Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. június 24., kedd

10,1 %

Sejtettem, hogy baj lesz a soron következő hemoglobin értékkel. De azért ez a 10,1 %...

large
Utoljára talán 6 éve volt ilyen magas értékem. Mondanom sem kell, kontroll után hazafelé sétálva csak azon kattogtak az agysejtjeim, miként történhetett ez meg velem... Mert azt, hogy mennyit dolgoztam én azért a legutóbbi 6,8-as hemoglobinért, és a korábbi hetesekért... csak én tudom. Senki más. És most, tulajdonképpen uszkve négy évnyi kemény munka eredményét radírozhatnám ki a naplómból. 
De nem teszem.

Titokban ugyan elmorzsolok néhány könnycseppet miatta, hiszen azért mégis csak... és amúgy is.. meg hogy a fenébe.. és a kutya meg a macska is verje meg az egészet. De azért legbelül már az ambuláns lap láttán felvérteztem erre az elképesztő nagy kihívásra. Újra.
Szóval, hogyan....

A gyors hatású inzulinom februári cseréje biztosan nem tett jót. Egyszerűen képtelen voltam megszokni az Apidrát. Ezt jeleztem az orvosomnak márciusban, de ő csak legyintett rám, mondván, ez nálam tutira pszichés dolog. Hát, rajtam nem múlott, próbáltam legyőzni minden félelmemet és tényleg csak az előírt kezelés szerint eljárni, ám semmi sem lett jobb, sőt. Nem akarlak itt untatni a sok példával, de azért mesélek egyet 4 nappal ezelőttről.
Délben normálisan megebédeltem a munkahelyemen. Beadtam hozzá a saccolt inzulint. Kicsit később éreztem én, hogy valamit nem jól számoltam, ezért két és fél órával később megmértem a vércukromat, tuti, ami tuti. 15,2 volt. Tudtam, hogy korrigálnom kell, így remegő kézzel ugyan, de belőttem azt az egy árva egység Apidrát a felkaromba. Aztán vártam. Egy óra múlva 7,9 lett. Huh, gondoltam, az igen, ügyes vagyok. De aztán olyan rosszullét jött rám, hogy 20 percenként mértem magam... 5,6... 4,7... és mire ehettem volna egy jót a thai étteremben, már a szőlőcukrot kapkodtam, pontosan négy szemet vettem magamhoz, plusz egy müzlit. Végül, mire megvacsoráztam, VC= 21,0.
Hát ilyen egy átlagos napom az új gyors hatásúval.

Mielőtt megkérdeznéd,
- nincs baj a bázissal. Hetente egyszer mindig csekkolom, és ez alapján bármikor módosítom, ha szükséges.
- most nem sportolok, szóval elég baj, hogy ebben a totál nyugi állapotomban sem tudom stabillá tenni a hétköznapokat.
- nagyon figyelek az inzulinadás+ evés megfelelő idejére. Holott korábban a Humaloggal egész nap kényelmesen korrigáltam, ettem, ittam.
- és végül, eskü elég vizet iszom. Bár néha még azt sem merek, nehogy lehúzza a vércukorértékeimet.

Szummaszummarum: ez a lötty annyira agresszívan szívódik a fel a szervezetemben, hogy sajnos/vagy nem sajnos, 5 hónap után sem bírom elviselni. A napi szédülés és hipóérzet szinte állandóvá vált tőle, mindegy, hogy eszek vagy sem, jó-e a cukrom vagy éppen magas... ami hozta magával a túlevést, és alul-inzulinozást is. :(
A történethez persze hozzátartozhat a két hónapos légúti hurutom, plusz a hormonjaim is új utakra vittek mióta nem szedek fogamzásgátlót, de abban 100 százalékosan biztos vagyok, hogy az Apidra nem a legjobb haverom.

Természetesen mindezt elmondtam tegnap a dokimnak is.
Szó nélkül visszaadta a Humalogomat. :)
Egyébként...
- lábvizsgálat pipa, eredmény szuper jó.
- szemészet pipa, dioptriám a régi.
- mikroalbumin perfekt, nincs is hozzáfűznivalóm.
Szóval innen szép a győzelem. :)

Utóirat (!) :
Minden Apidrástól sok elnézést kérek. A bejegyzés nem az inzulin ellen irányult, hiszen nem vagyunk egyformák, biztos vagyok abban, hogy sokaknak beválik. (Eszter tőled is so sorry. :) )
De nekem nem lesz a kedvencem.

üdv
DiabGirl

2014. június 17., kedd

PozitíVan

Kicsit nehezen megy ez a cukorkontroll.. legalábbis az utóbbi napokban. Ami eddig ment a maga módján, az most nem sikerül. De semmi sem. Éjjel magasak az értékek, még reggel is.. és napközben is alig csökkennek a mmol-ok. Nem bírok enni.. Mozogni nincs kedvem. Fura dolog ez a cukorbetegség. Néha kiszámíthatatlan, és ettől kifejezetten idegesítő.

Meg a hőség is, amit most el kell viselni. Bizonyára ez is hat rám, erősen. Mégis, leginkább a BurnOut szélén érzem magam. Persze tudom, hogy semmi sem állandó. Hogy ez a helyzet is jobb lesz majd.. egyszer.. de míg eljön....................

Nincs bevált praktikám a "kiégés" ellen. Talán a sok víz fogyasztás és még több pozitív gondolat. Lássuk csak:

"A változás akkor történik meg veled, amikor rájössz, hogy vannak jobb utak, mint az ellenállás. Nem érdemes tartani tőle.  Amikor ezt végül felismered, sokkal örömtelibb és szabadabb leszel."  (ismeretlen) 
Szóval a változás jó dolog. Állok elébe. :)

"Addig élsz, amíg változol. A rugalmasság az élet. Minden, ami nem rugalmas, nem fejlődik, és nem növekszik, becsontosodik, az nem él.  A változás szükségét látszólag az élet hozza - a boldogságod múlik rajta -, valójában belőled fakad, csak az életből kapod meg rá a felszólítást. A tested is azért változik, a körülményeid is azért változnak, a világ azért változik, hogy elgondolkodtasson és rádöbbentsen arra, hogy milyen változásokon fogsz átmenni hamarosan. Mindehhez bátorság kell. A változásra te mondhatsz igent. A változásod te irányítod." (ismeretlen)
Oké. Bátor vagyok. :)

"Senki sem kap nagyobb terheket annál, mint amelyeket hordozni képes." Emil Coué
Értem. Akkor sokkal, de sokkal erősebb vagyok, mint eddig hittem. :)

"A feltételekhez kötött lét szenvedéssel jár. A szenvedésnek van oka, van vége, és vannak utak, melyek elvezetnek a végéhez."  Buddha
Igazából nem is szenvedek annyira. Türelemre tanít az életem, és baromi nagy kitartásra. Nehéz, de legalább van értelme. :)

"Amire az emberek sokáig, nagy akarattal, kitartással, előrelátással és körültekintéssel készülődnek, végül is bekövetkezik." Márai Sándor
Elég, ha most csak elhiszem. Aztán úgyis jön minden magától.. Van hozzá elég akaratom és kitartásom! Magabiztosan készülök a gyógyulásomra.  (Anya, köszönöm a hitet! :))

"Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát."  Müller Péter
Én nem adom fel. Megnyerem a saját csatámat. Szabad vagyok! Akarok élni. Szeretek élni. :)

És máris jobban érzem magam.
Bár hozzám vághatna valaki még néhány gombóc fagylaltot! Az lenne a tuti. :D

Utóiratként pedig csak ennyit üzennék Nektek kedvenc íróm tollából:

"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy." 

Müller Péter
 

Üdv,
DiabGirl

2014. június 9., hétfő

ReSet

Én hiszek abban, hogy figyelemmel és életmódváltással rengeteget segíthetünk szervezetünk  regenerálódásában. Gondolok itt például a mozgásra, vitaminokra, minőségi étkezésre, és cukorbetegként természetesen a folyamatos önkontrollra is. Minden döntés kérdése.
Elfogadjuk az életünket, vagy sem?
Jól akarunk élni, vagy rosszul?
Akarunk-e élni egyáltalán?
Tudunk-e hálát adni mindazért, ami körülvesz bennünket?
Nos, egyáltalán nem mindegy, hogyan felelsz ezekre a kérdésekre. Baromi fontos a jó szemléletmód.
Sablon szövegnek tűnik, igen. De ez az igazság.

Én hosszú utat tettem meg a felismerésig.

Sokat írtam már arról, hogy az elmúlt években hogyan változott a cukorbetegséghez való hozzáállásom. Megéltem minden fázisát (azt hiszem) a tagadástól az elfogadásig. Így, amikor azt vallom, hogy MÉRÉSEKKEL, ÖNKONTROLLAL, DIÉTÁVAL, KITARTÁSSAL ÉS POZITÍV HOZZÁÁLLÁSSAL IGENIS KÉZBEN TARTHATÓ EZ AZ ÁLLAPOT, akkor tudom miről beszélek.
Minden eddigi ellenkezés, magyarázat, hitetlenség, negatív gondolat csakis kifogások hada volt. Hogy miért NEM akarom ezt csinálni. Tagadtam a kötelességet, a felelősséget, homokba dugtam a fejem minden egyes alkalommal, amikor nem vettem tudomást a diabétesz létezéséről. Amikor nem jártam orvoshoz, nem fogadtam meg a tanácsokat, tiltakoztam a szabályok ellen, túlzásba vittem a diétákat, mindent a magam által gyártott félelmeimre fogtam, és tulajdonképpen tojtam az egészre.
Ez volt az én rossz hozzáállásom.
 Aztán megnyomtam egy Reset gombot az agyamban.
Nem csak azért, mert
-hirtelen nagyon hálás lettem azért, hogy nincsenek szövődményeim;
-megértettem, hogy minden "diétás szabály" az én érdekemet szolgálja;
-eszembe jutott, hogy egyszer gyereket szeretnék szülni, amihez nélkülözhetetlen lesz a cukorbetegség kontrollja;
hanem, mert teljesen egyértelművé vált, hogy mindaddig, amíg ezzel az életfeladatommal nem nézek szembe, amíg nem vállalom fel cukorbeteg önmagam (is), addig nem lehetek boldog ember. Sem a magánéletben,  sem a munkában.
Így léptem az önismeret hosszú "útjára".
Így fordultam az alternatív gyógymódok felé.
Ezért indult a blog is. :)
Elfogadom az életem.
Szeretek boldogan és jól élni.
Akarok élni.
Ismerem a hibáimat, tudom, miben kell fejlődnöm, ezért hálás vagyok mindazért, amit az élettől kaptam/kapok.
És hálás mindazért, ami most körülvesz engem.
Az élet egyébként is csak annyi terhet tesz a vállamra, amennyit elbírok.
Hogy a viharba ne viselném hát méltósággal a diabéteszt is? ;)
Szerintem ez a jó hozzáállás.

Szóval, ha eddig nem tetted, most nyomj  egy Reset-et, frissítsd a memóriát.
És szeress élni! :)

Utóirat:

Abszolút egészséges életet élünk. Egészségesebbet, mint egészséges társaink. Tehát mi következik ebből?
AZ ÖRÖK FIATALSÁG. :)
Lehet, hogy szeretem a cukorbetegségem?? :)))

üdv,

DiabGirl



2014. június 3., kedd

CranioSacralis 4

Korábban, amikor a fülcsengésem kapcsán alternatív gyógymódok után kutattam, folyton a Cranio került a figyelmem középpontjába. Naná, hogy kipróbáltam. :) Igaz, már akkor is elég borsos volt az ára, és emiatt sajnos nem is tudtam hosszabb ideig vállalni, viszont száz százalékosan elégedett voltam a kezeléssel, és egyáltalán nem bántam egy ráköltött forintot sem. Volt ott bizsergés, szédülés, könnyedség érzés, sírás, fejfájás, erős szomjúság érzet, arcmasszázs kívül-belül... így emlékszem.
Aztán eltelt másfél év, majd kedves kolléganőm invitálására kipróbáltam azt a kínai gyógyászati központot, ahová ő is ellátogat néha. És milyen érdekes.. talp reflexológiára mentem ... de Cranio Sacralis lett belőle.
"A craniosacralis (ejtsd. kranioszakrális) terápia egy különlegesen gyengéd, mégis rendkívül hatékony kezelési forma, amely egyre elterjedtebbé válik széleskörű alkalmazási lehetőséginek köszönhetően.
Általánosan javítja az életminőséget és segít konkrét betegségek, problémák kezelésében is. Serkenti a szervezet természetes öngyógyító folyamatait, csökkenti a stresszt, javítja az immunrendszer működését, visszaadja a fizikális életerőt, és jó közérzetet biztosít. 
A terápia célja a kötőszövetes határok, lemezek ellazítása, az ízületi feszültségek korrekciója, az izomrelaxáció, az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása.
Jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást gyakorolhatunk a csont- és izomrendszerre, az idegrendszerre, a szív- és érrendszerre, az immunrendszerre, a különböző szervekre, a kötőszövetekre, a testnedvekre és a test energiarendszerére is. Felhasználási lehetősége ezáltal igen széleskörű:
pl.: fejfájás, migrén, álmatlanság, idegfájdalmak; krónikus nyak- és hátfájdalom; asztma, krónikus hörghurut, arcüreggyulladás; tinnitus és egyéb középfülproblémák, fül-orr-gégészeti betegségek; lázas állapotok, fertőzések; krónikus fáradtság, kimerültség, stressz, feszültség, érzelmi nehézségek, depresszió; hormonális problémák; szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, szédülés; motoros koordináció zavara; ortopédiai problémák, gerincbetegségek; fogászati és állkapocs-ízületi problémák; baleseti agyi és gerincvelői sérülések; műtét utáni működési zavarok; emésztési zavarok; menstruációs problémák; terhesség alatti és azt követő problémák......" (Forrás ITT)
Nem hittem volna, hogy még egyszer utamba esik ez a terápiás módszer. :) De valószínűleg nagyon nagy szükségem van rá. Bár tapasztalataim alapján erre minden cukorbeteg sorstársamnak szüksége lenne. Mert
- segít megtalálni belső lelki egyensúlyodat,
- oldja az érzelmi/fizikai blokkokat a testben.

10371389_527813953997670_7560107673825545385_nLehet, hogy nem akarod tudni, de minden betegségünket lelki béklyóink okozzák. Tuti. És amikor ott vagy egy ilyen kezelésen, hidd el, megérzed. Meditáláshoz hasonlítanám, mert közben mindig olyan nyugalmi állapotba kerülök, ahol nem rombolnak másodpercenként kattogó gondolataim. Teljes mértékben magamra tudok fókuszálni, és figyelni a testem jelzéseire. Az első alkalommal borzalmas szédültem, erre emlékszem, de ezúttal nem volt semmi hasonló. Sőt, a kezelés végéig egyáltalán nem volt bajom.
Viszont a terapeuta nagy változásokra hívta fel a figyelmem. Előre jelezte, hogy amikor a szervezet regenerálódik (akárcsak egy méregtelenítés alkalmával), akkor furcsa tüneteket produkál(hat). Én mégis megijedtem, amikor másnap például horror magas vércukraim voltak. :) Nem ismertem fel, csak utólag, ennek okát. Pedig másfél éve is így volt.. Egyébként gyenge is voltam. De ez aztán elmúlt, és a vércukraim is stabilizálódtak.

Várom a következő alkalmat. Igyekszem magamba szippantani mindazt a tudást és segítséget, amit a Cranio Sacralis adhat. Majd írom. :)

Utóirat:
Bővebb információt, nagyobb rálátást csak akkor kaphatsz, ha kipróbálod. Tényleg.

üdv
DiabGirl