Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. december 4., csütörtök

En garde!

Mostanában kicsit elegem van már az evés/ étel/ kaja/ reggeli/ ebéd/ vacsora/ uzsonna/ koszt/ táplálék/ élelem és harapnivalók körüli hajcihőből. Leginkább semmit nem ennék/számolnék, csak dönteném magamba a tejeskávét. Az a tuti. És még szeretem is.
weheartit.com
Deciliterenként 4,7 g CH gyönyör, persze minden turbó nélkül. 
Isten ments, hogy olyan extrákat kívánjak most mellé, mint a light tejszínhab vagy egy darab korpovit keksz...
A képlet hetek óta x inzulin + y szénhidrát és szia. Ha esetleg veszek egy nagyobb levegőt már elszalad a vércukrom.
És persze, hogy veszek levegőt. 
És persze, hogy elszámolok néha 10 g CH-t.

Majdnem minden hónapban eljön egyébként a pillanat, amikor azt kívánom, bárcsak fényevő lehetnék.:-D
Pedig imádok enni!!! 
De amikor ilyen elképesztően nehezen megy a vércukor beállítás... és ilyen elképesztően sokat kell számolni... és ilyen elképesztően nagy kontroll mellett is elképesztően magasak a cukraim... akkor a legnagyobb üveg Nutella, vagy a legszebb és legkívánatosabb libamájpástétom sem tudna örömet okozni. 
Mert a centiméterre pontosan vágott rozskenyér szeletek meg a giga sok zöldség és gyümölcs ellenére is úgy néz ki a cukorprofilom már két hónapja, mintha karamellát zabálnék.

Mindehhez hozzátartozik, hogy egy hónapja csökkentettük a bázis inzulin igényem. Nagy volt az öröm. Egy hétig. Aztán azzal a lendülettel vissza is állítottuk az egészet az eredeti kerékvágásba... és valószínűleg vár rám egy kontroll- meeting a jövő héten is.

Nehéz szakma' ez. Ha eldönthettem volna a főiskola előtt, akarok-e ezzel foglalkozni, valószínűleg nem vállalom. :-D Na, de nem döntés kérdése volt.
Csak most olyan türelmetlennek érzem magam. Néha csalódottnak is. 
De igyekszem nem utat engedni a rossz érzéseknek. 
A probléma meg fog oldódni... akár a frontok, akár a hormonok, akár az akármik okozzák ezt most nálam.
Tudom, hogy csinálni kell. Tudom, hogy ez a dolgom. 
És ahogy apukám mondaná: "Úgyis lesz valahogy. Olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen.":-DDD

Persze nagyon "biztató" a diétám szempontjából, hogy épp most jár a Mikulás a sok csokival...
... hogy közeleg a karácsony is a sütivel és a rokonokkal...
Izgalmas lenne ilyen instabil vércukrokkal nekimenni az ünnepeknek... de nem adom fel.
                                           
                                                                   "En garde!" ;-)

Majd jelentkezem. Legyetek jók.  

Utóirat:

Amúgy az egész olyan, mint egy soha véget nem érő akciófilm, ami kezd már igen vontatottá válni, de még gőzöm nincs a végkifejletről. 
Szuper. 

üdv,
DiabGirl

2014. november 13., csütörtök

ÚjraTervezés

Van valami csodálatos és egyben félelmetes változásebben az évben.
Mindenhol hallom, látom, olvasok róla... rám pedig különösen érvényes ez idén.

Inzulincsere/variálás év elején...
Hormonok háborúja...
Stresszfaktor-hegyek...
Nagy családi "helyre-rendeződések"...
Titkok, melyeket nem akartam tudni... és sorolhatnám.

Persze, van, akin simán átsuhannak ezek a dolgok, gond nélkül. A probléma az, hogy nálam a vércukrokkal együtt suhantak ide meg oda. :-D 
És még mindig nem vagyok túl rajta, bár legalább már látom a fényt az alagút végén. 

Nemrég egész napos ambuláns inzulinbeállításon voltam. Mit ne mondjak, érdekes élmény, és hasznos is. Még soha nem volt benne részem. (Vagyis de, 2002-ben, amikor megkaptam az első peneket.:-)
Reggel héttől délután ötig, azaz 10 órán át voltam kontroll alatt, mely időben nem kaptam bázist, csak óránként adagolt Humalog-ot (utánozva kicsit a pumpa mechanikáját). A reggelit, ebédet és vacsorát ugyanúgy ettem nagyjából, ahogyan máskor is. És nem mozogtam, csak ültem, álltam.
Eredmény: kiderült, hogy sima alapanyagcsere állapotomban fele annyi a bázisigényem.
Már megint csökkent. :-)
Boldog vagyok igen, mert tudtam, hogy így van. Nap, mint nap adtam a 15 egység Lantust, és tökéletesen éreztem, hogy fékeznem kell magamban valamit a sok nassolással. Ráadásul egyértelmű lett az is, miért szorongok annyira a hypó érzettől, hiszen mostanában folyton jött ok nélkül...

Most megnyugodtam. Hálás vagyok a diabetológiámnak a sok segítségért, amit kaptam/kapok. Hálás vagyok azért, hogy ennyire figyeltek/figyelnek rám. Hálás vagyok az életnek eme ajándékáért... 27 egység bázisból 9-et csinálni két év alatt azt hiszem elismerhető eredmény.
Nekem. Minden varázslat, bogyó, csodakapszula, lötty vagy extrém sportteljesítmény nélkül.

Noha tapsra semmi szükség, hiszen magamért tettem/teszek mindent. De most legalább az orvosom is elismerte, hogy minimálisan kevés lett az inzulinigényem.
Szóval nem őrültem meg.
Úgyhogy a nyugis, stabil vércukrok beállítása után jöhet a következő fázis.
Jóga, sport, meditáció.
Ahogy a nagyok csinálják.


weheartit.com
Utóirat: 

Nem újdonság, ha azt írom: az egészség a természetes állapotunk. Nem a betegség. Akárhányszor eszembe jut, akárhányszor elhiszem, mindig boldogan várom a napot, amikor már nem lesz szükségem mesterséges inzulinra.
Vagy így, vagy úgy.:-)
... a legfontosabb a pozitív gondolkodásmód
Nem győzöm hangsúlyozni.
Ja és ma tízmilliószoros nap van.
Tízmilliószorosan komolyan veszem.:-)

üdv
DiabGirl

2014. szeptember 27., szombat

Túl?Élni?

Nyáron befészkelődött az agyamba egy gondolat, ami egyszerűen nem hagyott nyugodni. Miközben számoltam a szénhidrátokat, a gyorshatású inzulin maximális hatóidejét, miközben figyeltem a séta vércukorcsökkentő hatását, miközben paráztam a nagy hőségtől, hogy időben felismerjem benne a lehetséges hypókat... feltettem a kérdést magamnak:
Most akkor élek épp, vagy túlélek?
Talán nem mindegy.

Van a blogolásnak egy már-már veszélyes mellékhatása. A "túlpörgés". :-)
Megszállottan írni, tanulni, kutatni egy számodra érdekes és aktuális kérdésről nagyon jó érzés. Nyilván, hiszen azért csinálod. De ez csak addig működik, míg túlzásba nem esel.
Fashionbloggerként fennáll a bóltkórosság veszélye, gasztrobloggerként esetleg éjjel-nappal ég a sütőd... de a cukorbetegség... na ez egy olyan téma, ami annyira komplex, hogy bekattanhat az ember. 
Talán így jártam.


Mondják, hogy a diabétesz jó kis táptalaja lehet a betegségtudat kialakulásának. Szerintem igaz. Hogy miért? Mert kezelni kell. Minden nap. Többször is.

A gond az volt, hogy én már túl sokat foglalkoztam magammal, a testemmel, az egészségemmel, sőt, minden nap arra törekedtem, hogy ne legyek beteg. Hogy tökéletes legyen az anyagcserém. Hogy elmondhassam neked is, mennyire jól lehet ezt csinálni. Most már tudom, hogy ez lehetetlen vállalkozás. :-)
Nem kizárt, hogy ennek (is) köszönhető az a májusi 10-es hemoglobin. Nem tudom. 
Csak azt, hogy változtatnom kellett.

Számtalan fórumot, könyvet olvasok a diebéteszről. Igyekszem mindenben naprakész lenni, legyen szó kutatásokról, csodanövényekről, gyógymódokról, orvosokról... stb. Mindamellett, hogy aktuális témákat, hasznos kérdéseket boncolgatok, próbálok valamilyen pozitív példamutatással is szolgálni neked, ami nem olyan egyszerű. Főleg, ha az én kis csetlő-botló világomon keresztül mutatom ezt meg...
Nagyon nagy felelősség.
Tisztában vagyok vele, hogy totálisan nem tökéletes, ahogyan kezelem a cukorbetegségemet. Néha jobban megy, néha rosszabbul, miközben igyekszik az ember. Tényleg. Minden nap.
Viszont én már átléptem egy görcsös határt.. pontos mérések, időben evés.. korrigálás, tervezés, számolás... 
Jééééééééééééééézusom mit művelek?Gondoltam.

Miért kattogok ennyie, hogy jó legyen, hogy jót írjak, hogy rendesen csináljam...nem értem mit görcsölök? Miért túlélni akarok? Miért nem ÉLNI? Úgy, ahogyan régebben is tettem... betegségtudat nélkül.

Úgyhogy veszek egy mély levegőt.....................................................................

Mert hát persze, hogy csinálni kell. Reggeltől estig.  Ez nem kérdés.
De NEM A TÚLÉLÉS A CÉL.

Az ÉLET A CÉL.

Újabb ReSet

Utóirat: Közben megjelent egy cikk velem a NapiBio-n. Ajánlom figyelmedbe. :-)

üdv,
DiabGirl

2014. szeptember 24., szerda

SzőlőcukorNélkül

A héten másodszor indultam át szőlőcukor nélkül ebédelni a szomszéd menzára... És olyan büszke vagyok magamra. :-D
Természetesen először leizzadtam, hogy most mi lesz velem, és úristen... aztán meg hirtelen olyan magabiztosság fogott el, hogy tyűha. :-) 
Nem tudom honnan jött, de jött, az a lényeg. :-)

Fura dolog ez. Átszaladni a boltba.. elugrani ebédelni.. kimenni a városba egy fagyiért.. bemenni a postára reggel.. tök egyszerű dolgok. Tulajdonképpen nekem is. 
Csak előtte nem árt vércukrot mérnem, vagy enni valamit, ha szükséges. :-D
Szóval kontroll.

Az elmúlt fél évben mindig nagyon megterveztem ezeket az apró szösszeneteket is. Mindent percről percre. Fárasztó volt.. nagyon.. de nem tudtam mást csinálni, hiszen állandóan rosszul éreztem magam a "csere"inzulintól és éhes is voltam. ÉS még így sem éreztem magam biztonságban soha. Folyton rettegtem a hypo-tól, meg hogy majd épp sorban állás alatt esek össze. Ilyen hülyeségek.

Nehéz ezt az embernek kezelnie. Mármint a magabiztosságot cukorbetegen. Az sem jó, ha túl lazák vagyunk, és az sem ha túl görcsösek. Tudom, én mindkettőt megél(t)em. :-)
Nagyon sok idő, vércukormérés, stabilitás szükséges ahhoz, hogy valaki ne függjön a műszereitől. Hogy felismerje, ha baj van, és azt is, ha nincs. Szerintem.
Én például nagyon sokat koncentráltam, figyeltem, hogy például meg tudjam különböztetni az éhséget a hipóérzettől.. És még mindig sokat koncentrálok. 

De úgy hiszem, megéri.

Ismerek egy lányt, aki bár 1-es cukis, lazán búvárkodik is, ha kedve szottyan. Sőt, sárkány-repül, meg minden agyrém. :-D Azt hiszem, ő eléggé magabiztos. :-)

Talán eljön a nap, amikor végre én is tizedpontosan meg tudom saccolni az aktuális vércukorértékemet. Mindenesetre a vércukormérő a legjobb barátom. És a táskába rejtett szőlőcukor is.:-)

A lényeg, hogy ne legyen "cukorbeteg tudatom".
Ez fontos.
Kezelni, ha túl sokat foglalkozok a témával.
Magammal.
A vércukrommal.

De meg kell találni az egyensúlyt. 
Mindig dolgozom rajta. :-)
Mert, nem vagyok beteg, csak kissé fegyelmezett az életem. :-)))
Ennyi.

Úgyhogy igyekszem nem parázni, ha a szőlőcukrom véletlenül kicsúszik az 1 méteres vonzáskörzetemből. :-)

Utóirat:

Bár mostanában elég magasak az értékeim. 
Szóval annyira nincs okom félni a hypo-s rosszulléttől. :-D

üdv
DiabGirl


2014. augusztus 11., hétfő

MonoPoly

Az a furcsa, csillapíthatatlan étvágy ... Tudod, amikor eszel, eszel, és még mindig gyengének érzed magad. És persze nem az óriási étvágyad miatt. Hanem, mert csökken... csökken... csökkennek a mmol-ok. Brutális.
Nem tudom utoljára mikor ettem az "életemért"... :-D
Hál'istennek. Az borzasztó érzés.
Viszont ma délután... úgy éltem meg a kissé alacsony vércukromat, mintha nullán lettem volna.

Sziporkáztam egész nap. Jól ébredtem, finomat ebédeltem, jók voltak a VC értékek... nagyjából túléltem a múlt heti frontokat is, kezdem megtalálni a stabilitást, és jól megy a diéta is. Meg a CH számolgatás... nem is kívántam ennél többet.:-)
Aztán hazaindultam a munkából, és hirtelen elfogott egy enyhe hypoérzés. Tényleg váratlan volt. Épp a villamoson álltam, nem is tudtam hol megmérni "magam".
Szóval csak figyeltem és vártam. 
Hőség volt, meg közeledett már a vacsi ideje is, gondoltam, biztos csak simán fáradt vagyok és éhes. Vártam. De a félelmeim nem hagytak nyugton, egyszerűen úgy éreztem ennem kell.
Úgyhogy benyomtam egy szelet müzlit. De semmi sem változott.
Aztán  egyszer csak szőlőcukrok kerültek elő a táskámból.
(Naná, hogy túl akarok élni. :-D )
El is majszoltam hármat hazáig...

Miután leszálltam a viliről és levegőt is kaptam, már jobb lett a helyzet. De természetesen hazaérve első dolgom volt csekkolni, hogy mi történhetett velem út közben. 
Nos.. nem tévedtem sokat. A csipegetések után végül 10,1-nél állt meg a történet. Bravo Niki.
Csak az a fránya éhségérzet. Na az nem múlt el.

Kénytelen voltam hát hamarabb vacsorázni, mint szoktam, pedig már közelében sem voltam az alacsony vércukroknak... ettem 10 dkg pékárut. Azzal mindig telítődöm. De hiszed vagy sem, éhes maradtam.
Ilyenkor általában leülök megnyugodni. És 10x felteszem magamnak a szokásos kérdéseimet: Valóban rosszul vagy? Valóban éhes vagy? Esetleg félsz? 
Ez fontos, mert hajlamos vagyok gyengeségérzet esetén nem beadni a szükséges gyors hatásút, mondván, nem szabad, mert hypozok...... :-D
Így volt most is. Elhúztam amennyire tudtam...
És közben mértem.
17:43-kor 10,2 mmol/l
18:44-kor 14,8 mmol/l (Istenkém milyen jó lenne ilyenkor egy Dexcom, hogy kényelmesen nézhessem a vércukraim alakulását, mint egy némafilmet, hangok, vér és lándzsák nélkül.... - lábjegyzet :-D)
A 19:16-kor mért 17,3-as érték aztán meggyőzött az esetleges gyors hatású inzulin szükségességéről.
És az éhségérzet is elmúlt.
Megint bebizonyosodott, hogy a vércukormérőnek van igaza. De mit tegyek, ha annyira mást érzek???
Egyszerű. Adjam be az inzulint. :-D

Tanulság? KONTROLL. És ne engedj a félelmeidnek!

fotó:Instagram

Utóirat:

Azért néha eltöprengek ezen az egész feladaton. 
Mármint.... amit a diabétesz jelent nap, mint nap...
Örökös szabályok, találós kérdések, rejtvények, kérdezz-felelek... játék az egész? Ahol kimaradhatsz egy körből, ahol nyerhetsz és veszíthetsz... ahol mindig résen kell lenned. Ahol mindig észnél kell lenned. Érdekes és izgalmas, nem? :-D 
A Monopoly-tól jobb hasonlat nekem sem jutna eszembe...



Bár ma inkább Barbie babáztam volna. Úgy emlékszem, az pihentetőbb.

üdv,
DiabGirl

2014. augusztus 4., hétfő

VargHa GyógyMód

"A Vargha Metodika lehetőséget nyújt rossz- és jóindulatú, áttétes daganatok, nőgyógyászati, vese- máj- és egyéb ciszták, miómák, agyi katasztrófák, sclerosis multiplex, bénulás, és más visszafordíthatatlannak tartott egészségkárosodások, halmozottan sérült gyerekek, immun-autoimmun vagy vérkeringési betegségek, magas vagy alacsony vérnyomás, depresszió, pánik, alvászavar, inkontinencia, ízületi és más mozgásszervi panaszok. Pajzsmirigyproblémák, fogamzásképtelenség, gyermekáldás elmaradása, nyirok (mély-felszínes)-keringési betegségek, idegközponti-mozgás-végtag koordinációs problémák komplementer (kiegészítő) kezelésére." 
- olvasható a Vargha Metodika hivatalos weboldalán.
Én 2003-ban találkoztam velük először.
Mint már oly sokszor írtam, édesanyám kezdettől fogva igazi Sherlock Holmesként keresi a cukorbetegség gyógyításáról, kezeléséről szóló cikkeket, híreket, videókat, kutatási eredményeket... :-) Így talált rá dr. Vargha Zoltán munkásságára is.
Mondanom sem kell, egyáltalán nem érdekelt a téma. Ráadásul sosem ígérték a gyógyulásom. Ezt csak a 2-es típusú cukisoknak garantál(hat)ják. Csakis az állapotom stabilizálásának lehetőségét hangsúlyozták, amiről úgy gondoltam, megoldom egyedül is. Persze anyukám hosszas kérlelésére végül beadtam a derekam, így hetente utazhattunk kezelésre. 
Nyomkodták a talpam, bitang módon. Halvány emlékeimben meg is őriztem ezt a rettenetes fájdalmat. Brutális volt.
"Célirányzottan optimalizáljuk a mély és a felszínes nyirokrendszert."
"A talpon és lábfejen bőr alatt lévő, un. idegleképeződések megadott, pontos ütemezés szerinti ritmikus cél-ingerlésével gyakorol külső-belső biológiai hatást a szervezetre. Így létrehozva az önerőből már megvalósulni nem képes sejtregenerációt, önkorrekciót, a fájdalominger hatásmechanizmusán alapulva. A páciens a terápia után erősebbé válik, mint panaszait megelőzően volt."
Emlékszem, az első találkozáskor adtak  a kezelések mellé néhány kézzel írt, továbbfénymásolt információt is, például a sav-bázis egyensúlyról, a vércsoport-diétáról és a pozitív gondolkodás fontosságáról. De engem semmi sem motivált, úgyhogy hamar feladtam. Sokba is került, hosszú is volt az utazás Nyíregyháza-Budapest távolságban hetente, és tényleg nem érdekelt az egész.
Nem tartott sokáig a kapcsolatunk, de a lábgörcsöket és a krónikus fejfájást legalább magam mögött hagyhattam. Az tényleg szuper eredmény volt...

Aztán eltelt 10 hosszú év.
Ráhangolódtam a pozitív gondolkodásra, megtanultam kezelni a cukorbetegségem, rácsodálkoztam az emberi test fantasztikus regenerálódó képességére, és érdeklődni kezdtem az alternatív gyógymódok iránt... meg jött egy kis fülsipi, légúti nyavalya... szóval mindenképpen immunerősíteni akartam.
Hát nem szembejött velem újra ez a "Metodika"? :-)
Kértem is egy időpontot diagnosztikára. 
"A diagnosztika a talpi idegleképeződések vizsgálata - az ott észlelt elváltozások, ezek érzékenysége, a fájdalom intenzitása, valamint az ismételhetőségre adott válasz alapján - történik a szervek és funkciók állapotának rögzítése; az elváltozások feltárása. 
A diagnosztika első lépése a gerincből ki- és belépő szimpatikus-, paraszimpatikus idegganglionok pontjainak, majd a központi idegrendszer leképeződéseinek, ill. egyes szerveknek a vizsgálata." 
- olvastam a honlapon.
Hát én újra beültem abba a székbe, újra megkínozták a talpam, és grátiszban kiselőadást kaptam az emberi test anatómiájáról. A fájdalomtól most is majdnem sírtam, közben le nem tudtam venni a szemeimet a mellettem szorgosan jegyzetelő idős bácsiról, aki felvezette a kartonomba a doktor szavait, majd az általam felsorolt panaszokat is. (Azért ceruza, meg papír.. meg fénymásolat.. meg izé..) Végül alá kellett írnom egy szerződést arról, hogy a központ nem vállal felelősséget az esetleges eredménytelenségért. 
És hello.

Az első sokk akkor ért, amikor erre a konzultációra ki kellett fizessek "x" 000 forintot. 
Még jó, hogy a diagnózist a szüleim adták ajándékba. :-D
Gondoltam is magamban, régen mennyivel szimpatikusabb volt a "segíteni akarás" és a "gyógyulás beindítása" végett történt megbeszélés a beteggel... amit persze mindenképp horror kezelési költségek követnek...
Mert egy 45 perces kezelés most 7000 forintba kerül, és legalább egyszer, de inkább háromszor (!) javasolják hetente. Szóval el lehet itt költeni a verítékkel megkeresett pénzünket az tuti. Na mindegy, úgy voltam vele, 10 év az 10 év.

Aztán 41 000 forintért ajánlottak egy személyre szabott vitamin csomagot. 
Negyvenegyezer forintért! Második sokk. :-D
Mégis ki az a magyar átlagember, aki egy drága konzultációs díj után még gyorsan kipengeti a nettó minimálbér felét vitaminokra? 
Őrület.
Írhattam nyilatkozatot erről is. Mármint, hogy nem vagyok hajlandó szedni ezeket a bogyókat.

Persze,  hogy nem kértem. De nem csak az ára miatt.
- Hanem, mert magam is vásárolok hébe-hóba bio superfoodokat. Szóval nem üres a polc otthon. Minek nekem új vitamin paletta?
- Másrészt meg... minden rosszindulat nélkül kérdezem:
Hogy a viharban nem fejlődtek annyit 10 év alatt, hogy legalább számítógépes infrastruktúrájuk legyen az adatfelvételhez???
És mi a viharnak nekik külön alapítvány a páciensekért, ha még így is ennyi pénzt kell kifizetni egy egyszeri állapotfelmérésre, és kellene a vitaminokra? (A kormosra fénymásolt szerződésről inkább nem is beszélve...)

No comment.
Aztán lehet, hogy csak én vagyok túlságosan kekeckedő természet... de ez így, ebben a felállásban számomra értelmezhetetlen.

Mert én hiszek a módszerben, nem vitatom a tudományosan alátámasztott tényeket és tudom, hogy ez a módszer sokat segít(het) nekem... 
...  de a saját bevált vitaminjaimmal,
... az általam meghatározott kezelés számokkal,
... mindezt kiegészítve mással (jóga órák és masszázs).
Ha lehet.
Máskülönben nem lehet megfizetni.
Szóval lássuk a medvét. :-)

Utóirat:

Megjegyzem, ha 1000%-os eséllyel megszabadítanának a cukorbetegségemtől, még hitelt is vennék fel, hogy kifizessem őket. De így... :-D
Azért a vércukrok változásáról még írok...

üdv,
DiabGirl

2014. július 29., kedd

KontRoll

Kontrollon jártam ismét. Megvolt a szokásos vizit: a vércukormérő ellenőrzése.. az étkezések csekkolása.. és a doki a laboromra is bólintott egyet. De ennyi, s mindez belefért 8 percbe. 
Ja, kértem Lantushoz receptet. +1 perc.

Az utóbbi egy évben, mióta komolyabban foglalkozom a cukorbetegségemmel, és minden oldaláról igyekszem megközelíteni ezt az állapotot, mintha alul értékelném a saját orvosom hozzáállását.. Eddig sokkal motiváltabbnak láttam, segítőkészebbnek, és például a pumpás dologról is többet beszélgettünk. Mostanában inkább rutinszerűen zajlanak a kontrolljaim. Napló, vc mérő, labor, recept? hello.
És őszintén szólva, kicsit csalódott vagyok emiatt.
Mert láthatja, hogy nagyon igyekszem. Ezt a korábbi  értékeim bizonyítják is.
De régen sem dicsért meg. Soha nem vette észre, mennyi munkát nyomok a jobb hemoglobinokért... a bázis inzulin radikális csökkenéséről már nem is beszélve.
... pedig úgy hiányzott egy kis elismerés!

Persze, májusban, mikor kiderült, milyen horror lett az átlagértékem, jött az "ejnye". Meg a "de mégis hogyan jutott el idáig?". Sa-töb-bi. Most meg rendesen olyan csúnyán nézett rám, hogy elszégyelltem magam. Mert nem látta a szép egyjegyű számokat a naplómban. 
Valóban nincsenek 5-ös értékeim... MÉG!!! Viszont 20-as se. :-) Szóval lassan, de biztosan haladok a jó értékek felé. Én tudom. Meg azt is, mennyit dolgozom rajta. 

A frontokat, betegséget, stresszt meg se kérdezte. Én meg nem mondom el, mert mindig az van, hogy "kifogásokat" keresni könnyű. Háááát...
Bizonyára sokkal jobban is csinálhatnám.
Bizonyára mások sokkal jobban csinálják nálam.
Bizonyára bizonyára.

De én, én vagyok.
Az én életem az enyém.
Szóval kár másokhoz mérni a tudásom és tenni akarásom. Mert mások életéhez nem hasonlítható. És mások élete sem hasonlítható az enyémhez.

Szerintem.

weheartit.com
Utóirat:
Bár én még így is borzasztó hálás vagyok a diabetológiámnak, mert bármi kell, a segítségemre sietnek. Mindig van inzulinom, tesztcsíkom, tollam, és időpontom egy következő randevúra...
És persze nekik is lehetnek rosszabb napjaik. :-)

Végül is minden rajtunk múlik. 


üdv
DiabGirl

2014. július 22., kedd

ÉhOmi VérVétel

Csak 5 üvegcse vérecske a teljes profilhoz, és egy rapid' EKG. :-D Így indult a ma reggel. Éhgyomorra..

Aztán ennek kapcsán felmerült a kérdés: mégis ki és hogyan eszik/ehet vagy nem eszik/ehet a vérvételek előtt...
Nos, szerintem kinek és mit javasol az orvosa. :-)

Jómagam többnyire "sima" vérvételre járok. És mivel ez esetben semmi jelentősége az evésnek, általában csak munka után ugrom be az ápoló angyalkákhoz egy szurira. Kényelmes, gyors és praktikus. De az is előfordul, hogy a dokim szükségesnek látja a teljes vérképem ellenőrzését, mint ahogyan most is (gondolom a legutóbbi horror magas hemoglobinom miatt...) és ezt egy reggeli éhes pocakra kéri. 
Nem vagyok orvos, bizonyára van ennek is jelentősége. 
De nekem aztán egyébként is pontosan mindegy, hogy ennem kell előtte vagy sem. A fontos kizárólag az, hogy elég korai időpontot kapjak egy éhomi'ra a kórházban. Például nem árt, ha legkésőbb 8-kor megcsapolnak. :-)

Nem tudom, ki és hogy van vele, de én nem akkor eszek először, amikor felébredek. Ha belegondolsz, ez lehetne hajnali 6 óra, vagy éppen délelőtt 11 is. Attól függően, ki és mit csinált előző éjjel... :-D
Nekem jól bevált szokásom 8-kor reggelizni, 12-kor ebédelni és 17 körül vacsorázni. Így az sem zavar be, ha egy évben egyszer korán reggel a kórház váróban kell ülnöm korgó gyomorral..
Ritkán robbantom szét étkezésem eme rendszerét.
Mert az én életembe ez pontosan így illik bele. 
Kinek hogy...

Ha az orvosod ismer, tudja, hol dolgozol, mit csinálsz, tisztában van a napi rutinoddal, akkor ehhez igazítva fog vérvételre küldeni. Ha meg nem az orvosod küld el vérvételre, hát alakítsd Te úgy a programod, hogy az mindig jókor és időben beleférjen az életedbe. Jobbat nem tudok. :-)
Egyébként amíg nem hivatali munkakörben dolgoztam, hanem például a vendéglátásban éjszaka, természetesen az én kottám is más volt. Nem adtam alább a rendszeres evésből, de nyilván sokkal-sokkal nehezebb volt a kivitelezés. Még a vérvételt is körülményesebb volt megoldanom, mert volt úgy, hogy egy fesztiválos munkahét után hajnal 6-kor estem haza, és már mentem is a kórházba, hogy 7-kor megszúrjanak. Naná, hogy ettem előtte. 12 órás műszak után? Hogy a fenébe ne... de nem is volt lelkiismeret furdalásom miatta. Megpróbáltam megoldani, de nem sikerült. Ennyi. Emiatt azért nem rágtam le a 10 körmöm. De ettől függetlenül mindig igyekeztem alkalmazkodni ezekhez a rituálékhoz. Hiszen az én érdekem, akárhonnan nézzük.
Most persze könnyű a dolgom, az irodában ülve, nyugiban... sőt, rövid időn belül közös rutinná vált az a bizonyos ebéd is, pontosan délben... mert a munkatársaim most már szinte éppen akkor éhesek, amikor én. :-D 
Tutijó érzés. ;-)

Szóval stabilabbak, kiszámíthatóbbak a vércukorértékeim, mint eddig valaha. Ráadásul mindig jóllakott vagyok és elégedett, mint egy békés kisbaba. :-) Kell ennél több a jó közérzethez? :-D

Ajánlom. Mármint a rendszerességet. Mindig. Mindenkinek.
Akkor is, ha eladó vagy. Akkor is, ha tanár. Akkor is, ha bármi is.:-)
Így biztosan semmi sem tud kizökkenteni a biztonságos napi rutinból. Még egy éhomi' vérvétel sem.

De ha mégis.. hát megoldod. ;-)

Utóirat:

Meg aztán,  snowboardoztam 3000 méteren mérővel és szőlőcukorral a zsebemben.. álltam modellként a színpadon élő műsorban.. napoztam Ibizán 35 fokban, rettegve attól, hogy felfő az inzulinom.. vezettem autót órákig pihenő nélkül.. és még buliztam is régen, mint egy őrült, vércukorkontroll nélkül.
Annyi mindent csináltam már cukorbetegen, hogy szégyen lenne leblokkolni egy ilyen kis reggeli semmiségtől. Nem igaz? :-DD

üdv
DiabGirl

2014. július 15., kedd

HullámVasút

Vasárnap Balatonoztunk'. 
Na nem a Soundon, azt már nem kívánja a szervezetem. :-) 
Csakis a lazulást... egy kellemes siófokos-zamárdisat a tóparton, napfürdővel és persze a kihagyhatatlan lángossal. 

Épp ebédidőre értünk le, így azonnal arcomba tolhattam azt a pizzaméretű kelt tésztát. A szénhidráttartalmával naná, hogy mindig bajban vagyok, de... ez megint olyan "próba cseresznye" dolog volt. És jött a böjtje is.

Mondom ezt nagyokosan, így két nap távlatából.

Általában grammra pontos CH diétát tartok, épp úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igyekszem, tényleg. De hát én is emberből vagyok. Csakis így fordulhat elő, hogy néha kilépek a megszokott robot üzemmódból és néhány percre, esetleg órára "felelőtlen" cukorbeteggé válok.
A lángos is egy olyan varázslat, aminek bűvköréből nehéz kisétálni korgó pocival. Legalábbis nekem. :-) Hát, vasárnap ebédre meg is ettem. Mindet. 
És egy gombóc fagyit is. Urambocsá'.
Aztán a délutáni napozás, ejtőzés, hőség sajnos feledtette velem a kontrollt. Pedig nagyon-nagyon kellett volna mérni egy vércukrot...
Vacsora előtt már 16,0 mmol/l-t mutatott a kütyüm, és hiába volt este mini étkezésem két falat paradicsomlevessel és két falat tésztával, utána sem javult a helyzet, sőt, erről az értékről nem mozdult a mérőm egészen reggelig.

Mondanom sem kell, sírva indult a hét első munkanapja. Nem volt elég a nyavalyás front, a fejfájás, még én is megszegtem a szabályokat, és lángost választottam a vasárnapi ebédhez. Gyötört a lelkiismeret. Nem is ettem mást tegnap, csak korpovit keksz-hegyeket és egy kis grapefruit levet gyors CH gyanánt. Nagyon sok vizet ittam, és pihentem is. És próbáltam nem belefulladni az önsajnálatba.

És lám, szeret az Isten. Estére tökéletessé váltak a vércukorértékek és ma reggel már nektek is dicsekedhettem azokkal az ötösökkel. :-)
Tanulság?

Diabétesszel élni néha olyan érzés, mint a hullámvasúton ülni. Elképesztő mélységek és magasságok követhetik egymást... ezt természetesen nem csak olvassuk és látjuk a kijelzőn, hanem meg is éljük, mint mások a magas vagy alacsony vérnyomás tüneteit.
Nagyon nehéz "arany középutat" találni benne, de LEHET!
Csak sosem szabad elkeseredni és feladni! :-)

És ne feledjük a tényt (ismétlem ezt magamnak), miszerint a legkisebb "pluszevés" vagy akár csak csekély mértékben alul- illetve túlbecsült szénhidrátok is megzavarják az egyébként szépen beállított vércukor- anyagcserét.

Higgy magadban, és állj fel, ha megbotlottál.
Előfordul. :-)

Utóirat:

Nem bánom a lángost. Jól esett. És legközelebb tudom majd, hogy amikor  szüneteltetem azt a robot üzemmódot, gyakrabban kell mérjem a vércukrom. Azt hiszem, a pontosabb kontrollal kiküszöbölhettem volna ezt görbe 24 órát. :-)

üdv
DiabGirl

2014. július 7., hétfő

GyógyHír

Múlt hónapban jött a felkérés... lennék-e július életmód bloggere a Gyógyhír magazinban?
Azonnal igent mondtam. :)

És lám, itt a végeredmény.

"Fontosnak tartom a cukorbetegség utókezelését, de nem csak az orvosi rendelôkben, hanem otthon is. Az emberek többnyire elkeseredve, magukra hagyva mennek haza a diagnózis felállítása után, pedig igazán szükség lenne egy pszichológusra például. Itt nem csak arról van szó, hogy kapsz néhány tût, meg inzulint, amit mindig használni kell. Az egész élet más lesz cukorbetegen. Olyan 24 órás elfoglaltság ez, amirôl nem lehet szabadságra menni. Nagyon fontos szerepe van a család, barátok, munkatársak támogatásának, akik segíthetik az új állapot elfogadását. Mögöttem is nehéz út áll, de idôvel rájöttem, hogy amíg nem akarok a diabéteszemrôl tudomást venni, tulajdonképpen magam ellen élek. Úgyhogy változtattam a hozzáállásomon. Így jött a blog is, ami által sokkal tudatosabbá és fegyelmezettebbé vált az életem."

Ajánlom szíves figyelmetekbe... ;)



Üdv,
DiabGirl









2014. július 1., kedd

Viva' Humalog!

Mióta Humalog van, minden van. Visszakaptam a régi életem. :) És egyáltalán nem túlzok... 
Újra színes a világ... jól érzem magam... elkerülnek a szélsőséges zuhanások és emelkedések... ki merek menni a boltba közvetlenül inzulinadás után is... simán korrigálok két étkezés között, ha kell... és nem mérek vércukrot brutálsokszor egy nap. És még a mozgásra is rávettem magam. Mondhatni, megnyugodtam. 

Előző bejegyzésemben hosszasan taglaltam az Apidra iránt érzett csalódottságomat és dühömet... Szóval hogy mennyire különbözően hatnak ránk az inzulinok, arra most én vagyok az élő példa. És a tény megdöbbentő.
Mert hát az orvosok szerint nincs túl nagy különbség inzulin és inzulin között... csak azt nem értem, akkor mivel magyarázzák, hogy egyikünknek ez, másikunknak meg az jön be... ? :D
Igazából, próba cseresznye...

Nekem csak tizenév után jött a gondolat, hogy esetleg leválthatnám a gyors hatásút... mert modern kor, tudományosan bizonyított, másnak is jó... blablabla.
De kár volt ezt tennem magammal... :D
A Humalog egy héten belül bizonyította rátermettségét nálam. :D

Van persze minderre ellenpélda is. 
Például épp a múlt hónapban beszéltem egy sorstársammal, aki évekig nem tudta beállítani a vércukrát x és y inzulinokkal. Aztán cserét kért, és lám... most minden szuperjól működik.
És többen nyilatkoztak pozitívan az Apidra áldásos hatásairól, miközben én szidtam, mint a bokrot! :D
Mondom, próba cseresznye... :)

Bár szerintem az inzulin hatásgörbéi alapján nagyjából eldönthető, kinek melyik a legjobb választás..


www.diabetesonline.hu
És mivel a Humalog és az Apidra is ultragyors hatású inzulinkészítmény, ezért most csak annyit tudok biztosan kijelenteni, hogy a lispro barátságosabb velem, mint a glulisin. :)))
Hatás kezdete: 10-20 perc
Csúcshatás, hatásmaximum: 1/2-1 óra
Hatás időtartama: 3-5 óra

Szóval... tényleg majdnem ugyanaz.
Mégis... 
éljen a Humalog! :D

Utóirat:
Az inzulintípusokkal nem untatlak, mert Inzulin 2 című írásomban csak erről írtam... :D 

üdv
DiabGirl

2014. június 24., kedd

10,1 %

Sejtettem, hogy baj lesz a soron következő hemoglobin értékkel. De azért ez a 10,1 %...

large
Utoljára talán 6 éve volt ilyen magas értékem. Mondanom sem kell, kontroll után hazafelé sétálva csak azon kattogtak az agysejtjeim, miként történhetett ez meg velem... Mert azt, hogy mennyit dolgoztam én azért a legutóbbi 6,8-as hemoglobinért, és a korábbi hetesekért... csak én tudom. Senki más. És most, tulajdonképpen uszkve négy évnyi kemény munka eredményét radírozhatnám ki a naplómból. 
De nem teszem.

Titokban ugyan elmorzsolok néhány könnycseppet miatta, hiszen azért mégis csak... és amúgy is.. meg hogy a fenébe.. és a kutya meg a macska is verje meg az egészet. De azért legbelül már az ambuláns lap láttán felvérteztem erre az elképesztő nagy kihívásra. Újra.
Szóval, hogyan....

A gyors hatású inzulinom februári cseréje biztosan nem tett jót. Egyszerűen képtelen voltam megszokni az Apidrát. Ezt jeleztem az orvosomnak márciusban, de ő csak legyintett rám, mondván, ez nálam tutira pszichés dolog. Hát, rajtam nem múlott, próbáltam legyőzni minden félelmemet és tényleg csak az előírt kezelés szerint eljárni, ám semmi sem lett jobb, sőt. Nem akarlak itt untatni a sok példával, de azért mesélek egyet 4 nappal ezelőttről.
Délben normálisan megebédeltem a munkahelyemen. Beadtam hozzá a saccolt inzulint. Kicsit később éreztem én, hogy valamit nem jól számoltam, ezért két és fél órával később megmértem a vércukromat, tuti, ami tuti. 15,2 volt. Tudtam, hogy korrigálnom kell, így remegő kézzel ugyan, de belőttem azt az egy árva egység Apidrát a felkaromba. Aztán vártam. Egy óra múlva 7,9 lett. Huh, gondoltam, az igen, ügyes vagyok. De aztán olyan rosszullét jött rám, hogy 20 percenként mértem magam... 5,6... 4,7... és mire ehettem volna egy jót a thai étteremben, már a szőlőcukrot kapkodtam, pontosan négy szemet vettem magamhoz, plusz egy müzlit. Végül, mire megvacsoráztam, VC= 21,0.
Hát ilyen egy átlagos napom az új gyors hatásúval.

Mielőtt megkérdeznéd,
- nincs baj a bázissal. Hetente egyszer mindig csekkolom, és ez alapján bármikor módosítom, ha szükséges.
- most nem sportolok, szóval elég baj, hogy ebben a totál nyugi állapotomban sem tudom stabillá tenni a hétköznapokat.
- nagyon figyelek az inzulinadás+ evés megfelelő idejére. Holott korábban a Humaloggal egész nap kényelmesen korrigáltam, ettem, ittam.
- és végül, eskü elég vizet iszom. Bár néha még azt sem merek, nehogy lehúzza a vércukorértékeimet.

Szummaszummarum: ez a lötty annyira agresszívan szívódik a fel a szervezetemben, hogy sajnos/vagy nem sajnos, 5 hónap után sem bírom elviselni. A napi szédülés és hipóérzet szinte állandóvá vált tőle, mindegy, hogy eszek vagy sem, jó-e a cukrom vagy éppen magas... ami hozta magával a túlevést, és alul-inzulinozást is. :(
A történethez persze hozzátartozhat a két hónapos légúti hurutom, plusz a hormonjaim is új utakra vittek mióta nem szedek fogamzásgátlót, de abban 100 százalékosan biztos vagyok, hogy az Apidra nem a legjobb haverom.

Természetesen mindezt elmondtam tegnap a dokimnak is.
Szó nélkül visszaadta a Humalogomat. :)
Egyébként...
- lábvizsgálat pipa, eredmény szuper jó.
- szemészet pipa, dioptriám a régi.
- mikroalbumin perfekt, nincs is hozzáfűznivalóm.
Szóval innen szép a győzelem. :)

Utóirat (!) :
Minden Apidrástól sok elnézést kérek. A bejegyzés nem az inzulin ellen irányult, hiszen nem vagyunk egyformák, biztos vagyok abban, hogy sokaknak beválik. (Eszter tőled is so sorry. :) )
De nekem nem lesz a kedvencem.

üdv
DiabGirl

2014. június 17., kedd

PozitíVan

Kicsit nehezen megy ez a cukorkontroll.. legalábbis az utóbbi napokban. Ami eddig ment a maga módján, az most nem sikerül. De semmi sem. Éjjel magasak az értékek, még reggel is.. és napközben is alig csökkennek a mmol-ok. Nem bírok enni.. Mozogni nincs kedvem. Fura dolog ez a cukorbetegség. Néha kiszámíthatatlan, és ettől kifejezetten idegesítő.

Meg a hőség is, amit most el kell viselni. Bizonyára ez is hat rám, erősen. Mégis, leginkább a BurnOut szélén érzem magam. Persze tudom, hogy semmi sem állandó. Hogy ez a helyzet is jobb lesz majd.. egyszer.. de míg eljön....................

Nincs bevált praktikám a "kiégés" ellen. Talán a sok víz fogyasztás és még több pozitív gondolat. Lássuk csak:

"A változás akkor történik meg veled, amikor rájössz, hogy vannak jobb utak, mint az ellenállás. Nem érdemes tartani tőle.  Amikor ezt végül felismered, sokkal örömtelibb és szabadabb leszel."  (ismeretlen) 
Szóval a változás jó dolog. Állok elébe. :)

"Addig élsz, amíg változol. A rugalmasság az élet. Minden, ami nem rugalmas, nem fejlődik, és nem növekszik, becsontosodik, az nem él.  A változás szükségét látszólag az élet hozza - a boldogságod múlik rajta -, valójában belőled fakad, csak az életből kapod meg rá a felszólítást. A tested is azért változik, a körülményeid is azért változnak, a világ azért változik, hogy elgondolkodtasson és rádöbbentsen arra, hogy milyen változásokon fogsz átmenni hamarosan. Mindehhez bátorság kell. A változásra te mondhatsz igent. A változásod te irányítod." (ismeretlen)
Oké. Bátor vagyok. :)

"Senki sem kap nagyobb terheket annál, mint amelyeket hordozni képes." Emil Coué
Értem. Akkor sokkal, de sokkal erősebb vagyok, mint eddig hittem. :)

"A feltételekhez kötött lét szenvedéssel jár. A szenvedésnek van oka, van vége, és vannak utak, melyek elvezetnek a végéhez."  Buddha
Igazából nem is szenvedek annyira. Türelemre tanít az életem, és baromi nagy kitartásra. Nehéz, de legalább van értelme. :)

"Amire az emberek sokáig, nagy akarattal, kitartással, előrelátással és körültekintéssel készülődnek, végül is bekövetkezik." Márai Sándor
Elég, ha most csak elhiszem. Aztán úgyis jön minden magától.. Van hozzá elég akaratom és kitartásom! Magabiztosan készülök a gyógyulásomra.  (Anya, köszönöm a hitet! :))

"Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát."  Müller Péter
Én nem adom fel. Megnyerem a saját csatámat. Szabad vagyok! Akarok élni. Szeretek élni. :)

És máris jobban érzem magam.
Bár hozzám vághatna valaki még néhány gombóc fagylaltot! Az lenne a tuti. :D

Utóiratként pedig csak ennyit üzennék Nektek kedvenc íróm tollából:

"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy." 

Müller Péter
 

Üdv,
DiabGirl