Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. március 24., hétfő

InzuliN 1.

Annak idején a kötelező magyar - és egyetemes történelem tananyag mellett egyéb érdekes témákat is felkutattam a főiskola olvasótermében. A középkori lovagi életről, a 17. századi francia divatról és higiéniáról, vagy nagyszüleink háborús életkörülményeiről olvasottak is igencsak elborzasztottak... mégis az volt a csúcs, amikor a diabétesz után kutatva (nagyon régről történelmi összefoglalót most csak ITT találtam) tudatosult bennem, hogy az inzulinfüggő cukorbetegség egészen az 1920-as évekig halálos kórnak számított. :-/ ... hogy az inzulin története nem is annyira régi történet ... hogy alig 100 évvel ezelőtt valószínűleg meg sem írhattam volna nektek tapasztalataimat... 
Azért ez elég durva.
Fotó: INNEN
Így hát soha nem lehetek elég hálás annak az úriembernek, aki "megmentette az életemet".

Ő Frederick Grant Banting (1891-1941)torontói ortopéd sebész, aki 1921-ben John James Rickard Macleod cukorbetegségre specializálódott kanadai orvos laboratóriumában kezdte meg a korszak egyik legfontosabb (és számunkra életmentő) orvostudományi felfedezését. 
Charles Best, Clark Noble és James Collip közreműködésével kutyákon végzett hosszas kísérletek során sikerült előállítania a cukorbetegség kezeléséhez szükséges inzulint.

Persze ehhez nélkülözhetetlen volt a korábbi kutatások ismerete is: 
- hogy a hasnyálmirigy funkcióit kutató Paul Langerhans már 1869-ben pontosan leírta az utóbb Langerhans-szigetekként elnevezett kritikus területet a hasnyálmirigyben; 
- hogy német kutatók, Josef von Mering & Oskar Minkowski kutyákkal végzett kísérleteikben bizonyították, hogy a hasnyálmirigy eltávolítása után diabetikus kórkép alakul ki;
- 1910-ben Edward Albert Sharpey-Schafer angol orvos pedig azt írta le, hogy a betegséget a hasnyálmirigyben termelt egyetlen vegyület hiánya okozza, és a „vegyületet” ő nevezte el inzulinnak (latinul insula = „sziget”, a Langerhans szigetekre utalva).

Lényeg a lényeg: sikerült bizonyítani, hogy az inzulin a felelős a vércukorszint lecsökkentéséért.
Halleluja.

Fotó: INNEN
Az első inzulinnal kezelt cukorbeteg Leonard Thompson volt, aki 1922. január 11-én kapta meg az életét megmentő első inzulin injekciót. 
Az akkor 14 éves kisfiú már diabéteszes kómában feküdt, amikor a tíz napig tartó injekciózás után végül teljesen megszűnt vizeletében a cukor. Így a későbbiekben, az inzulinos kezelés mellett újra normális életet élhetett.

A diabétesz inzulinnal történő sikeres kezelésének híre természetesen hamar elterjedt a világon.
1923-ban F. Banting és J. MacLeod meg is kapták felfedezésükért az orvosi Nobel díjat.
Egyébként a Diabétesz Világnapot minden év november 14-én, F. Banting születésének napján ünnepeljük.
Nem véletlenül. :-)




Folyt. köv. ...  

2014. március 18., kedd

SzámOK

Számok... tele van vele a fejem hosszú évek óta. Pedig a matematikát sosem szerettem, az érettségire készülve is csak azt vártam, hogy végre búcsút inthessek neki. Aztán ahogy közeledett a vizsga napja, már nem csak a szinusz/koszinusz/ meg Pitagorasz tételt és a trigonometriai azonosságot magoltam, hanem a teljes tápanyagtáblázatot is. 

Szénhidrátok, inzulinadagok, vércukrok, fruktózamin és hemoglobin értékek.
Ezekből az élet vizsgáztat, nem az iskola. :-)
És akkor szépen sorban... 
  • Az elfogyasztott szénhidrátokról naplót vezetek. Mikor, mit, mennyit, hol és hogyan ettem. Ezek számomra nagyon fontos adatok ahhoz, hogy időről időre visszaellenőrizhessem magam, és segítségével megismerjem a cukoranyagcserém működését, frontok, hormonok, mozgás vagy bármi más hatása alatt.
  • A beadott inzulinadagokat is napi rendszerességgel jegyzetelem, és ezt már nem csak azért, hogy én ellenőrizzek, hanem azért is, hogy a dokim ellenőrizhessen, és ezáltal pontos képet kapjon arról, hogy megfelelően van-e beállítva a diétám és az inzulinadagom.
  • A vércukrok meg... ugye ezt nem is kell magyarázni? :-) Mi értelme lenne enni-inni-inzulinozni, meg egyáltalán élni, ha soha nem tudnám, hol állnak az értékek? Hogyan is érezhetném biztonságban magam sportoláskor, vagy egy külföldi nyaralás alatt, vagy csak szimplán otthon ülve, ha nem tudnám, hogy jó mmol/l-ekben vagyok-e? Sehogy.
Összeadni, kivonni, osztani és szorozni. Saccolni, rászámolni, lemérni. Még jó, hogy gyököt vonni nem kell... :-D Így is elég fárasztó.

És akkor vannak azok a bűvös számok, amire izgatottan lehet várni egy-egy vérvétel után:
  • A fruktózamin vizsgálat a vérben található olyan fehérjék szintjét határozza meg, melyekhez glükóz kapcsolódott. A glükóz fehérjekötődésének sebessége a vércukorszinttől függ, így a vizsgálat a megelőző 2-3 heti átlagos vércukor koncentrációról ad információt. Megjegyzem, ezt az utóbbi időben elég gyakran kellett ismételni nálam, mert horror volt a vírus körüli/utáni vércukrom... így horror lett a február végi fruktózamin is. :-S (Normál érték valahol 200-285 µmol/l között van, nekem 400 körül volt...)
  • A Hemoglobin A1c egy hosszútávú-vércukorszint jelző paraméter. Segítségével megítélhető az eltelt 2-3 hónap átlagos vércukorszint értéke. Normál értéknél magasabb szintje azt jelzi, hogy az elmúlt időszakban a vércukorértékek a kívánt értéknél magasabb tartományban voltak, mely vagy a kezelés módosítását teszi szükségessé, vagy a beteg együttműködésének elégtelenségét jelzi. Átmeneti magas vércukorértékek a HbA1c-értékkel alig mutathatók ki, de a múltbeli átlagos érték jól látszik. Egészségeseknél ez az érték 4–6%, cukorbetegek esetén pedig folyamatosan 7 % alatt kell(ene) tartani. Nekem most a HbA1c: 6,8 %!!! :-)
(Mindezek szerint a télen nem is csináltam olyan rosszul a dolgom. :-)))


Szóval, a matematika "tudományának" eme gyakorlása egy olyan életfogytig tartó házi feladat, amit nem érdemes elbliccelni.

Igaz, se piros, se fekete pont nem jár érte, 
de a HOSSZÚ BOLDOG ÉLETÉRT MEGÉRI CSINÁLNI!:-)


üdv,
DiabGirl




2014. március 17., hétfő

DiabDiéta

Azért nem olyan egyszerű megtalálni a hozzánk legközelebb álló, egészségünkre semmiképpen sem káros, mégis hatékony diétás módszert. Nap, mint nap találkozom ezzel a témával/problémával szűkebb és tágabb környezetemben is.

Ilyen szempontból kifejezetten "hasznos" a diabétesszel együtt élni, hiszen számomra nem kérdés, hogy mi az, ami egészséges és mi az, ami nem. Tanulom, tudom, csinálom, hiszen erről (is) szól az egész életem. Az más kérdés, hogy a mindennapok, a barátok, a munka, a stressz mennyire engednek betartani bizonyos "íratlan szabályokat". Gondolok itt egy-egy kósza bulira, vagy szülinapi vacsorára, ahol becsúszik egy pohár bor vagy egy szelet sütemény például... :-)
De azért igyekszem odafigyelni magamra...

Súlyproblémáim szinte nem is voltak. A gimnáziumban minden egyes napom egy Twix csokoládéval és a 2 dl Sprite üdítővel indult a suli-büfében. Aztán, hogy mi mindent ettem napközben, én már nem is emlékszem. Sosem tartottam fontosnak az evést, habár mindig szerettem az ízeket. A menzás tejfölös csirkepörköltet például sosem felejtem. Életemben nem ettem olyan finomat, azóta sem. Igazi ínyenc vagyok, bika csillagjegyemhez híven.:-)
A szervezetem aztán 2002-ben úgy döntött, hogy ideje lesz táplálkozni, nem csak enni. :-D

Mondanom sem kell, minden megváltozott. Azóta egy egész tápanyagtáblázatot cipelek a fejemben, plusz egy nagyméretű abakuszt is, amivel állandóan szénhidrátot számolokNem olyan könnyű feladat ez még annak ellenére sem, hogy ma már szinte rutinná vált az egész. Viszont hasznos. Főleg, ha a diétáról beszélünk.
www.weheartit.com
Még az a szerencse, hogy a zöldségeket mindig szerettem és hogy sosem voltam túlságosan édes szájú gyermek.:-) Így nem tört meg túlságosan a hirtelen életmódváltás. Alig kellett valamiről lemondani... A cukros üdítő nem hiányzik, a Twix csoki meg végképp... egyébként is, ma már akkor és úgy helyettesítem ezeket, ahogyan csak akarom. :-) Szóval a kajával nem volt gond, a mennyiségével annál inkább...
Az orvosok olyan nagy mennyiségű szénhidrátbevitelre ítéltek az első pár hónapban (szerintem ettem akkoriban akár 250g CH-t is naponta... grrrrrrr), hogy majd kipukkadtam.
És mivel még nem értettem a mechanikát, nem tudtam mit miért kell enni vagy csinálni, csak tettem a dolgom. Meg is híztam. Aztán jött a fogyókúra...
Először átestem a ló egyik, majd másik oldalára, szóval... amíg eleinte mindent megettem, ami a szemem elé került, azután már az almán, extrudált kenyéren és natúr joghurtokon kívül mást nem voltam hajlandó magamhoz venni. Fogyni akartam. Gyorsan. Az edzőterembe is lejártam minden nap, aminek fantasztikus eredménye lett, hiszen úgy néztem ki, mint egy gazella.:-) De közben egyszer sem figyeltem a cukorértékeimre, az egészségemre. Eredmény: gyomorbántalmak és sokkal magasabb Hba1c

Szerencsére két év alatt túl lettem ezen az időszakon, gyorsan beláttam, hogy hülyeség, amit csinálok. Úgyhogy idővel próbáltam nem a súlyomra és az alakomra koncentrálni, hanem az egészségemre, a jó közérzetre, és természetesen többet fáradoztam a vércukorértékeim beállításán, mint a hasam vagy a karizmaim formálásán. Így, 4-5 év távlatából elmondhatom, hogy ez egy nagyon okos döntés volt. :-D
Azóta is igyekszem betartani a cukorbeteg diétát, sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztani, zsíros ételek helyett soványabbakat enni és még edzőterembe is betévedek néha.:-) 
Hurrá.

És azóta is vallom, hogy a szélsőséges, egyoldalú diéták hosszú távon csak tönkretesznek! Ahhoz, hogy testünk ne kezdjen el idő előtt leépülni, minden tápanyagot be kell vinnünk a szervezetünkbe! 

A gyümölcsök és zöldségek mellett, melyek az egészséges élet és vitalitás alapjai, ugyanúgy szükségünk van jó minőségű gabonákra, fehérjékre (<20%) és zsírokra (<30%) is. A lényeg, hogy igyekezzünk a lehető legtisztábban étkezni, és kerülni a tartósítószereket!

Ráadásul nekünk, cukorbetegeknek minden egyes nap játszani kell a gyorsan és lassan felszívódó szénhidrátokkal... amit egyszerűen lehetetlen egyoldalú diétákkal megcsinálni.

Szóval hajrá!
Gondold újra!:-)

Utóirat:
Mindig az egészség az első.

Üdv,
DiabGirl

2014. március 3., hétfő

Mennyire cukorbeteg?


Nagyon viccesnek tartom, amikor a diabétesz kapcsán megkérdezik tőlem, hogy én "mennyire vagyok cukorbeteg"?:-) 
Fotó INNEN
Nagyon vagy kicsit? Súlyosan vagy kevésbé? Végül is van némi realitása, de számomra ez akkor is csak annyit bizonyít, hogy túl sokan tájékozatlanok még ebben a témában...
Persze én tudom, mire gondolnak... kicsit beteg, aki diétázik és gyógyszert szed, és nagyon beteg, aki inzulint szúr magának. Egyértelmű.
Dehát az van, hogy aki cukorbeteg, az cukorbeteg.
Legyen szó gyógyszerekről, vagy inzulintollakról... Egy cukorbeteg kettes és egyes típusban is korlátok közé szorul, talán nincs is olyan, hogy kicsit vagy nagyon...
... és sok esetben egy nem diagnosztizált 2-es típusú diabétesz még súlyosabb, vagy veszélyesebb is lehet , mint a már kezelés alatt álló 1-es. Gondoltad volna?

Az emberek 90%-a általában megborzad a tű látványától és bele sem mer gondolni abba, hogy azt saját magába szúrja. Azt meg főleg nehéz elképzelni, hogy 1-es típusú cukorbetegként reggeltől estig szénhidrátokat számolva, vércukrot mérve, minden órát megtervezve éljük az életünket. Ha nem lennék inzulinos, bizonyára én is nagyon súlyos betegségként definiálnám a diabéteszt. 
Ám a sok tű, meg szúrás, meg kontroll mögött nagyon is tudatos, egészséges élet rejtőzik.:-) 

Gondold csak végig, ha a vércukor értékeket sikerül a normális tartományban tartani, akkor tulajdonképpen ugggggggyanolyan teljes és boldog életet élhetünk, mint egészséges társaink. :)

Azzal a különbséggel, hogy amíg mások lazán esznek, isznak, sportolnak, addig ezt mi szigorúan megtervezzük. Kvázi reggeltől estig varázsolunk.
Hurrá.

Eközben egy 2-es típusú cukorbeteg sokáig, talán évekig azt sem tudja, nem is sejti, hogy cukorbeteg. Végül csak addig élvezheti büntetlenül az életet, míg az alattomos magas vércukortól végül szörnyen lefogy, kiszárad.. vagy "neadjIsten" kómába esik..
Ha valakinek van némi sütnivalója és még felelősségtudat is szorult belé, akkor rendszeresen részt vesz azokon a bizonyos INGYENES szűrővizsgálatokon, legalább évente egyszer, hogy a vércukor-, vérnyomás-, koleszterinkontrollok során még időben kiderüljön a baj.
Kár, hogy ezeket a szűrővizsgálatokat sokszor nem veszik komolyan. Főleg azokért kár, akik hajlamosak a cukorbetegségre..
Szóval, hogy "kicsit vagy nagyon vagyok beteg"??
Szerintem nagyon kicsit. :)

A másik megdöbbentő dolog, amikor azt kérdezik tőlem az emberek, hogy ha cukorbeteg vagyok, akkor miért van nálam szőlőcukor? Vagy miért eszem meg a fagyit?
Hirtelen eszembe jut az a sok vélemény, amit a diabéteszről már hallottam életemben... Például, hogy aki cukorbeteg, azért cukorbeteg, mert sok cukrot evett és ezután már nem ehet cukrot............
Ó édes istenem, ha csak ennyi bajunk lenne, nem? :D

Ha tudná a laikus, mennyi bajunk van cukorral, meg anélkül is! 

Mert alapvetően igaz, hogy a cukorbeteg diétában kerülni kell az olyan gyorsan felszívódó , egyszerű szénhidrátokat, mint a kristálycukor, finomliszt.. stb. És erre azért van szükség, hogy elkerüljük a vércukorszint hirtelen megemelkedését, amit egyébként csakis inzulinnal tudunk később orvosolni (vagy bizonyos esetekben mozgással, aminek szintén vannak komoly szabályai).
DE! Sajnos ezzel nincs elintézve a dolog, hiszen a vércukor nemcsak felfelé, hanem lefelé is elindul olykor... na, olyankor kell inzulin helyett a szőlőcukor. Meg a kakaó, meg müzli, meg minden, ami megment a rosszulléttől. 
Persze, miközben remeg a kezed, izzadsz és alig várod, hogy végre jobban legyél, gondolnod kell arra is, vajon mennyi cukrot egyél, hogy a hypoglikemia végül ne legyen hyperglikemia...

Szóval nem olyan egyszerű az élet a 2 és a 25 mmol/l közötti vércukorértékek között, úgy, hogy folyton a 4 és 7 mmol/l közötti számokra kell koncentrálni... Mondhatni, néha idegőrlő.


És a fagyi?

Azért eszem, mert szeretem. :D Bár figyelnem kell a napi szénhidrátmennyiségre és annak minőségére is, főképp, mert összetett, jó felszívódású CH-k nélkül  horror lenne a vércukorszintem (és az életem). De ez nem jelenti azt, hogy az étrendem rozsos kenyérből és sárgarépából kell álljon. Lehet bűnözni, sőt olykor kell is. És egy gömböcske tejszínes fagyi nem csak a lelkemet simogatja, de a vércukromat sem bántja annyira (mert zsíros, ami lassítja a benne található szénhidrát felszívódását).
Ugye, hogy ugye. :)
Hát igen... amit az egészséges hasnyálmirigy hiperextraszuper érzékenységgel magától megcsinál, azt mi cukorbetegen csak utánozni próbáljuk. Néha jól sikerül, néha rosszul, de sosem mondhatjuk, hogy meguntuk a dolgot és nem számolunk tovább...
A cukorbetegség egy olyan mindennapos, állandó munka, amiről egyszerűen lehetetlen szabadságra menni!

De... hogy sajnáljon-e bennünket bárki is azért, mert mi kimaradunk a "jóból"?
Inkább ne, mert van nagyobb bajunk is annál, mint hogy nem ehetünk meg akármit... :D
Szerintem.

Utóirat:

És amikor azt kérdezik: "Cukorbeteg vagy??? Ilyen fiatalon??? Úristeeen..."
Lehidalok.
A cukorbetegség nem egy "öreg-baj". Szívből örülnék, ha ezt mindenki elhinné és komolyan venné a vércukormérések fontosságát 50 éves kor alatt is!

Píííísz.

Üdv,
DiabGirl