Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. április 30., szerda

Complicated

Minap kérdezte tőlem az egyik kedves barátnőm, hogy hogyan lehetséges egy nap annyira sokféle vércukorértéket mérni... hogyan lehet az, hogy a diéta mellett, inzulinadással is kezelhetetlen állapotok uralkodnak néha nálam?
Nos, cukorbetegnek lenni nem egyszerű feladat. Így válaszolok röviden.
Bővebben indokolni már kicsit időigényesebb, de ha érdekel, alább olvashatod. :-)

Az emberi szervezet egy csodás gépezet. Biológia órán megtanultuk egykor, hogy testünk milyen elképesztően bonyolult feladatokat lát el minden egyes pillanatban... hogy olyan finom egyensúlyban működik ez a rendszer, mely elengedhetetlen az ÉLEThez. 
PH érték, vérnyomás, vércukorszint, keringés, szívritmus, vizeletkiválasztás, emésztés... stb.
Fogj csak a kezedbe egy anatómia könyvet... kutass a témában... lapozz bele testünk működésének apró részleteibe, és talán megérted a létezés alapját. Ami egy CSODA.
Ám hogy valójában ez mit jelent, igazán csak az tudhatja, akinek az egészsége valamilyen formában megromlott, és rákényszerül arra, hogy valamiért e csodás gépezet helyett dolgozzon.
Mint például én. Cukorbetegen.
Őszintén szólva, engem sosem érdekelt nagyon a biológia. 10 évesen, amikor életemben először elgondolkodtam női mivoltomon, mert felvilágosítást kaptunk az általános iskolában a menszeszről, a terhességről, meg egyéb dolgokról, néhány perc alatt sokkot kaptam. Ez jutott csak eszembe a biológiáról...
... egészen 2002-ig, amikor diagnosztizálták nálam a cukorbetegséget. 

A hasnyálmirigyem valamikor 2001 végén mondta fel a szolgálatot. Gondolta, majd megoldom a dolgot egyedül...
Hát... szépen magamra hagyott a feladattal!
Konkrétan a diagnózis felállítása óta egy autodidakta belgyógyász szakorvosi iskola az egész életem. Tanulok, olvasok, érdeklődöm, frissítem az agyam, és egy pillanatra sem feledem, hogy az egészségem a két szép kezembe került. Szó szerint. Inzulintoll, vércukormérő készülék és szőlőcukor formájában.
És hogy miért nehéz vele dolgozni?

Mert egyszerűen nem tehetem azt meg, hogy csakis az orvos által előírt módon, helyen és időben adagolom a meghatározott inzulinmennyiséget. Útmutatást és segítséget ugyan ő ad ahhoz, hogy megtaláljam a nekem megfelelő kezelést, de mivel az inzulin nem egy szokásos értelemben vett gyógyszer, csínyán kell vele bánni.
Nem olyan, amit egy nap 2x-3x beveszek, és akkor minden frankó. Sajnos nem.
Hiperszuper érzékeny folyamatokat kell reprodukálnom a hasnyálmirigyem helyett. 
Nekem. Egyedül.
És a  hibátlan emberi szervezet működését szinte lehetetlen utánozni.

És hogy érezd, nem túlzok, íme egy kis okosság:
A tápcsatornánk az étkezések során felvett szénhidrátokat glükózra, azaz szőlőcukorra bontja. Ez a bélfalon keresztül a véráramba kerül, tehát a testünk minden részére eljut. A sejtek ezt a glükózt energiaforrásként használják (nem véletlenül papolok a extra-szénhidrátszegény étkezés ellen), illetve a máj és izmok képesek ezek tárolására is szénhidrát formájában. DE! Ahhoz, hogy szervezetünk a glükózt hasznosítani tudja, inzulin kell, ami a hasnyálmirigy ún. Langerhans-szigeteinek béta-sejtjeiben termelődik. Na ez az, ami nekem már nem termelődik.
Amíg egészséges voltam, válaszul a táplálékkal felvett cukrokra, a kis béta sejtjeim inzulint pumpáltak a keringési rendszerbe. Majd az inzulin az inzulinreceptorokon keresztül a testem sejtjeihez kapcsolódott, és felvette a glükózt. A vér cukorkoncentációja ily módon állandóan kontroll alatt volt és csak bizonyos határok között változott.
Azt, hogy az egészséges szervezetben a vércukorszint egy kemény léböjt alatt is a normális tartományban marad, a máj folyamatos szőlőcukor-újraképzése (ennek túltermelését is az inzulin szabályozza) teszi lehetővé, ami megakadályozza a vércukor leesését. 
E finom egyensúlynak köszönhetően élhettem korábban gondtalanul, és ehettem akár össze-vissza, reggel-este, éjjel-nappal, minden szabály nélkül. Mert a hasnyálmirigyem és a májam szüntelen dolgozott értem.

Ám amikor a hasnyálmirigyem végérvényesen faképnél hagyott, az inzulinom is eltűnt és nem volt, ami a glükózt a véremből felvegye, így az ott maradt. Plusz növekedett a glükóz újraképzés is a májamban... és ez együtt veszélyes zónába emelte a vércukorszintem. 
A rendszer felborult.

Ezért kaptam inzulint, hosszúhatásút és gyorshatásút is, hogy ezekkel próbáljam meg a fent említett kényes egyensúlyt fenntartani.
Kaptam tűket is, amivel bevihetem szervezetem egyik legfontosabb, az élethez nélkülözhetetlen alkotóelemét, a 20. század elején feltalált pótinzulint a bőröm alá.
És kaptam vércukormérő készüléket is, hogy a testem helyett, jómagam kontrolláljam a helyzetet.

Nos, hát, ezért nem olyan egyszerű cukorbetegnek lenni... ezért fordul elő, hogy olykor minden igyekezetem ellenére sem sikerül a normális tartományban tartani az értékeimet...
Mert mindazt, amit egykor magától is megoldott a szervezetem, ma én csinálom. Én figyelek a hormonokra, betegségekre, frontokra, évszakokra, az inzulin megfelelő hőmérsékleten tartására, az elegendő kontrollokra és sorolhatnám még mi mindenre.
Azért, hogy sokáig élhessek.



Utóirat:

Igaz, a cukorbetegség csak egy állapot. Ezzel együtt lehet élni. 
De elképesztőenborzalmasanfárasztóanszörnyennagyonhihetetlenül sok munka kell hozzá.
Különben csak olyan betegség, mint a többi...

Szóval, cukorbeteg pajtásaim, menjen az a NOnSTop kontroll!:-)
Egészséges pajtásaimnak meg innen üzenem, hogy az élet szép, az egészség kincs, úgyhogy őrizzétek meg!:-)

üdv


DiabGirl

2014. április 4., péntek

InzuliN 2.

Az inzulingyártás alapjául évtizedekig az InzuliN 1. című bejegyzésemben már említett kutató orvos, F. Banting eljárása szolgált. 

Az inzulint korábban sertés, illetve szarvasmarha hasnyálmirigyéből vonták ki. Az állatok levágását követően a hasnyálmirigyet azonnal lefagyasztották, darabolták, és savanyú közegben alkoholos kivonatot készítettek. Semlegesítés után eltávolították a kicsapódó fehérjéket, az alkoholt és a zsírokat, végül a kapott oldatból konyhasó hozzáadásakor az inzulin is kicsapódott. Az így nyert készítmény 80–90 százalék kristályos inzulint tartalmaz. Ez a készítmény volt a klasszikus gyors hatású inzulin. 

Habár a sertés-, illetve szarvasmarha-hasnyálmirigyből előállított inzulin sok ember életét megmentette, az állati eredetű szennyezőanyagok egyeseknél súlyos allergiás reakciót váltottak ki. És nehézséget okozott a gyors hatású inzulinnal az étkezések utáni és az étkezések közti egyenletes vércukorszint biztosítása is. Így aztán a jobb készítmények előállítása érdekében tovább folytak az inzulinnal kapcsolatos kutatások.
1967-ben aztán sikerült végre azonosítani a humán inzulin génjét és ezt követően a hetvenes évektől kiterjedt kutatás indult az inzulin sejtszintű hatásainak tisztázására. 

1978-ban sikerült először szintetikusan előállítani azt az inzulintípust, amely teljes mértékben megegyezett az emberi inzulin szerkezetével. Ezeket humán inzulinoknak nevezték el, és 1982-ben kezdték el a forgalmazásukat. 

A kutatók ezt követően olyan inzulinok kifejlesztését kezdték meg, amelyeknek egyik típusa gyorsabb hatáskezdetű és hatáserősségű, mint a humán, rövid hatású inzuliné, míg a másik típus hatása még a humán, hosszú hatású inzulinokénál is hosszabb és egyenletesebb, ezeket inzulin analógoknak nevezték el. 

A két inzulintípus főbb jellemzői és különbségei
Hagyományos (humán) inzulinok
Modern inzulin(analóg)ok
Fő típusok a hatás időtartama szerint
  • Rövid hatású (étkezési) humán inzulinok: hatásuk 15–30 perc után kezdődik, amely a beadást követő 1–3 óra között a legerősebb és 5–7 óra múlva szűnik meg a dózistól függően
  • Közepes hatástartamú humán (bázis) inzulinok: hatásuk 1–2 óra után kezdődik, amely a beadást követően 4 és 10 óra között a legerősebb és 10–16 órán át tapasztalható dózistól függően
  • Gyors hatású (étkezési) modern inzulin(analóg)ok: hatáskezdetük 5–10 perc, a hatás csúcsa 1–1,5 óránál van és hatástartamuk 2,5–4 óra dózistól függően
  • Hosszú hatású modern bázis-inzulin(analóg)ok:
    elhúzódó, akár 24 órás hatástartamú inzulinkészítmények inzulindózistól függően
Kötöttségek
Beadásának, illetve az étkezések időpontjának, szénhidráttartalmának mennyisége kötött, attól nem ajánlott eltérni
Beadásának, illetve az étkezések időpontjának, szénhidráttartalmának mennyisége kevésbé kötött, azonban az életvitelhez jobban alkalmazkodó, „rugalmasabb” kezelési mód több ismeretet és jobb beteg-együttműködést igényel
Hipoglikémia kockázata
Nagyobb, mint a modern inzulin(analóg)oknál
Kisebb: ritkábban fordul elő a súlyos és az éjszakai kórosan alacsony vércukorszint, valamint kisebb a nappali vércukorszint-ingadozás mértéke is
Testsúlynövekedés kockázata
Nagyobb: használatuknál az inzulinadások közötti ún. köztes kis étkezésekre is szükség van annak érdekében, hogy ne legyen túl alacsony a vércukorszint 3 órával az inzulinbeadás után
Kisebb: használatuk során a kötelező köztes kis étkezésekre nincs szükség
 www.diabetes.hu
A mai inzulinkészítményeket nagyrészt bőr alá adott injekció formájában juttatjuk a szervezetbe. A patronba töltött inzulinkészítményeket inzulinadagolóba, „pen”-be helyezve, vékony, bőr alá történő beadáshoz rendszeresített injekciós tű felhelyezésével tudjuk használni, de vannak előretöltött adagolóban forgalomba hozott készítmények is. Az inzulin felszívódása a beadás helyétől, az adott betegtől, számos külső tényezőtől függ. A has bőre alá adva érhető el az inzulin leggyorsabb és legegyenletesebb felszívódása, míg a felkarba, combba adva lassabb a folyamat.


Velem gyakran előfordul, hogy a gyors hatású inzulin beadását követően AZONNAL úgy érzem, hogy az egész testem átjárja a jótékony inzulin... bizseregni kezd a vérem és hirtelen minden porcikám a vércukorszintemre koncentrál. :)
Vicces, nem?
Persze tudom, hogy ez csak az elmém játéka... hiszen az inzulinok felszívódása egyáltalán nem ennyire gyors folyamat. Van ami legfeljebb 10 perc alatt, de van ami csak fél óra múlva fejti ki hatását... van belőle gyorsabb és lassabb hatású... s mindezt ma úgy kombinálhatjuk, ahogy tényleg a legjobb nekünk.


Én kezdetben Humulin N-t és Humalogot lőttem, most Lantus bázis és Apidra gyors hatású inzulinokat használok. Előbbit a combomba, utóbbit a felkarba lövöm (mert a hasam már sajnos korábban túlterheltem vele).
Mindig odafigyelek arra, hogy a bázist +/- fél órás eltéréssel, de közel pontosan adjam reggelente, és hogy a gyors hatású inzulint csak maximum 4 óránként lőjem be magamnak, hiszen a gyakori inzulinadás/korrigálás hatása idővel sokszorozódik, ami súlyos hipoglikémiához vezethet. (!) 

Szóval egy napom most így néz ki inzulin-ügyileg:
-reggel 8:00-kor 15 egység Lantus és 3-4 egység Apidra a reggelihez
-délben 5-6 egység Apidra az ebédhez
-este 17:00 és 18:00 között pedig 4-5 egység Apidrát adok a vacsorámhoz.
És mindezt egy körülbelül 125-150 g CH-s diétához állítottuk be.
Az étkezéseim mindig tartalmaznak gyorsabb és lassabb felszívódású szénhidrátokat is. Szerintem ezzel a trükkel lehet leginkább segíteni az inzulin munkáját. :)
Ennyi. 
Csak akkor kombinálok, machinálok, variálok, ha nagyon muszáj.
Mert így van a lehető legnagyobb esélyem egy kiegyensúlyozott, stabil vércukor anyagcsere elérésére.;)

Utóirat 1: 
Felettébb érdekes dolog, hogy tavaly ilyenkor még legalább 23-25 egység Lantust adtam megbontva, reggel és este. Ez ma már "csak" 15 egység reggel..... 
Fogalmam sincs, hogy ez miért van, de elképesztő, nem? :)

Utóirat 2:
Az inzulinkészítmények hatáserősségét a felfedezés után egységben adták meg, s ez mindmáig így van. Először a biológiai hatása alapján határozták meg az egység fogalmát, éhező nyulakban a vércukorcsökkenést mérték. A későbbiekben kémiai módszerekkel a készítmények nitrogén tartalmát mérték. A napjainkban is alkalmazott, nagyon pontos immunmeghatározást 1959-ben fejlesztették ki. Egy nemzetközi egység (NE) világszerte 36 mikrogramm inzulinnak felel meg.

üdv
DiabGirl

A bejegyzés összeállításához használt források: 
http://www.macosz.hu/insulin-inzulin.html  
&  http://www.diabetes.hu/cikkek/diabetes/0901/az-inzulingyartas-tortenete&nofb=true