

Mostanában kicsit elegem van már az evés/ étel/ kaja/ reggeli/ ebéd/ vacsora/ uzsonna/ koszt/ táplálék/ élelem és harapnivalók körüli hajcihőből. Leginkább semmit nem ennék/számolnék, csak dönteném magamba a tejeskávét. Az a tuti. És még szeretem is.
weheartit.com
Deciliterenként 4,7 g CH gyönyör, persze minden turbó nélkül. 
Isten ments, hogy olyan extrákat kívánjak most mellé, mint a light tejszínhab vagy egy darab korpovit keksz...
A képlet hetek óta x inzulin + y szénhidrát és szia. Ha esetleg veszek egy nagyobb levegőt már elszalad a vércukrom.
És persze, hogy veszek levegőt. 
És persze, hogy elszámolok néha 10 g CH-t.

Majdnem minden hónapban eljön egyébként a pillanat, amikor azt kívánom, bárcsak fényevő lehetnék.:-D
Pedig imádok enni!!! 
De amikor ilyen elképesztően nehezen megy a vércukor beállítás... és ilyen elképesztően sokat kell számolni... és ilyen elképesztően nagy kontroll mellett is elképesztően magasak a cukraim... akkor a legnagyobb üveg Nutella, vagy a legszebb és legkívánatosabb libamájpástétom sem tudna örömet okozni. 
Mert a centiméterre pontosan vágott rozskenyér szeletek meg a giga sok zöldség és gyümölcs ellenére is úgy néz ki a cukorprofilom már két hónapja, mintha karamellát zabálnék.

Mindehhez hozzátartozik, hogy egy hónapja csökkentettük a bázis inzulin igényem. Nagy volt az öröm. Egy hétig. Aztán azzal a lendülettel vissza is állítottuk az egészet az eredeti kerékvágásba... és valószínűleg vár rám egy kontroll- meeting a jövő héten is.

Nehéz szakma' ez. Ha eldönthettem volna a főiskola előtt, akarok-e ezzel foglalkozni, valószínűleg nem vállalom. :-D Na, de nem döntés kérdése volt.
Csak most olyan türelmetlennek érzem magam. Néha csalódottnak is. 
De igyekszem nem utat engedni a rossz érzéseknek. 
A probléma meg fog oldódni... akár a frontok, akár a hormonok, akár az akármik okozzák ezt most nálam.
Tudom, hogy csinálni kell. Tudom, hogy ez a dolgom. 
És ahogy apukám mondaná: "Úgyis lesz valahogy. Olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen.":-DDD

Persze nagyon "biztató" a diétám szempontjából, hogy épp most jár a Mikulás a sok csokival...
... hogy közeleg a karácsony is a sütivel és a rokonokkal...
Izgalmas lenne ilyen instabil vércukrokkal nekimenni az ünnepeknek... de nem adom fel.
                                           
                                                                   "En garde!" ;-)

Majd jelentkezem. Legyetek jók.  

Utóirat:

Amúgy az egész olyan, mint egy soha véget nem érő akciófilm, ami kezd már igen vontatottá válni, de még gőzöm nincs a végkifejletről. 
Szuper. 

üdv,
DiabGirl