Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. augusztus 11., hétfő

MonoPoly

Az a furcsa, csillapíthatatlan étvágy ... Tudod, amikor eszel, eszel, és még mindig gyengének érzed magad. És persze nem az óriási étvágyad miatt. Hanem, mert csökken... csökken... csökkennek a mmol-ok. Brutális.
Nem tudom utoljára mikor ettem az "életemért"... :-D
Hál'istennek. Az borzasztó érzés.
Viszont ma délután... úgy éltem meg a kissé alacsony vércukromat, mintha nullán lettem volna.

Sziporkáztam egész nap. Jól ébredtem, finomat ebédeltem, jók voltak a VC értékek... nagyjából túléltem a múlt heti frontokat is, kezdem megtalálni a stabilitást, és jól megy a diéta is. Meg a CH számolgatás... nem is kívántam ennél többet.:-)
Aztán hazaindultam a munkából, és hirtelen elfogott egy enyhe hypoérzés. Tényleg váratlan volt. Épp a villamoson álltam, nem is tudtam hol megmérni "magam".
Szóval csak figyeltem és vártam. 
Hőség volt, meg közeledett már a vacsi ideje is, gondoltam, biztos csak simán fáradt vagyok és éhes. Vártam. De a félelmeim nem hagytak nyugton, egyszerűen úgy éreztem ennem kell.
Úgyhogy benyomtam egy szelet müzlit. De semmi sem változott.
Aztán  egyszer csak szőlőcukrok kerültek elő a táskámból.
(Naná, hogy túl akarok élni. :-D )
El is majszoltam hármat hazáig...

Miután leszálltam a viliről és levegőt is kaptam, már jobb lett a helyzet. De természetesen hazaérve első dolgom volt csekkolni, hogy mi történhetett velem út közben. 
Nos.. nem tévedtem sokat. A csipegetések után végül 10,1-nél állt meg a történet. Bravo Niki.
Csak az a fránya éhségérzet. Na az nem múlt el.

Kénytelen voltam hát hamarabb vacsorázni, mint szoktam, pedig már közelében sem voltam az alacsony vércukroknak... ettem 10 dkg pékárut. Azzal mindig telítődöm. De hiszed vagy sem, éhes maradtam.
Ilyenkor általában leülök megnyugodni. És 10x felteszem magamnak a szokásos kérdéseimet: Valóban rosszul vagy? Valóban éhes vagy? Esetleg félsz? 
Ez fontos, mert hajlamos vagyok gyengeségérzet esetén nem beadni a szükséges gyors hatásút, mondván, nem szabad, mert hypozok...... :-D
Így volt most is. Elhúztam amennyire tudtam...
És közben mértem.
17:43-kor 10,2 mmol/l
18:44-kor 14,8 mmol/l (Istenkém milyen jó lenne ilyenkor egy Dexcom, hogy kényelmesen nézhessem a vércukraim alakulását, mint egy némafilmet, hangok, vér és lándzsák nélkül.... - lábjegyzet :-D)
A 19:16-kor mért 17,3-as érték aztán meggyőzött az esetleges gyors hatású inzulin szükségességéről.
És az éhségérzet is elmúlt.
Megint bebizonyosodott, hogy a vércukormérőnek van igaza. De mit tegyek, ha annyira mást érzek???
Egyszerű. Adjam be az inzulint. :-D

Tanulság? KONTROLL. És ne engedj a félelmeidnek!

fotó:Instagram

Utóirat:

Azért néha eltöprengek ezen az egész feladaton. 
Mármint.... amit a diabétesz jelent nap, mint nap...
Örökös szabályok, találós kérdések, rejtvények, kérdezz-felelek... játék az egész? Ahol kimaradhatsz egy körből, ahol nyerhetsz és veszíthetsz... ahol mindig résen kell lenned. Ahol mindig észnél kell lenned. Érdekes és izgalmas, nem? :-D 
A Monopoly-tól jobb hasonlat nekem sem jutna eszembe...



Bár ma inkább Barbie babáztam volna. Úgy emlékszem, az pihentetőbb.

üdv,
DiabGirl

2014. augusztus 4., hétfő

VargHa GyógyMód

"A Vargha Metodika lehetőséget nyújt rossz- és jóindulatú, áttétes daganatok, nőgyógyászati, vese- máj- és egyéb ciszták, miómák, agyi katasztrófák, sclerosis multiplex, bénulás, és más visszafordíthatatlannak tartott egészségkárosodások, halmozottan sérült gyerekek, immun-autoimmun vagy vérkeringési betegségek, magas vagy alacsony vérnyomás, depresszió, pánik, alvászavar, inkontinencia, ízületi és más mozgásszervi panaszok. Pajzsmirigyproblémák, fogamzásképtelenség, gyermekáldás elmaradása, nyirok (mély-felszínes)-keringési betegségek, idegközponti-mozgás-végtag koordinációs problémák komplementer (kiegészítő) kezelésére." 
- olvasható a Vargha Metodika hivatalos weboldalán.
Én 2003-ban találkoztam velük először.
Mint már oly sokszor írtam, édesanyám kezdettől fogva igazi Sherlock Holmesként keresi a cukorbetegség gyógyításáról, kezeléséről szóló cikkeket, híreket, videókat, kutatási eredményeket... :-) Így talált rá dr. Vargha Zoltán munkásságára is.
Mondanom sem kell, egyáltalán nem érdekelt a téma. Ráadásul sosem ígérték a gyógyulásom. Ezt csak a 2-es típusú cukisoknak garantál(hat)ják. Csakis az állapotom stabilizálásának lehetőségét hangsúlyozták, amiről úgy gondoltam, megoldom egyedül is. Persze anyukám hosszas kérlelésére végül beadtam a derekam, így hetente utazhattunk kezelésre. 
Nyomkodták a talpam, bitang módon. Halvány emlékeimben meg is őriztem ezt a rettenetes fájdalmat. Brutális volt.
"Célirányzottan optimalizáljuk a mély és a felszínes nyirokrendszert."
"A talpon és lábfejen bőr alatt lévő, un. idegleképeződések megadott, pontos ütemezés szerinti ritmikus cél-ingerlésével gyakorol külső-belső biológiai hatást a szervezetre. Így létrehozva az önerőből már megvalósulni nem képes sejtregenerációt, önkorrekciót, a fájdalominger hatásmechanizmusán alapulva. A páciens a terápia után erősebbé válik, mint panaszait megelőzően volt."
Emlékszem, az első találkozáskor adtak  a kezelések mellé néhány kézzel írt, továbbfénymásolt információt is, például a sav-bázis egyensúlyról, a vércsoport-diétáról és a pozitív gondolkodás fontosságáról. De engem semmi sem motivált, úgyhogy hamar feladtam. Sokba is került, hosszú is volt az utazás Nyíregyháza-Budapest távolságban hetente, és tényleg nem érdekelt az egész.
Nem tartott sokáig a kapcsolatunk, de a lábgörcsöket és a krónikus fejfájást legalább magam mögött hagyhattam. Az tényleg szuper eredmény volt...

Aztán eltelt 10 hosszú év.
Ráhangolódtam a pozitív gondolkodásra, megtanultam kezelni a cukorbetegségem, rácsodálkoztam az emberi test fantasztikus regenerálódó képességére, és érdeklődni kezdtem az alternatív gyógymódok iránt... meg jött egy kis fülsipi, légúti nyavalya... szóval mindenképpen immunerősíteni akartam.
Hát nem szembejött velem újra ez a "Metodika"? :-)
Kértem is egy időpontot diagnosztikára. 
"A diagnosztika a talpi idegleképeződések vizsgálata - az ott észlelt elváltozások, ezek érzékenysége, a fájdalom intenzitása, valamint az ismételhetőségre adott válasz alapján - történik a szervek és funkciók állapotának rögzítése; az elváltozások feltárása. 
A diagnosztika első lépése a gerincből ki- és belépő szimpatikus-, paraszimpatikus idegganglionok pontjainak, majd a központi idegrendszer leképeződéseinek, ill. egyes szerveknek a vizsgálata." 
- olvastam a honlapon.
Hát én újra beültem abba a székbe, újra megkínozták a talpam, és grátiszban kiselőadást kaptam az emberi test anatómiájáról. A fájdalomtól most is majdnem sírtam, közben le nem tudtam venni a szemeimet a mellettem szorgosan jegyzetelő idős bácsiról, aki felvezette a kartonomba a doktor szavait, majd az általam felsorolt panaszokat is. (Azért ceruza, meg papír.. meg fénymásolat.. meg izé..) Végül alá kellett írnom egy szerződést arról, hogy a központ nem vállal felelősséget az esetleges eredménytelenségért. 
És hello.

Az első sokk akkor ért, amikor erre a konzultációra ki kellett fizessek "x" 000 forintot. 
Még jó, hogy a diagnózist a szüleim adták ajándékba. :-D
Gondoltam is magamban, régen mennyivel szimpatikusabb volt a "segíteni akarás" és a "gyógyulás beindítása" végett történt megbeszélés a beteggel... amit persze mindenképp horror kezelési költségek követnek...
Mert egy 45 perces kezelés most 7000 forintba kerül, és legalább egyszer, de inkább háromszor (!) javasolják hetente. Szóval el lehet itt költeni a verítékkel megkeresett pénzünket az tuti. Na mindegy, úgy voltam vele, 10 év az 10 év.

Aztán 41 000 forintért ajánlottak egy személyre szabott vitamin csomagot. 
Negyvenegyezer forintért! Második sokk. :-D
Mégis ki az a magyar átlagember, aki egy drága konzultációs díj után még gyorsan kipengeti a nettó minimálbér felét vitaminokra? 
Őrület.
Írhattam nyilatkozatot erről is. Mármint, hogy nem vagyok hajlandó szedni ezeket a bogyókat.

Persze,  hogy nem kértem. De nem csak az ára miatt.
- Hanem, mert magam is vásárolok hébe-hóba bio superfoodokat. Szóval nem üres a polc otthon. Minek nekem új vitamin paletta?
- Másrészt meg... minden rosszindulat nélkül kérdezem:
Hogy a viharban nem fejlődtek annyit 10 év alatt, hogy legalább számítógépes infrastruktúrájuk legyen az adatfelvételhez???
És mi a viharnak nekik külön alapítvány a páciensekért, ha még így is ennyi pénzt kell kifizetni egy egyszeri állapotfelmérésre, és kellene a vitaminokra? (A kormosra fénymásolt szerződésről inkább nem is beszélve...)

No comment.
Aztán lehet, hogy csak én vagyok túlságosan kekeckedő természet... de ez így, ebben a felállásban számomra értelmezhetetlen.

Mert én hiszek a módszerben, nem vitatom a tudományosan alátámasztott tényeket és tudom, hogy ez a módszer sokat segít(het) nekem... 
...  de a saját bevált vitaminjaimmal,
... az általam meghatározott kezelés számokkal,
... mindezt kiegészítve mással (jóga órák és masszázs).
Ha lehet.
Máskülönben nem lehet megfizetni.
Szóval lássuk a medvét. :-)

Utóirat:

Megjegyzem, ha 1000%-os eséllyel megszabadítanának a cukorbetegségemtől, még hitelt is vennék fel, hogy kifizessem őket. De így... :-D
Azért a vércukrok változásáról még írok...

üdv,
DiabGirl