Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2013. december 31., kedd

Boldog Új Fogadalmat!

Holnap újabb év kezdődik...
...és új fogadalmak születnek.:)
Ti szoktatok fogadalmakat tenni?

Én nem vagyok babonás, például nem hiszek a  fekete cicában, és péntek 13-ban sem, de újévi fogadalmat mindig teszek! És többnyire be is tartom. :)
Egyet nem mertem még kérni magamtól: hogy egész évben tartsam a 7 alatti HbA1c szintet.
Talán önbizalomhiány... talán lustaság... tudom is én. De nem merem.
Így idén is sokat gondolkodtam azon, hogy mi mással tehetném szebbé és jobbá az életem 2014-ben... ha már a jobb hemoglobinhoz gyáva vagyok...
... aztán rábukkantam Paulo Coelho eme soraira:
"Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük."

Így kell, hogy szemléljem a világot.
Mert igazából én is rengeteget írok a szeretetről, foglalkoztat a téma, tanulom adni és kapni is... de sokszor úgy érzem, ez tökre nehéz, és a gyakorlatban egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint ahogyan Müller Péter vagy Osho leírják... 
Így még többet olvasok, és nagyon sokat dolgozom azon lelkileg is, testileg is, hogy megtaláljam önmagamban a harmóniát, és azt a világ felé is közölni tudjam.

Úgy érzem, az elmúlt időszakban eltűnt belőlem minden pozitív lendület, amivel az év elején elindultam. Nehéz és igen nyomasztó lelki mélypontok sora van mögöttem. Hiába a szerető párom, a családom, a barátok... begubóztam a saját hálómba és alig tudtam belőle szabadulni.
Betegnek éreztem magam. Gyógyíthatatlannak.
Ami tulajdonképpen így van. :)
DE!
Ahogy mindig is hittem: Nem szabad a félelmeink rabjává válni!
És nekem elegem van a sötét oldalból. (Mindig elegem van, de most tényleg. :D)

Nem tudom, Ti hogyan szoktatok kikecmeregni az önsajnálatból, de én 2014-ben bizony Coelho sorait követem majd. 
Rá fogok csodálkozni a világra, az emberekre, és nagyobb rajongással viseltetek a családom és barátaim iránt! :)
Jobban, mint ezelőtt bármikor!
Mert minden szebb 
az élet napos oldalán! :)
  
Utóirat:

Szívből kívánok Nektek békében, egészségben, élményekben gazdag boldog új évet! 
És... 
Kívánok kiváló vércukorértékeket, laboreredményeket, tökéletesen működő vércukormérő készüléket, kitartást, türelmet, na meg elegendő szőlőcukrot és inzulint,
.... vagy inkább egy tökéletes hypo- és hipermentes 2014-es évet! :)
Üdvözlettel és szeretettel,
DiabGirl

2013. december 19., csütörtök

LondON

Múlt héten elszöktem Angliába. 
És az elmúlt hetek után nagyon is jól esett ez a környezetváltozás.
Igaz, végig zuhogott az eső és színeket sem láttam, de felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.:)

Mert hát...

Először is, férjhez ment a legjobb barátnőm. Nincs is annál szebb érzés, mint amikor boldognak látjuk a szeretteinket... és én Őt bizony nagyon boldognak látom.:) 
Az angol templomi szertartás megható volt, de ugyanakkor nagyon vicces is. Talán nem hiszed, de a pap annyira jófej volt, hogy néha hangosan felkacagtam a beszéde közben.:) 
Gondoltam is magamban... ha ilyen laza szertartásaink lennének nekünk is itthon, tutira minden héten templomba járnék.:D 
Szuper volt. 
Igaz, az esküvőt követő állófogadás csak délután 5-ig tartott, de amíg az angol család tagjai a tejes teájukat iszogatták, mi magyarok bizony azért lezúztunk néhány pálinkát.:) És 5-kor nem hazaindultunk... hogyisne. Este együtt vacsoráztunk egy nagyon hangulatos kis pubban és persze hörpintettünk még néhány pohár sört meg bort.:D
Csak hogy ne legyen hiányérzetünk. Mert hát... azért megdöbbentő volt... egy esküvő zene és menyasszonyi tánc nélkül? Részeg násznagyok és apósok nélkül? Töltött káposzta és húsleves nélkül? Hajnalig tartó mulatozás nélkül?
Bizony enélkül... de természetesen nagyon jól éreztük magunkat! :))) 

Másnap meg bementünk Londonba, kicsit kirándulni. Először jártam ott, és egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek képzeltem... 
persze azért izgalmas volt látni mindazt, ami előtte csak filmekben és képeslapokon köszönt vissza.:) Például a magas, piros buszokat, a Big Bent, a Tower Bridge-t, az Oxfort Street-et.. vagy a Trafalgar Square-t. Utazni a sok metróvonalon, látni a város éjszakai fényeit a London Eye-ról, elázni a szakadó esőben, vagy megenni egy jóóóóó Fich&Chips-et.... 
tényleg felejthetetlen élmény marad.:)

Mindeközben a vércukrom is stabil volt. No, nem a legszuperebb tartományban, de legalább stabil volt... az egy órás időeltolódás, a sok séta, az elcsúszott ebéd, és a nagy vacsorák alatt is hoztam a 80%-ot.:)
Persze mindent meg is tettem érte... például lőttem gyors hatásút az egyik metrómegállóban, és mértem vércukrot a múzeumban is... :D

Azért a hosszú hétvége utolsó napján volt egy nagyobb pánik rohamom a hotelben...
Tanulságos sztori, úgyhogy elmesélem.
8-kor ébredtünk, felöltöztünk és lementünk reggelizni. 4,1 mmol/l-el keltem, úgyhogy előtte ettem egy müzlit is, így 9,3-mal kezdtem enni.
Elfogyasztottam a kis pirítósomat, meg a két főtt tojást, ittam tejeskávét is, majd visszamentem a szobába, beadni hozzá a gyors hatású inzulint. Igen ám, de a cukrom megint 4 mmol/l-re csökkent, úgyhogy végül nem cuccot lőttem, hanem nyugiban bekaptam pár szőlőcukrot. Aztán beadtam a reggeli bázist. 17 egységet.
És akkor... mint akit elvágtak. Hirtelen nem emlékeztem, hogy reggeli előtt adtam-e már magamnak bázist? És akkor most duplán adtam?? És ha ettől zuhant vissza a cukrom 4-re?? Elkezdtem sírni, annyira pánikba estem.......
Közben mutattam a páromnak, hogy hol a Glukagon, és ha kell, ne felejtse el beadni........ Szétestem pillanatok alatt.
Aztán vártam... mértem 20 percenként. 
Végül kiderült, hogy nem adtam kétszer a bázist, mert az ebédet már 16,0-al kezdtem.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer imádkozni fogok ezért......... :D

Azóta minden reggel hangosan kimondom, ha "Beadtam a bázist.", így talán jobban tudatosul a rutin. :)
Tanulság? FIGYELJ ODA ARRA, AMIT CSINÁLSZ. :)))

Szóval.... újra itt vagyok, újult erővel, több ambícióval és sokkal motiváltabban folytatom az utam e világban. Hidd el, ehhez szükségem volt a depire, a pihenésre, az utazásra, és a magányra is... kellett minden, hogy a cukorbetegséget továbbra is méltósággal viselhessem!

Utóirat:

Köszi a türelmet NEktek!:)

üdv
DiabGirl