Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. január 31., péntek

TűK

Az utóbbi hetekben nagyon rosszul viselem a szúrásokat. Nem csak azért, mert kellemetlen érzés, hanem mert mostanában valamiért ott marad a helye. :-/ Főleg a hasamon. Biztos, hogy a mozgásszegény életmód is felelős ezért, ugyanis az elmúlt hónapokban nem nagyon emeltem meg a hátsóm. Na de ennyire... :-)

Évek óta csinálom már... reggel, délben, este... egyszer, kétszer, többször... hasba, felkarokba, combokba... 
és megszoktam, mert muszáj volt... de néha nagyon elegem van belőle.
Az a mozdulat ... ahogy légtelenítesz egy szúrásra kész tollat, magad felé fordítod, és a bőröd alá tolod. Mert ez a gyógyszered. Mert így tudsz élni. És ezt csinálod ébredés után, ebéd előtt, munka után. És lefekvés előtt is. 
Meg amikor kell ...
Mesés.
Fotó INNEN
De sebaj, legalább most már vannak kifejezetten erre a célra kifejlesztett profi penek, meg tűk, amivel a régi fecskendős módszerhez képest szinte játék a cukorbetegség kezelése.


Emlékszem, amikor 17 évesen kórházba kerültem, két cukorbeteg nénivel feküdtem egy kórteremben. Az egyik folyton vigasztalt, hogy semmi baj nem lesz, ne aggódjak. A másik meg folyton riogatott a hasán éktelenkedő kék-lila-zöld-fekete foltokkal, amiket a sok fecskendős szúrás okozott az évek során. Riogatott, mármint hogy majd nekem is ilyen lesz a hasam egyszer...
Hátttt. Akkor még nem érdekelt sem a jófej, sem a sz*rfej néni véleménye, meg az sem, hogy ezen rendre összeszólalkoztak ott... én csak haza akartam már menni a kórházból.
De így utólag, azt hiszem azért mégis igen mély nyomot hagyott bennem az a prezúros alhas...
Igen, olyat semmiképpen nem szeretnék. 50 év múlva sem.

Ezért esek néha pánikba, amikor dudorodni kezd a szúrás helye, vagy véletlenül bekékül a combom tőle... de hát tudom, hogy ez is benne van a pakliban. Csak annyira sokszor érzem úgy, hogy már nincs olyan hely a testemen, ahova fájdalom nélkül belőhetném a cuccot...
És az a két pici pukli a hasamon... a kutya meg a macska rúgja meg.:-)

Vajon a tű mérete mennyire befolyásolja a helyzetet?
A legutóbbi kontrollon a dokim mesélte, hogy volt egy spanyol konferencián, ahol az a legújabb feltételezés, hogy bármilyen hosszúságú tűvel beadható az inzulin, hiszen attól, hogy valaki 50 vagy 150 kiló, a bőr-réteg ugyanolyan méretű. Az más kérdés, hogy a megnövekedett zsírréteg mennyire hátráltatja az inzulin gyors és sikeres felszívódását... 
Én most 0,25x5 mm-es tűket használok, és bár tök jó, hogy picike, de sokszor visszafolyik mellette az inzulin.. úgyhogy vissza fogok térni a jól bevált 0,3x8mm-esre.
Ha már lövök, tegyem azt pontosan!:-)

Egy évvel ezelőtt egyébként nagyjából kiszámoltam, hányszor szúrhattam már meg magam, és ha jól emlékszem ~18 000 lett a végeredmény. 
Ám ebben még sehol sincsenek a vércukorméréshez szükséges ujjszúrások. Aztaaaa... Ha mondjuk napi 4 vércukorméréssel számolok és hozzáadok átlag 2 pluszt a korrigálások és rosszullétek végett, akkor... lássuk csak... 12 évnyi cukorbetegségem gyümölcse körülbelül 26 280 ujjszúrás lehet. Plusz az elmúlt év 1825-ször belőtt inzulinja... te jó ég.:-)
Most épp kábé 46 105 szúrásnál tartok?
Lehet, hogy ezt nem akartam tudni.

Utóirat:

A tűk gyakori cseréjével és a szúrás helyének váltogatásával én nagyon igyekszem megelőzni a bajt, de jó lenne, ha feltalálnának egy "varázsló" krémet, ami pikk-pakk eltünteti a rosszul sikerült kísérleteket. 
Bár, lehet már az is elég lenne, ha pumpára váltanék... az mégis csak majdnem ötvenszer kevesebb lövöldözést jelentene hetente. :-)
Majd egyszer..

Üdv
DiabGirl

2014. január 25., szombat

DiabTalálkozó

Végre találkoztam kedves Pajtásaimmal!:-) 2014-ben először.
És nagyon vicces volt, hogy a már törzshelyünkké vált kávézónkból szó szerint ki kellett tessékelni bennünket végén, mert be nem állt a szánk. :-D 
Bár ez mindig így van... amikor együtt vagyunk, szinte repül az idő.

Tegnap munka után még elszaladtam az orvoshoz, mert már két napja fájtak a végtagjaim, a mellkasom, a nyakam, a torkom... satöbbi. Kiderült, hogy bekaptam egy csinos légúti vírust, és mivel antibiotikumot ilyen esetben nem írnak fel gyógyírként, egy hetes ágynyugalomba parancsoltak. 
Éreztem is, hogy szükségem lesz a pihenésre, de azért a DiabTalálkozónkat (ami 2013-ban még Édes Csevegés volt, de túl cukrosmázasnyálasnak tűnt- lábjegyzet) ki nem hagytam volna!:-) Úgyhogy a dokitól azonnal a La Deliziába vettem az irányt.

Lassan gyülekeztünk, de mivel mindenkinek mindenkivel volt valami megbeszélni valója, fel sem tűnt, hogy négyen vagy nyolcan ülünk az asztalnál.:-)) 
Sokszor csak elgondolkodtam, milyen jó is így együtt, mennyire szuper a cukorbetegségről cseverészni cukorbetegekkel...
És amikor megjelent egy tüneményes cukorbeteg kislány a még tüneményesebb anyukájával, eszembe jutott ifjúkori önmagam.  Amikor egyedül voltam a problémámmal, amikor nem volt kivel eszmét cserélni, amikor nem szerettem orvoshoz járni, amikor nem akartam diétázni, amikor tudattalanul is szégyelltem az inzulint és a vércukormérőt, amikor sajnáltam magam azért, hogy az életem ilyen fiatalon, ennyire megváltozott.... 
...... és most? :-)
Nincs magány, megoldhatatlan probléma, megtűrt orvos, elviselhetetlen diéta, nincs önsajnálat, és szeretem a vércukormérőmet. Igen, szeretem az összes műszerem, ami segít egészségesen élni!:-) 
Szeretem önmagam, szeretem az életem, szeretem a cukorbetegségem.
(... Ezt a mondatot most nekem is durva visszaolvasni... de ez így van és így lesz! Kész.:-))

És vajon ezt az a gyönyörű kislány is így gondolja? Aki alig egy éve lett cukorbeteg?
Nem tudom.
De azt igen, hogy buzdítani fogom a DiabTalálkozókra. :-) 
Mert nekem is sokat segített volna, ha annak idején tudok kitől kérdezni. Ha szégyenérzet nélkül szúrtam volna magam mások előtt. Ha megnyugtattak volna, hogy nem vagyok ezzel egyedül. És ha lett volna egy olyan klub, ahol nem nyugdíjas nénik és bácsik riogatnak a vaksággal meg a halállal...  hanem fiatal sorstársak sarkallnak az életre!

Úgy érzem, végre megszületett ez a rég megálmodott cukorbeteg közösség(em)...
- ahol őszinték lehetünk,
- ahol kendőzetlenül kérdezhetünk,
- ahol fél szavakból értjük egymást,
- ahol mindig kapunk jótanácsot,
- ahol nem ufónak érezzük magunkat,
- ahol nem sajnáljuk egymást,
- ahol mindig tanulunk valami újat.
És milyen jó látni, hogy mindez nem csak nekem okoz örömöt, hanem a Pajtásaimnak is!:-)

Köszönöm, hogy ezúttal is együtt voltunk.:-)
Utóirat1:
És hogy mit lehet tanulni ilyenkor, még 12 év után is?
Például, hogy egy ideje elfelejtettem letörölni az első vércseppet ujjszúrás után, hogy a másodikból mérjem a vércukrom... (Köszi Edina:) Vagy, hogy létezik "bólusvarázsló"... (Köszi Éva&István:)
.. hogy nem kellene pánikolnom 5mmol/l-nél a hypótól...... (Köszi Szilvi:)
Vagy, hogy mostanában nem csinálom elég szorgalmasan a szénhidrát számolgatást...



Minden nap van mit tanulni, fejlődni cukorbetegen!
Szerintem csináljuk együtt!:-)

Üdv
DiabGirl

2014. január 14., kedd

Méregtelenítés ON

Amikor tavaly szeptemberben elmentem Voll-diagnosztikára, kiderült, hogy elég sok méreganyag halmozódott fel a szervezetemben. 
Végül is elhiszem. A főiskolás bulik, a sok éjszakázás, az évekkel ezelőtt elfogyasztott alkohol és cigaretta mennyiség, a sok stressz és beszedett gyógyszer mind gyönyörűen hozzájárult ehhez. 
A rosszul kezelt diabéteszemről nem is beszélve.
Szóval cselekedni kezdtem...

Fotó: Pinterest

Utánajártam a témának, de nem csak azért, mert hajtott a kíváncsiság, hanem mert cukorbetegen sokkal körültekintőbbnek kell lennem. Olvastam és hallottam ismerősöktől, hogy az azonnali méregtelenítés reményében a legtöbben bevesznek néhány bogyót, vagy megisznak két kanna gyógyteát és böjtölnek napokig, hetekig, esetleg hánynak is, ám cukorbetegen ezt EGYÁLTALÁN NEM SZABAD KIPRÓBÁLNI SEM! Szóval kicsit jobban bele kellett ásnom magam a témába.

Egy "átlagos" szervezetben évente kábé 4 kg felesleges méreganyag halmozódik fel, tartósított élelmiszereinkből, rovarirtókkal kezelt növényeinkből, klórozott ivóvizünkből, a szennyezett levegőből, a vegyipari, háztartási és kozmetikai készítményeinkből... stb. A legfontosabb, amit tehetünk, hogy időről-időre lényegesen kevesebb méreganyagot juttatunk a szervezetünkbe. Minden gyümölcs-, tisztítótea-, vagy vízböjt kúra célja is az, hogy a fokozott folyadék és a csökkentett méreganyag bevitellel segítse a testünket az öntisztulásban. Attól függően, hogy mennyire vagyunk elsalakosodva, rövidebb vagy hosszabb tisztító kúrákat is végezhetünk. A szakemberek szerint fontos, hogy évente legalább kétszer, ősszel és tavasszal tisztítsuk meg szervezetünket, hiszen egy jó méregtelenítés után hatékonyabb lesz a szervezet táplálék feldolgozása, kiegyensúlyozottabb az anyagcseréje, erősebb az immunrendszere és javulnak a regenerációs folyamatok.

A módszerek száma ma már végtelen...... DE! Cukorbetegen egyáltalán nem mindegy, hogyan méregtelenítesz.
Először is azért, mert nekünk alapból tilos otthon kísérletezgetni a szervezetre ilyen nagy hatást gyakorló "kúrákkal". Ha mégis erre adod a fejed, mindenképpen konzultálj a kezelőorvosoddal!
Másodszor pedig azért, mert nem is biztos, hogy nekünk szükségünk van ilyen szélsőséges diétákra... hiszen egy cukorbeteg szervezet egyáltalán nem "átlagos".:)

Gondolj csak bele! A cukorbeteg diéta egyébként is megköveteli mindazt, amit egy kíméletesebb salaktalanítás alatt csinálni kell:
- igyál naponta minimum 2 liter folyadékot (víz, gyógyteák),
- kerüld az alkoholfogyasztást és a dohányzást,
- növeld a zöldségek és gyümölcsök mennyiségét,
- korlátozd a tejtermékek fogyasztását,
- kerüld a feldolgozott élelmiszereket, a fehér lisztet, -rizst és cukrot,
- fogyassz rostdús, alacsony glikémiás indexű ételeket,
- hetente végezz legalább egy órányi közepes nehézségű testmozgást friss levegőn,
- ÉS NE SZEDJ FELESLEGESEN GYÓGYSZERT.
Szóval az alapok megvannak. (Nálad megvannak?:))

És amit még tehetünk a méregtelenítésért:
- több káposzta- és citrusféle fogyasztása,
- erős fűszerek használata, mint a gyömbér vagy a torma,
- húsok, tojás és kávé kiiktatása az étrendből a méregtelenítés alatt,
több sport, illetve heti egy szaunázás.

Igazából ennyi. Semmi hókuszpókusz. :)
A bőr szaunával, a vesék a megnövelt folyadékbevitellel, a máj a táplálékok megvonásával, a belek rostpótlással és az emésztési folyamat serkentésével, a tüdő pedig a friss levegőn végzett testmozgással méregteleníthető a legegyszerűbben.
És tulajdonképpen, ha "jó" cukorbeteg vagy, megfelelőek a vércukraid, és betartod az előírt diétát, akkor egész életedben méregteleníthetsz. 
Persze csak úgy kíméletesen. ;)

Utóirat1:
Amit még én teszek az egészségemért:
- minden héten iszom néhány nyers zöldséges turmixot, és gyógyteát,
- kúraszerűen évente 1x fogyasztok gyógyvizet (egy kúra alatt: naponta 1 dl 3 hétig),
- vitamint szedek (C-vitamin, echinacea, multivitamin.. stb),
- ha amikor eszembe jut, veszek egy kellemes, lúgosító fürdőt/ lábfürdőt,
- nem járok gyorsétterembe,
- és esküszöm a jógára. :)

Utóirat2:
Bárcsak mindig komolyan vettem volna a cukorbetegségem... most nem lennék elsalakosodva. :)))
De már most jobban érzem magam, a sok kellemetlen tünetem ellenére (fejfájás, néhány jelenség :) az arcomon.. stb), de remélem hamarosan érezhető lesz a méregtelenítés minden pozitív hatása. :)

Üdv
DiabGirl