Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. július 29., kedd

KontRoll

Kontrollon jártam ismét. Megvolt a szokásos vizit: a vércukormérő ellenőrzése.. az étkezések csekkolása.. és a doki a laboromra is bólintott egyet. De ennyi, s mindez belefért 8 percbe. 
Ja, kértem Lantushoz receptet. +1 perc.

Az utóbbi egy évben, mióta komolyabban foglalkozom a cukorbetegségemmel, és minden oldaláról igyekszem megközelíteni ezt az állapotot, mintha alul értékelném a saját orvosom hozzáállását.. Eddig sokkal motiváltabbnak láttam, segítőkészebbnek, és például a pumpás dologról is többet beszélgettünk. Mostanában inkább rutinszerűen zajlanak a kontrolljaim. Napló, vc mérő, labor, recept? hello.
És őszintén szólva, kicsit csalódott vagyok emiatt.
Mert láthatja, hogy nagyon igyekszem. Ezt a korábbi  értékeim bizonyítják is.
De régen sem dicsért meg. Soha nem vette észre, mennyi munkát nyomok a jobb hemoglobinokért... a bázis inzulin radikális csökkenéséről már nem is beszélve.
... pedig úgy hiányzott egy kis elismerés!

Persze, májusban, mikor kiderült, milyen horror lett az átlagértékem, jött az "ejnye". Meg a "de mégis hogyan jutott el idáig?". Sa-töb-bi. Most meg rendesen olyan csúnyán nézett rám, hogy elszégyelltem magam. Mert nem látta a szép egyjegyű számokat a naplómban. 
Valóban nincsenek 5-ös értékeim... MÉG!!! Viszont 20-as se. :-) Szóval lassan, de biztosan haladok a jó értékek felé. Én tudom. Meg azt is, mennyit dolgozom rajta. 

A frontokat, betegséget, stresszt meg se kérdezte. Én meg nem mondom el, mert mindig az van, hogy "kifogásokat" keresni könnyű. Háááát...
Bizonyára sokkal jobban is csinálhatnám.
Bizonyára mások sokkal jobban csinálják nálam.
Bizonyára bizonyára.

De én, én vagyok.
Az én életem az enyém.
Szóval kár másokhoz mérni a tudásom és tenni akarásom. Mert mások életéhez nem hasonlítható. És mások élete sem hasonlítható az enyémhez.

Szerintem.

weheartit.com
Utóirat:
Bár én még így is borzasztó hálás vagyok a diabetológiámnak, mert bármi kell, a segítségemre sietnek. Mindig van inzulinom, tesztcsíkom, tollam, és időpontom egy következő randevúra...
És persze nekik is lehetnek rosszabb napjaik. :-)

Végül is minden rajtunk múlik. 


üdv
DiabGirl

2014. július 22., kedd

ÉhOmi VérVétel

Csak 5 üvegcse vérecske a teljes profilhoz, és egy rapid' EKG. :-D Így indult a ma reggel. Éhgyomorra..

Aztán ennek kapcsán felmerült a kérdés: mégis ki és hogyan eszik/ehet vagy nem eszik/ehet a vérvételek előtt...
Nos, szerintem kinek és mit javasol az orvosa. :-)

Jómagam többnyire "sima" vérvételre járok. És mivel ez esetben semmi jelentősége az evésnek, általában csak munka után ugrom be az ápoló angyalkákhoz egy szurira. Kényelmes, gyors és praktikus. De az is előfordul, hogy a dokim szükségesnek látja a teljes vérképem ellenőrzését, mint ahogyan most is (gondolom a legutóbbi horror magas hemoglobinom miatt...) és ezt egy reggeli éhes pocakra kéri. 
Nem vagyok orvos, bizonyára van ennek is jelentősége. 
De nekem aztán egyébként is pontosan mindegy, hogy ennem kell előtte vagy sem. A fontos kizárólag az, hogy elég korai időpontot kapjak egy éhomi'ra a kórházban. Például nem árt, ha legkésőbb 8-kor megcsapolnak. :-)

Nem tudom, ki és hogy van vele, de én nem akkor eszek először, amikor felébredek. Ha belegondolsz, ez lehetne hajnali 6 óra, vagy éppen délelőtt 11 is. Attól függően, ki és mit csinált előző éjjel... :-D
Nekem jól bevált szokásom 8-kor reggelizni, 12-kor ebédelni és 17 körül vacsorázni. Így az sem zavar be, ha egy évben egyszer korán reggel a kórház váróban kell ülnöm korgó gyomorral..
Ritkán robbantom szét étkezésem eme rendszerét.
Mert az én életembe ez pontosan így illik bele. 
Kinek hogy...

Ha az orvosod ismer, tudja, hol dolgozol, mit csinálsz, tisztában van a napi rutinoddal, akkor ehhez igazítva fog vérvételre küldeni. Ha meg nem az orvosod küld el vérvételre, hát alakítsd Te úgy a programod, hogy az mindig jókor és időben beleférjen az életedbe. Jobbat nem tudok. :-)
Egyébként amíg nem hivatali munkakörben dolgoztam, hanem például a vendéglátásban éjszaka, természetesen az én kottám is más volt. Nem adtam alább a rendszeres evésből, de nyilván sokkal-sokkal nehezebb volt a kivitelezés. Még a vérvételt is körülményesebb volt megoldanom, mert volt úgy, hogy egy fesztiválos munkahét után hajnal 6-kor estem haza, és már mentem is a kórházba, hogy 7-kor megszúrjanak. Naná, hogy ettem előtte. 12 órás műszak után? Hogy a fenébe ne... de nem is volt lelkiismeret furdalásom miatta. Megpróbáltam megoldani, de nem sikerült. Ennyi. Emiatt azért nem rágtam le a 10 körmöm. De ettől függetlenül mindig igyekeztem alkalmazkodni ezekhez a rituálékhoz. Hiszen az én érdekem, akárhonnan nézzük.
Most persze könnyű a dolgom, az irodában ülve, nyugiban... sőt, rövid időn belül közös rutinná vált az a bizonyos ebéd is, pontosan délben... mert a munkatársaim most már szinte éppen akkor éhesek, amikor én. :-D 
Tutijó érzés. ;-)

Szóval stabilabbak, kiszámíthatóbbak a vércukorértékeim, mint eddig valaha. Ráadásul mindig jóllakott vagyok és elégedett, mint egy békés kisbaba. :-) Kell ennél több a jó közérzethez? :-D

Ajánlom. Mármint a rendszerességet. Mindig. Mindenkinek.
Akkor is, ha eladó vagy. Akkor is, ha tanár. Akkor is, ha bármi is.:-)
Így biztosan semmi sem tud kizökkenteni a biztonságos napi rutinból. Még egy éhomi' vérvétel sem.

De ha mégis.. hát megoldod. ;-)

Utóirat:

Meg aztán,  snowboardoztam 3000 méteren mérővel és szőlőcukorral a zsebemben.. álltam modellként a színpadon élő műsorban.. napoztam Ibizán 35 fokban, rettegve attól, hogy felfő az inzulinom.. vezettem autót órákig pihenő nélkül.. és még buliztam is régen, mint egy őrült, vércukorkontroll nélkül.
Annyi mindent csináltam már cukorbetegen, hogy szégyen lenne leblokkolni egy ilyen kis reggeli semmiségtől. Nem igaz? :-DD

üdv
DiabGirl

2014. július 15., kedd

HullámVasút

Vasárnap Balatonoztunk'. 
Na nem a Soundon, azt már nem kívánja a szervezetem. :-) 
Csakis a lazulást... egy kellemes siófokos-zamárdisat a tóparton, napfürdővel és persze a kihagyhatatlan lángossal. 

Épp ebédidőre értünk le, így azonnal arcomba tolhattam azt a pizzaméretű kelt tésztát. A szénhidráttartalmával naná, hogy mindig bajban vagyok, de... ez megint olyan "próba cseresznye" dolog volt. És jött a böjtje is.

Mondom ezt nagyokosan, így két nap távlatából.

Általában grammra pontos CH diétát tartok, épp úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igyekszem, tényleg. De hát én is emberből vagyok. Csakis így fordulhat elő, hogy néha kilépek a megszokott robot üzemmódból és néhány percre, esetleg órára "felelőtlen" cukorbeteggé válok.
A lángos is egy olyan varázslat, aminek bűvköréből nehéz kisétálni korgó pocival. Legalábbis nekem. :-) Hát, vasárnap ebédre meg is ettem. Mindet. 
És egy gombóc fagyit is. Urambocsá'.
Aztán a délutáni napozás, ejtőzés, hőség sajnos feledtette velem a kontrollt. Pedig nagyon-nagyon kellett volna mérni egy vércukrot...
Vacsora előtt már 16,0 mmol/l-t mutatott a kütyüm, és hiába volt este mini étkezésem két falat paradicsomlevessel és két falat tésztával, utána sem javult a helyzet, sőt, erről az értékről nem mozdult a mérőm egészen reggelig.

Mondanom sem kell, sírva indult a hét első munkanapja. Nem volt elég a nyavalyás front, a fejfájás, még én is megszegtem a szabályokat, és lángost választottam a vasárnapi ebédhez. Gyötört a lelkiismeret. Nem is ettem mást tegnap, csak korpovit keksz-hegyeket és egy kis grapefruit levet gyors CH gyanánt. Nagyon sok vizet ittam, és pihentem is. És próbáltam nem belefulladni az önsajnálatba.

És lám, szeret az Isten. Estére tökéletessé váltak a vércukorértékek és ma reggel már nektek is dicsekedhettem azokkal az ötösökkel. :-)
Tanulság?

Diabétesszel élni néha olyan érzés, mint a hullámvasúton ülni. Elképesztő mélységek és magasságok követhetik egymást... ezt természetesen nem csak olvassuk és látjuk a kijelzőn, hanem meg is éljük, mint mások a magas vagy alacsony vérnyomás tüneteit.
Nagyon nehéz "arany középutat" találni benne, de LEHET!
Csak sosem szabad elkeseredni és feladni! :-)

És ne feledjük a tényt (ismétlem ezt magamnak), miszerint a legkisebb "pluszevés" vagy akár csak csekély mértékben alul- illetve túlbecsült szénhidrátok is megzavarják az egyébként szépen beállított vércukor- anyagcserét.

Higgy magadban, és állj fel, ha megbotlottál.
Előfordul. :-)

Utóirat:

Nem bánom a lángost. Jól esett. És legközelebb tudom majd, hogy amikor  szüneteltetem azt a robot üzemmódot, gyakrabban kell mérjem a vércukrom. Azt hiszem, a pontosabb kontrollal kiküszöbölhettem volna ezt görbe 24 órát. :-)

üdv
DiabGirl

2014. július 7., hétfő

GyógyHír

Múlt hónapban jött a felkérés... lennék-e július életmód bloggere a Gyógyhír magazinban?
Azonnal igent mondtam. :)

És lám, itt a végeredmény.

"Fontosnak tartom a cukorbetegség utókezelését, de nem csak az orvosi rendelôkben, hanem otthon is. Az emberek többnyire elkeseredve, magukra hagyva mennek haza a diagnózis felállítása után, pedig igazán szükség lenne egy pszichológusra például. Itt nem csak arról van szó, hogy kapsz néhány tût, meg inzulint, amit mindig használni kell. Az egész élet más lesz cukorbetegen. Olyan 24 órás elfoglaltság ez, amirôl nem lehet szabadságra menni. Nagyon fontos szerepe van a család, barátok, munkatársak támogatásának, akik segíthetik az új állapot elfogadását. Mögöttem is nehéz út áll, de idôvel rájöttem, hogy amíg nem akarok a diabéteszemrôl tudomást venni, tulajdonképpen magam ellen élek. Úgyhogy változtattam a hozzáállásomon. Így jött a blog is, ami által sokkal tudatosabbá és fegyelmezettebbé vált az életem."

Ajánlom szíves figyelmetekbe... ;)



Üdv,
DiabGirl









2014. július 1., kedd

Viva' Humalog!

Mióta Humalog van, minden van. Visszakaptam a régi életem. :) És egyáltalán nem túlzok... 
Újra színes a világ... jól érzem magam... elkerülnek a szélsőséges zuhanások és emelkedések... ki merek menni a boltba közvetlenül inzulinadás után is... simán korrigálok két étkezés között, ha kell... és nem mérek vércukrot brutálsokszor egy nap. És még a mozgásra is rávettem magam. Mondhatni, megnyugodtam. 

Előző bejegyzésemben hosszasan taglaltam az Apidra iránt érzett csalódottságomat és dühömet... Szóval hogy mennyire különbözően hatnak ránk az inzulinok, arra most én vagyok az élő példa. És a tény megdöbbentő.
Mert hát az orvosok szerint nincs túl nagy különbség inzulin és inzulin között... csak azt nem értem, akkor mivel magyarázzák, hogy egyikünknek ez, másikunknak meg az jön be... ? :D
Igazából, próba cseresznye...

Nekem csak tizenév után jött a gondolat, hogy esetleg leválthatnám a gyors hatásút... mert modern kor, tudományosan bizonyított, másnak is jó... blablabla.
De kár volt ezt tennem magammal... :D
A Humalog egy héten belül bizonyította rátermettségét nálam. :D

Van persze minderre ellenpélda is. 
Például épp a múlt hónapban beszéltem egy sorstársammal, aki évekig nem tudta beállítani a vércukrát x és y inzulinokkal. Aztán cserét kért, és lám... most minden szuperjól működik.
És többen nyilatkoztak pozitívan az Apidra áldásos hatásairól, miközben én szidtam, mint a bokrot! :D
Mondom, próba cseresznye... :)

Bár szerintem az inzulin hatásgörbéi alapján nagyjából eldönthető, kinek melyik a legjobb választás..


www.diabetesonline.hu
És mivel a Humalog és az Apidra is ultragyors hatású inzulinkészítmény, ezért most csak annyit tudok biztosan kijelenteni, hogy a lispro barátságosabb velem, mint a glulisin. :)))
Hatás kezdete: 10-20 perc
Csúcshatás, hatásmaximum: 1/2-1 óra
Hatás időtartama: 3-5 óra

Szóval... tényleg majdnem ugyanaz.
Mégis... 
éljen a Humalog! :D

Utóirat:
Az inzulintípusokkal nem untatlak, mert Inzulin 2 című írásomban csak erről írtam... :D 

üdv
DiabGirl