Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2013. május 29., szerda

PaleolitMit?

Korábban két bejegyzésemben is ecseteltem az érveket és ellenérveket a paleolit diétával kapcsolatban. 
Továbbra is nagyon érdekesnek tartom ezt a témát, s bár azonosulni nem tudok vele, azért szeretném a lehető legtöbb, cukorbetegek számára is hasznos információt kiválogatni a neten keringő adatkupacból.

Egyik barátnőm gyenge szálakkal ugyan, de köt a paleolit vonalhoz. Ő hisz benne. Csinálja.
Ritkán találkozunk sajnos, de minden alkalommal elkápráztat valami "mindenmentes" recepttel. Ettem már paleós kenyérkét, de édes muffint is, és kivétel nélkül minden ízlett... tényleg. Így abszolút beillesztem én is az étrendembe, hogy néha sütök-főzök valami mandulás vagy kókusztejes izét. De hogy csak ezt egyem? :-/

A paleolit diéta megálmodói abból az alapvető tényből indulnak ki, hogy az emberi szervezet a bogyós gyümölcsökre és a húsra van kódolva. Most lesarkítottam ezt, de szerintem kábé így van. Evolúciós szempontú étrendnek is nevezik, hiszen evolúciós szempontból vizsgálják az ember, a táplálkozás és a betegségek kapcsolatát a történelemben visszamenőleg.
Azt állítják, hogy a modern emberi szervezet nem tudott adaptálódni az új táplálékokhoz, hogy a modern ember genetikailag a kőkori emberrel azonos, ezáltal a paleolit kor étrendjét javasolják a civilizációs betegségek megelőzésére, sőt gyógyítására is.

Kérdéseim:

- Az hogy lehet, hogy szervezetünk nincs felkészülve az “új” élelmiszerekre, miközben egyes állatfajokból ezidő alatt új állatfajok alakultak ki, alkalmazkodva új időjárási viszonyokhoz?? Igaz nekünk nem páncélra meg élénkebb bőrszínre volt szükségünk, de egyszerűen nem tudom azt elhinni, hogy a sok-sok év alatt semmilyen szempontból sem sikerült akklimatizálódni az újabb és újabb körülményekhez. Ha így lenne, sorra pusztulnánk ki a Föld színéről, nem? De túléltük. Az elmúlt nemtudom hány évszázadot... amiben támadt a pestis, meg minden nyavaja.

- És mi van a genetikai adottságokkal? Természetesen senki sem egyforma! Ezért - bár irányadó elvek vannak – mindenkinek saját magának kell kikísérletezi a számára legmegfelelőbb étrendet! Hiába "egészséges" a nyers káposzta, ha valakinek gyomorgörcsöt és puffadást okoz, akkor ő ne egye. A hal is egészséges, de ha valaki nem szereti, ne erőltesse! Nincs mindenkire egyformán érvényes univerzális szabály, ezért csak ámítás, hogy a paleo korszak étrendje kivétel nélkül mindenki egészségét helyreállítja... Biztos vagyok abban, hogy a kőkorszaki szakik is félretették a tojást például, ha f*stak tőle...

- És egyáltalán miért hasonlítanak minket kőkori barátainkhoz?? Hiszen lehet, hogy akkor ők két bogyóval és két szelet hússal is jól laktak, miközben napi 2000 vagy annál is több energiát égettek el, de azóta annyit változott a világ! Ma már nem a húsra vadászunk, hanem a pénzre, hogy húst tudjunk venni. Felismertük az életben rejlő lehetőségeket, tele lett a fejünk az egóval, kreatívabbak és ügyesebbek lettünk, amivel együtt jött a korábbitól jócskán eltérő stressz jelensége is, amivel állítom, napi 4000 Kcal is elégethető. Szóval az lehet, hogy genetikaliag 100%-ban megegyezünk a homopajtikkal, de hogy ma egészen más külső és belső hatásoknak vagyunk kitéve, az is biztos.

- És a civilizációs betegségek mégis hogyan lehetnének gyógyíthatóak a paleolit diétával, miközben ez az előbb említett külső, társadalmi és belső, lelki nyomás a diéta alatt is ott marad az emberen? És a gyógyíthatatlannak titulált betegségek mitől változnának?
Amikor kezdetben olvastam, hogy ez a szénhidrátszegény diéta csökkentheti a gyomorpanaszokat, javíthatja a közérzetet, védhet a szív és érrendszeri betegségek vagy a magas vérnyomás ellen, tudomást vettem a lehetőségről. De amikor egyszercsak a  "cukorbetegség gyógyítható" felirat villogott az egyik weboldalon, a kezdeti lelkesedésem azonnal eltűnt az első sorok olvasása után. 
Mert tényleg ez a legnagyobb biznisz ma. A betegek. És ha eladsz egy jól hangzó ötletet, vitamint, gyógymódot, azonnal ezrek, sőt milliók bizalmát élvezheted. Olyan betegekét, akik mindent megadnának az egészségért. Ezért a sok interneten megvásárolható kapszula, édesítőszer, por, kutya, macskafüle, minden ...

... és Szendi Gábor szavai is, miszerint "a cukorbetegség gyógyítható". Tehát ha csökkentett CH tartalmú paleolit diétára váltasz meggyógyulsz? Én nem állítanám. Mert a csökkentett CH tartalmú diéta nem egyenlő a paleolittal. És mert az inzulintermelés egyelőre nem indítható újra semmilyen módon. 

Hogy a 2-es típusú diabéteszt visszafordítja-e? Az meglehet. Sőt. Egy jó minőségű, szénhidrátcsökkentett diéta kiváló segítség gyomorpanaszok esetén is... miért ne lehetne csoda a legyengült hasnyálmirigynek? 
Abszolút egyetértek.
De hogy az évek óta nem működő inzulintermelés újjászülethet a paleo diétával? 
Hmm.

Én nem paleózok, de nem vagyok rest kipróbálni új recepteket, melyek gabona és tejmentesek. És a barátnőm finom paleo sütikéit is mindig meg fogom kóstolni, mert valóban jót tesz a gyomornak, ha megpihenhet.
De a szervezetednek hosszútávon akkoris szénhidrátra van szüksége! 
S bár maximálisan elhiszem, hogy a legtöbb betegségünk kialakulása étkezési szokásainkban rejlik, azért a jó szénhidrátokkal is meg lehet teremteni a megfelelő, egészséges táplálkozás alapjait. 
Hogy miért? 
Mert a  jó felszívódású, alacsony glikémiás indexű szénhidrátok működtetik a testet megfelelően, és adnak elég energiát a mozgáshoz. Tudományosan bizonyított tény, hogy a szénhidrátok az elsődleges energiaforrásaink. 

Utóirat:

Megjegyzem, az ősember nem élt meg 40 évet sem. Igaz, őket még kergették a vadállatok is.:-)
Méghogy nem alkalmazkodtunk a körülményekhez... :-)

DiabGirl

2013. május 22., szerda

BestBlog Award


Nemrég díjat kaptam a (szerintem) legszuperebb diabetikus receptek alkotójától, Hortobágyi Annától. :-) Anna "Kakukkfű" álnéven bloggerkedik és varázsolja elénk csodás receptjeit. Ő is 1-es típusú diabéteszes, és nap, mint nap azon dolgozik, hogy a cukorbeteg diétánkat minél színesebbé varázsolja. Mivel nagy rajongója vagyok, különösen megtisztelő, hogy a Best Bloggerek közé sorolt engem is.:-)

Azért vártam kicsit ezzel a bejegyzéssel, mert hirtelen nem tudtam eldönteni, melyik 4 blogírónak adjam tovább ezt a kitüntetést.
Mióta csatlakoztam a bloggerek népes táborába, sok olyan oldalt fedeztem fel, melyek a cukorbetegséggel kapcsolatosak, és sok elképesztően ügyes szakácspalántával is találkoztam, akik nagy odafigyeléssel válogatják meg receptjeiket, figyelve ránk, vagy éppen lisztérzékeny társainkra. A szabály, miszerint csak azok kaphatják meg a Best Blog logót, akiknek még "csak" 200 fő alatt vannak regisztrált olvasóik, aztán mégis megkönnyítette a helyzetem, hiszen az Édes Csevegések alkalmával olyan lelkes cukrosokkal hozott össze a sors, akiket sikeresen motiváltam a blogírásra. Úgy döntöttem, hogy ezt a díjat Nektek adom át: 

... mert amikor először találkoztam vele személyesen, biztosan tudtam, hogy a cukorbetegség igazából nem betegség. :-) Az egész csaj erőt sugároz és határozottságot, és az írásai is, amiben 1-es típusú diabéteszesként, élményeit, tapasztalatait adja át az olvasóknak.

2. Fanni
... mert ő egy olyan fiatal 2-es típusú cukorbeteg, aki blogjában igyekszik a lehető legtöbb információval és gyakorlati tanáccsal szolgálni hasonló cipőben járó társainak. :-) Sőt, az 1-es típusú diabéteszben is egyre tájékozottabb.

... mert Kriszti olyan 1-es típusú cukorbeteg, aki a magasabb vércukorértékeket szinte hírből sem ismeri. Nagyon figyel a mozgásra, a diétára, és olyan lazán kezeli ezt az egész inzulinos állapotot, hogy első találkozásunkkor leesett az állam. :-)

4. Édes szívem
... és nem utolsó sorban Édes szíveméknek azért adom az elismerést, mert ketten, mint orvos-beteg, és mint házastársak, és mint az örök fiatalság megtestesítői, dupla energiával segítik a cukorbetegeket tájékozódni az orvos és a beteg szemüvegén keresztül egyaránt. Őket nem én ihlettem a blogírásra, de véleményem szerint kimagaslóan pozitív és példaértékű az, amit együtt csinálnak, ezért a Best Bloggerek között a helyük.:-)
Remélem a díj motivál Benneteket a továbbiakban is a cukorbeteg közösségek építésére!:-)
Nekem ez a fő célom, ígyhát nagyon örülök, ha mindenki megtalálja a maga helyét ebben a történetben!
Légy szabad, légy önmagad cukorbetegen is! :-)

Utóirat:

Anna, köszönöm mégegyszer!
És a túrófánk recept a kedvencem... :-)

DiabGirl



2013. május 21., kedd

PuccParádé

Szívesen nézegetek glamour divatanyagot és rendszeresen olvasom a friss híreket az aktuális trendekről. Szeretem a ruhákat, a kozmetikumokat, és úgy ámblok' a csajos dolgokat. Dehát nő vagyok, ez nem meglepő.:-)
Gyerekkoromban sokszor csodáltam Anyukámat, ahogyan tökéletesen szépre sminkelte magát... ahogyan viselte nőies ruháit, és daueroltatta a haját... Tisztán emlékszem a gyönyörűen lakkozott körmeire, és a sok színes rúzsára is, amiket folyton előkutattam a fürdőszobaszekrényből. Naponta szedtem szét a make-up felszerelést, majd miután megpróbáltam én is "szépre sminkelni" magam, felvettem egy bigsize' magassarkú cipőt és a derekamra csatoltam azt a gumírozott, fekete szatén övet is, amit mindig láttam rajta. Aztán kitipegtem az udvarra. Csak úgy, egymagam, kiálltam a fűbe. És eljátszottam, mennyire jól nézek ki.:-D
PuccParádé volt.
Nos, azóta felnőttem. Túl vagyok a csillámporos gimis éveken és a főiskolán viselt élénk színű ruhákon és rúzsokon.... minden alkalmat megragadtam arra, hogy haladjak a divattal, a korral, az emberekkel. Még "menő" szépségversenyekre is jelentkeztem.:-)

Igaz, a szépségiparban szerzett tapasztalataim nem voltak valami építő jellegűek, és emiatt az a felszínes, érdekeken alapuló kör folyton ki is dobott magából. De! Tulajdonképpen minden negatív és pozitív élményem a javamra vált, úgyhogy nem bánom a próbálkozást...

Pozitív,
- hogy tanultam a divatról,
- megismerkedtem jófej, szakmájukban elismert emberekekkel,
- beleláttam a média világába,
- megtisztelő volt az ország legszebb lányai között szerepelni,
- sokat utazhattam,
- nyereményeim, élményeim segítettek az előrejutásban,
- kemény tapasztalatok árán, de jobb emberismerő lettem.
Negatív,
- belekerültem egy anyagiasabb világba,
- sztereotípiák áldozata lettem,
- igaznak hitt barátságokban csalódtam,
- elhittem, hogy arany, ami fénylik.

Sőt, elhittem, hogy csak akkor maradok ember ebben az életben, ha egyszer viselhetek például egy eredeti, saját Dolce&Gabbana napszemüveget, vagy celebekkel bulizhatok hétvégente... :-D
Nos, mindkettő megvolt, de nem változott bennem és körülöttem semmi. Annyit tudtam meg, hogy sz*rt se ér.
Nem is tudtam rendesen megélni ezt a csodás, színpadias időszakot, pedig eskü' próbáltam. Csak nem tetszett a körítés. Sosem tetszett.

Szerintem a társadalom sztárjai mára azok a farkuk körül szaladgáló majmok és önelégült, pénzéhes libák lettek, akikre tulajdonképpen mindenki hasonlítani akar. (???)
Olyan díszpintyekről beszélek, akik a menő borozók és klubok pultjait támasztják majd' minden este. Azokról az arcokról, akik azt hiszik, attól "valakik" ebben az életben, ha bejutnak egy-egy olyan partyra, ahol a felsőtízezer (vagy annak hazudott) tagjai folyatják a nyálukat... vagy, ha beülhetnek egy luxusautóba. Wow.
Nos, igen, a legtöbben rájuk akarnak hasonlítani. Mert egy külön kaszt. De a szó legrosszabb értelmében.
Meg persze szerepelni is kell. Mindenkinek. Ezt látod az épp felkapott klubokban, de a média is ezt sugározza. Na ott megy az igazi PuccParádé. És még menekülni sem lehet előle...
Tetováláshegyek, pucérkodás, káromkodás, limuzin, meg hasonlók. Aztán persze a jónép elhiszi, hogy ez az élet... és végül mindenki depresszióssá válik a szexi nők/férfiak, a luxus és a szereplés utáni reménytelen vágyakozástól. De ha valaki mégis elfogadja "sorsát" a médián kívül, akkor a Facebookon csinál majmot magából. Mindegy, csak szerepeljünk.
Szuper...

Igaz, a média és a celebeskedés' is egy világ. Egy választás. Egy életmód. De szerepelni is tudni kell... És NAGY arccal, középpontban, kiéhezett hiénák között szerintem semmi jót nem lehet alkotni...
Szóval...
Ha nincs egy társadalom-építő, emberi értékekben bővelkedő, értelmes, épkézláb ötleted a szerepléshez, inkább sétálj Te is az udvaron egymagad, titokban, éld meg, hogy mennyire szép vagy, és különleges, mint ahogy én csináltam gyerekkoromban. Vagy képzeld el, hogy szerepet kaptál egy valóságshowban, vagy amit akarsz, aztán vedd le a jelmezt és indulj el dolgozni!
Mert eleinte mindenkinek tetszik a csillogás, meg ez a nagy liberalizmus, aminek nevében mindig mindenki azt csinál, amit akar...
... de aztán úgyis rájössz, ki is vagy valójában, hova tartasz, és hidd el, az elferdült értékrenden nem segít majd Loui Vuitton se...


Utóirat:
Elnézést, ha megbántottam valakit, de ugye van az a szólásszabadság.... :-D

Üdv,
DiabGirl

2013. május 19., vasárnap

Köszönöm, nem kérek!

Bármikor bárkinek szívesen mesélek a cukorbetegségemről. Ám vannak olyan szituációk, amikor nem szeretem túlreagálni a témát.

Ha vendégségben, társaságban cukros üdítővel vagy ennivalóval kínálnak, illedelmesen csak annyit válaszolok, hogy "Köszönöm, nem kérek." :-)
Vagy: "Nem kívánom... tele vagyok... nem szeretem... már ettem..." és hasonlók. 
Akkor is, ha tényleg így van és akkor is, ha egyszerűen csak nem akarok beszélni a diabéteszről.
Többnyire rendben is van ez így. 

Inkább olyankor szoktam zavarba jönni, amikor kedves ismerőseim, barátaim kezdenek "magyarázkodni" helyettem: 
- A Niki nem eszik ilyesmit... 
- Neki nem lehet enni most...
- Ő nem kér, tudod rossz a cukra...
- Neki nem szabad, mert cukros..." eccetera. :-)
Tudom, hogy ilyenkor mindenki figyelmes akar lenni velem, de nekem ez inkább kényelmetlen mint kényelmes. Jobb szeretem, ha nem magyarázkodnak ők sem. Hiszen én sem szoktam. 
Mert nem "cukros" vagyok amúgy, hanem cukorbeteg. 
És amúgy eszek mindenfélét, csak mások a szabályok. Szigorúak. 
Számolok, tervezek, mérek, szúrok, ellenőrzök. Általában ez a sorrend. 
Nincs habzsolás.

Szóval, ha valamit nem eszek meg... azt simán csak nem kérem, köszönöm.

Persze, kicsit más a felállás rokonoknál, ünnepi ebéden vagy vacsorán. Itt azért már nem mindig elég a szimpla "Köszönöm, nem kérek!". 

Mert újabb és újabb kérdések jönnek....

"Egyél drágám, sovány vagy... Miért nem eszel belőle??... Nem ízlik valami?... Miért nem szedsz még egy tányérral?... Hogyhogy csak a saláta??... Miért nem reggelizel velünk még egyszer?... Késői -vacsoráznod kellene, nem?" ... ésatöbbi. :-D
Én pedig szívesen elmondom újra és újra, hogy
- elég volt, köszönöm, megettem a kiszámolt szénhidrátot,
- nem kérek, mert nem szeretnék a megszokottnál több inzulint adni,
- nagyon finom minden, de sajnos nekem most ennyi fért bele,
- azért eszek rizs helyett salátát, mert később desszertet is enni akarok,
- reggel 8-kor már megittam a kávémat, délig már nem csipegetek, de ti egyetek nyugodtan,
- már ettem este 6 körül, de várj, megmérem a cukrom, talán mégis szükségem lehet egy kis pótvacsira is...

Elmondom. Sokszor is. Bár néha kellemetlen így "magyarázkodni".

Dehát ki tudja, ha én nem?:-D
Nekem kell tudnom, ismernem a saját szabályaimat és úgy enni-inni, hogy aztán a vércukrom elfogadható legyen. Az én feladatom és kötelességem. Taníthatom a környezetem, de a felelősséget soha nem háríthatom senkire. Nem várhatom el senkitől, hogy helyettem gondolkodjon...

...szóval, ha akarom és jónak látom, majd mondom is.:-)

Utóirat:

Ettől függetlenül, köszönöm minden kedves ismerősömnek, rokonomnak, imádott családomnak, hogy igyekeznek a kedvemben járni. Hogy vigyáznak rám és odafigyelnek a diabéteszemre is. Nagyon hálás vagyok minden, külön nekem vásárolt light kóláért és cukor nélkül sütött süteményért!
Óriás ölelés nektek!:-)))

2013. május 17., péntek

Learning - Part2

És akkor Folyt.köv. :-)

A "Hogyan sportoljon a cukorbeteg?" címmel megrendezett eseményen, dr. Körner Anna előadását Faludy András sportoló, pedagógus, kajakedző beszámolója követte a sportolás cukorbetegekre gyakorolt hatásairól, mely számomra igen tanulságos volt, és azóta mindig motivál a mozgással való kísérletezgetésre. 
Egyébként ő maga is 1-es típusú cukorbeteg, ami sokkal hitelesebbé tette ezt a számomra egyébként is érdekes témát.
Említettem már, hogy a bölcsész diplomám mellett sportedző képesítéssel is rendekezem. Annak idején a fitnesz suliban sokat hallottam, tanultam az emberi test működéséről, anatómiájáról, a sportpszichológiáról, a különböző sportformákról, a mozgás hatásáról, és természetesen több körben említésre kerültek a különböző sérülések és olyan betegségek is, mint a diabétesz.

Az előadáson nem hallottam túl sok új és megdöbbentő dolgot, inkább frissítettem és pontosítottam az ismereteimet, tapasztalataimat, melyeket eddig az iskolában és az életben szereztem. Például a mozgás hatásáról, amit biztosan Te is tapasztaltál már. Ezek:
- a jobb közérzet, stressztűrő képesség,
- fegyelmezettebb életmód,
- javuló perifériás keringés, vérnyomás,
- a csökkenő testzsír %.
Emellett cukorbetegként, a rendszeres, jól megtervezett mozgáshoz jobb vércukorértékek és növekvő inzulinérzékenység is társul, plusz a szövődményeket is nagyobb eséllyel lehet elkerülni fitten, mint legyengülve.
Sajnos a diabétesz sport nélkül is magában hordozza a hipoglikémia és a hiperglikémia veszélyeit, ráadásul kezeletlen vércukorértékek esetében ehhez szemfenéki vérzés és súlyos lábsérülések is hozzájárulhatnak. Ám! Ha körültekintő vagy és elég időt áldozol tested megismerésére, az ellenőrzésre, illetve ha kellő fegyelemmel tartod a diétát és a vércukorkontrollt, szinte biztos, hogy gond nélkül, könnyedén élhetsz együtt a cukorbetegséggel és mozoghatsz, akár a víz alatt is...


Képzeld, a tanár úr azt mesélte, búvárkodik. Először a mellkasomhoz kaptam. Sosem tudtam ezelőtt elképzelni, hogy mérőkészülék vagy cukor nélkül eltűnjek a víz alatt. Igazából még most sem tudom elképzelni.:-) De azt legalább már elhiszem, hogy ennek egyébként semmi akadálya nincs előttem, csak én magam. És a félelmek, melyek néha átveszik az irányítást. Ismered? Amikor elhiszed, hogy a testedet a cukorbetegség irányítja, és nem Te.
Ördögi kör ez, amiben én fél lábbal még benne vagyok. De hiszem, hogy sok munkával, kitartással és kellő akarattal úrrá lehet lenni rajta!
Például gyakorlom a vércukorellenőrzést mérők nélkül. :-) Úgy érzem, nekem ez segítene a legtöbbet abban, hogy könnyedebben lélegezzek és éljem az életem! OmniPodos cukorpajtásom, Lilla adott egy jó tippet arra, hogyan próbáljam betájolni az értékeimet: "Csak ülj le nyugiban, -írta- és nézz magadba, figyeld a tested és próbáld megtippelni az eredményt, mielőtt ténylegesen megméred. Addig gyakorold, míg a legközelebb kerülsz a helyes értékhez."
Szóval engem az akadályozna a búvárkodásban is, hogy még mindig a vércukormérőm rabja vagyok. De egyébként már elég jól megy a "ráérzés", és így a sport is. Hiszen nem mérem a mozgás alatt 10 percenként, hogy hogyan is állok.:-)
Az előadáson felhívták a figyelmünket arra, hogy a sportolás akkor és csakis akkor lehet biztonságos cukorbetegen, ha tudatosan, jól felépítjük azt. Senki sem mehet el kutyafuttában egyet kocogni, ha például aznap alig evett, és alacsonyak voltak az értékei, hiszen az hipoglikémiát fog eredményezni. De abban a hitben sem ülhetsz be egy spinning órára, hogy majd az leviszi a magas a vércukrod, hiszen veszélyes. Eléggé összetett a folyamat és sok odafigyelést igényel! Főképpen azért, mert a diabétesz kezelésére nincs két egyforma javaslat!!!

Számomra új információ volt, hogy vannak olyan extrém magam pulzustartományban végzett mozgásformák, melyek nemhogy lefelé, hanem felfelé viszik a normál vércukorértéket is. Bár, ha jól értelmeztem, ez tulajdonképpen csak azokat az élsportolókat érinti, akik naponta többször edzenek és abba is majd belerottyannak. Na nem gondolom, hogy egy átlagos sportolónak, mint én is, bele kellene pusztulnia az edzésekbe.:-))
Inkább csak úgy lazán...
... de indulj el! Találd meg a számodra legmegfelelőbb mozgásformát és dolgozz többet a jó vércukorértékekért!

Mindezek után, azt hiszem magabiztosan állíthatom, hogy a mozgásra nincs ellenjavallat! A mozgás csodaszer! És ahogy a Faludy is mondta:
"Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!" :-)

Utóirat:

A mozgás során átalakul a test, de a lélek is egyaránt! Elhiszed? :-)
Ha időm engedi, én röplabda játékkal teszem élvezetesebbé az egyébként néha egyhangú edzőtermi munkát.
Egyébként néhány hét, és akár Te is megmutathatod, mit tudsz a röplabdapályán!;-) Részletek hamarosan..

DiabGirl

2013. május 14., kedd

Learning - Part1

Sport és tudományos kutatások.
Mostanában e két téma foglalkoztat leginkább. Hogy miért?
Szerintem a kutatások iránti édeklődésem nem meglepő. No, nem foglalkozom vele annyit, mint például Cukkerberg pajtásom, aki minden témában naprakész infókkal szolgál nekünk, vagy éppen azok a sorstársak, akik másra sem koncentrálnak, csak a gyógyulásra... de azért én is figyelemmel követem a híreket, és észben tartom a kutatások periódusait.
A sport meg amúgy alapvetően foglalkoztat.:-) Több bejegyzésemben is kitértem már a témára (például a snowboard, a mozgás pozitív hatásai vagy a kedvenc mozgásformám, a futás kapcsán), hogy lelkesítsem cukibarátaim, és érveljek a mozgás mellett!
Önmagában, különösebb tanulás nélkül is érdekesnek tartom a sport és cukorbetegség kapcsolatát, de ha utánaolvasol a témának, igen hasznos, és meglepő információkkal lehetsz gazdagabb...

A hétvégén meghallgattam egy-két előadást  mindkét témában az I. számú Gyerekklinikán.
A Sportos Cukorbetegekért Egyesület szervezésében került megrendezésre ez a kis összeröffenés, ahol sok hasznos információt osztottak meg velünk az előadók  a cukorbetegek sportolási lehetőségeiről és egyes kutatásokról is, melyek esélyt adhatnak nekünk a gyógyulásra.
A rendezvényen először dr. Körner Anna doktornő mesélt a legújabb diabétesz kutatásokról és azok eredményeiről.
Megtudtam,
-- hogy az őssejt transzplantáció kapcsán még mindig rengeteg a kérdés, és folyamatos immunvizsgálatok folynak az elfogadható eredményekért.

-- hogy a napokban, a bulvár által felkapott betatrophin hormon sokszoros béta-sejt termelő hatása, mint kísérleti áttörés, egyáltalán nem újkeletű, és sajnos még mindig csak egereken tesztelik, ami még legalább egy évtizednyi várakozást jelent nekünk.
-- említette azt is, hogy bár számos molekula alkalmas lehet a diabétesz megelőzésére és kezelésére egyaránt, de mivel az ember és állat nem egyforma, eddig sikertelenek a próbálkozások. (Erről egyébként eszembejut egy írás, valahol olvastam egy cukorpajti elkeseredett sorait arról, miért nem született inkább egérnek, hiszen akkor megszabadulhatna már a diabétesztől.:-) Végülis, most tényleg jobb lenne rágcsávóként kísérleti alannyá válni, de azért én utána visszakívánnám emberi mivoltomat...:-))

-- megtudtam azt is, hogy az elmúlt 10 évben több kezdeményezés is napvilágot látott abban a témában, hogy miként lehetne szúrások nélkül mérni a vércukrot. Például a bőr alá beültethető glükóz monitor, a folyamatos vércukor monitor, a hidrogél lencse (amiről már én is írtam korábban) és az ún. glucowatch, melyek egyike sem váltotta be (eddig) a hozzá fűzött reményeket. Doktornő szerint egyszerűen azért, mert egyelőre kivitelezhetetlen a vércukor pontos mérése a közvetlenül vett vércsepp nélkül.

-- választ kaptam arra a kérdésre is, hogy vajon miért nincs még olyan készülék a piacon, mely nemcsak az inzulint adagolja, hanem egyben a vércukrot is megméri, persze mindezt intelligensen, teljesen önállóan, beavatkozás nélkül.  Egy kvázi az önműködő hasnyálmirigyre lenne szükség, hogy ne nekünk kelljen lavírozni a vér, a tesztcsíkok, az inzulinok stb. tengerében... Csak van egy kis probléma. Mégpedig az ún. "húrok zárása", melyet a mai napig nem sikerült elérni. Ez azt jelenti, hogy még hiányzik:
* a gyorshatásúnál is gyorsabb inzulin,
* egy pontosabb CGMS
* a rövidebb késlekedési idő (mert az egészséges szervezettel ellentétben, nálunk nem azonnal kerül helyére az inzulin, hanem kisebb késéssel...)
* plusz nem ártana egy olyan vércukorellenőrző algoritmus/program, mely hibátlanul működik.

Csak ennyi.
Nos, lássuk be azért van még mit dolgozni az ügyön. :-)

A doktornő "szummaszummárum" legfőképpen azt hangsúlyozta az előadás során, hogy nem szabad a csodákra várni. Addigis, amíg a kutatások eredményt hoznak, meg kell tanulni szépen kezelni ezt az anyagcserebetegséget, hiszen az 1-es típusú cukorbetegség egyelőre nem megelőzhető és nem gyógyítható!
Ez van.
Inkább örüljünk a technikai újításoknak, melyek az elmúlt 15-20 évben megmentettek bennünket a régi, kifőzött fecskendőktől és bazi nagy tűktől, és ma már nem csak a kényelmes inzulintollak, hanem az inzulinpumpák is rendelkezésünkre állnak.
És amelyekkel a sportolást is pofon egyszerűen megoldhatjuk, legyen szó az úszásról, a maratonról, vagy épp a versenytáncról. :-)
Folyt. köv. :-)

DiabGirl

2013. május 13., hétfő

BirthDay

Megint öregebb lettem egy évvel. És milyen jó... hiszen sokkal többet tudok magamról, mint mondjuk tavaly ilyenkor.:-) Érdekes ez.
Tapasztalataim hosszú sora áll mögöttem a magánélet, munka, emberismeret, tanulás, család, értékrend és minden egyéb területen. Beleértve a diabéteszt is.

Nehéz az út. Nehezebb, mintha makk egészségesen kellene szembenézni az élet egyébként is fennálló akadályaival. Ám cukorbetegként kétszer annyit fejlődhettem és erősödhettem lelkileg az elmúlt tíz évben, mint például velem egykorú társaim. Szerintem. Kellett is ez, nagyon, hiszen gyermeteg lelkivilágom máshogyan talán sosem ért volna felnőtté, ha annak idején nem sózzák rám ezt a terhet az égiek.

Egyébként sosem ünnepeltem a szülinapom. Egészen 5 évvel ezelőttig, amikoris a Királynő című műsor felkészítő tábora alatt vacsora közben leptek meg a szervezők egy szülinapi tortával. (Erről a témáról Királylányos címmel találsz több infót az oldalon.:-)
Szóval jó érzés volt, hogy gondoltak rám. Eszembejutottak a szeretteim, és elképzeltem milyen jó lenne velük együtt ünnepelni. Nos ...
... azóta minden évben szervezek valami összeröffenést, hogy egy évben legalább egyszer láthassam barátaimat egy ugyanazon időben és helyen. Mert nekem ez öröm és boldogság.
És hétvégén is az volt. "Örömbódottág.":-)))

Az egyik nap diabetikus  tortával, retró zenével, szűk családi körben telt, a másnap este pedig egy kiadós, trüffeltortás, borozós, táncolós buliba torkollott kedves barátaimmal.
A vércukrom 8,9 körül mozgott, a hangulatom kiváló volt. :-)

Ajándék volt. Minden perc.
Bár a baráti kör az elmúlt 5 évben folyton cserélődött, egyáltalán nem bánom. Mostanra érett meg az igazi barátok köre. Most látom, kikhez szeretnék tartozni és kire áldoznám minden időm és energiám.
Igen, csak most látom. Ezért jó, hogy öregszem. :-)

Ígyhát köszönöm Nektek innen is, Kedves Barátaim, hogy mindig mellettem álltok, támogattok, vigyáztok rám, és köszönöm szívből, hogy szerettek!
És elfogadtok annak, aki vagyok. :-)

Utóirat:

Nem tudom, 50 évesen hogyan vélekedem majd az öregedésről. Remélem nem esek pánikba a ráncoktól, és a cukorbeteg szövődmények is elkerülnek...
Egyelőre egyiknek sincs nyoma rajtam. Halleluja. :-)


DiabGirl

2013. május 2., csütörtök

Édes Csevegés & OmniPod

Néha találkozunk. Igen, néha találkozunk, és megosztjuk egymással tapasztalatainkat. Egy kis süti, light kóla, káposztás tönkölykeksz vagy éppen egy pohár víz kíséretében cseverészünk arról, kinek hogyan kezdődött a diabétesz, ki hogyan éli meg ezt az állapotot, hogyan és mivel kezeli azt, milyen eszközöket használ és hogyan, és nagyon jelentéktelennek tűnő, mégis fontos információk is röpködnek ide-oda a levegőben.
Megbeszéljük félelmeinket, vágyainkat, lehetőségeinket, meg úgy mindent, ami a témához kapcsolódik. És hozzánk.

Édes Csevegések. - így neveztem el a meetingeket. Édes, mert az asztalnál szinte mindannyian cukorbetegként foglalunk helyet... és Csevegés, mert nem csak a kontrollok alkalmával megszokott orvosi jótanácsokra vágyunk, hanem a jóízű, kötetlen beszélgetésekre is a sorstársak között. Ez ilyen. Bebizonyosodott.
Legutóbb két napja rittyentettünk egy kis banzájt a Margit-szigeten. Nem számoltam, hányan voltunk, de azt hiszem az est végére kilencre nőtt a létszám. Olyan baráti volt a hangulat, mintha mindannyian testvérek lennénk ezer éve. Legalábbis engem egy ilyen jó érzés fogott el...:-) Amellett, hogy szuperjól éreztem magam, öröm volt látni két fiatalembert is a csapatban, akik elmesélhették a kis történetüket nekünk!:-) Fontos, igen, mert a kissé púder színű blogomban nem csak a gyengébbik nemnek üzenek. (A cukorbetegség nem egy női vonal, de én nyilván azt erősítem.:-) És szuper volt közöttünk tudni egy szakorvost is, aki férjével együtt, mint házastársak és egyben "orvos és páciens", dupla energiával robbantak be közénk.:-)) Egyébként Édes szívem névre keresztelt blogjukat neked is ajánlom, mert nagyon érdekes mindkét szemszögből olvasni a témáról.
Szóval baráti volt a csevej, és egyben izgalmas is.


Lillát nagyon vártam, vártuk. Ő az egyetlen cukorbeteg magyar ember, aki OmniPod-ot használ, és akit ismerek is.:-)
Háááááát............... szeretném. Akarom. Mármint nem Lillát, hanem az OmniPodot.:-))
Ez így röviden.
Bővebben: HA ÉLETEM VÉGÉIG INZULINNAL KELL ÉLJEK, EZT CSAKIS OMNIPODDAL TUDOM ELKÉPZELNI!
Huh, ezt így visszaolvasva kicsit erőszakosnak és harsánynak tűnök.:-) Pedig nem vagyok az, csak szorítja a lelkem belül egy apró, pici, minyuri elégedetlenség... hogy most magyar vagyok. Csúnyán hangzik, igen. Nekem is fáj, ha kimondom. De nem titkolom, így van.  Legyen akár a pénz, a politika, az államérdek vagy a hülye, örökké elégedetlen, depressziós, de nagyravágyó, bizalmatlan magyar mentalitás az oka... ide sajnos nem érnek el egyhamar a világ nagyszerű dolgai. Még akkor sem, ha nem kellene az elsők között lennünk...
... mert a magyar egészségügy egy fos. (Megjegyzem, nagy szerencsém, hogy olyan lelkiismeretes diabetológusom van, aki a széllel szembe megy minden betegéért... és nem rutin kontrollokra hívogat be a kórházba, hanem valóban kezeljük a cukorbetegséget. Lábjegyzet.)
És az a nagy helyzet, hogy itthon mindazt a csodát, amit alkotnak a világ tudósai, mi, saját zsebből ki sem tudnánk fizetni.
Így most nem tudom, mit is kívánjak? Sírjak az államnak támogatásért, vagy sokkal több fizetésért, hogy fenntarthassak egy OmniPodot... hogy ezáltal könnyebb lehessen az életem... hogy kicsit felszabaduljak egy-két aprónak tűnő, de számomra néha igen súlyos teher alól? Szerinted?
És most mondd azt, hogy ott az inzulin pen ingyen. Meg a pumpa a 80%-os támogatással. Meghallgatom. De aztán azt mondom, hogy nem érdekel. Mert ha lehet lehetőségem könnyebben élni, akkor megtalálom a módját annak, hogy úgy legyen.
Mindezt persze széles mosollyal az arcomon teszem!:-)

A fotó innen.

Az OmniPod jó. Mi több, számomra tökéletes formája a diabétesz kezelésének. Lilla elmesélt mindent róla, így láthattuk közelről, hogyan is működik ez a ketyere.
Előszöris a cucc egyik része egy fél személyigazolvány méretű, amiben benne van a lövőszerkezet és maga az inzulin, amit külön bele kell tölteni a használat előtt. Őszintén szólva akkora, hogy én a homlokomon is hordanám. El tudod képzelni... :-)
A cucc másik része egy okostelefon nagyságú és kinézetű készülék, tökre dizájnos, és hihetetlenül okos. Ez önmagában nem csak a testre illesztett kis ketyerét irányítja, hanem vércukormérőként is funkcionál.

Mindezt látva is tátva maradt a szám, de amikor a Lilla elmondta, hogy
-az OmniPod maga légteleníti az inzulint,
-lövi be a mini elektródát a bőr alá,
-kiabál is, ha baj van a készülékkel,
-és szól, amint bekerült az inzulin a szervezetbe, de akkor is szól, ha nem,
-minden irányítható távműködésben, nem kell 1 méteres körzetben lennie a két készüléknek, csak inzulinadáskor,
-szuperjó, hogy nem kell infúziós szereléket használni hozzá,
-a készülék vízálló, nem kell levenni, befedni, becsomagolni, mielőtt vízbe ugrasz,
-felrakható a karra, oldalra, hasra, hátra, lábra, szerintem kényelmes a használata.
És a negatívum? Részemről nincs. Akinek nem jött be, csak arra panaszkodott, hogy nem lehet levenni. Mert tényleg nem lehet. Míg az infúzió szerelékes pumpát néha lerakhatod pihenni, addig az OmniPod marad. Mindig. És nálam maradhatna...

Az pedig, hogy ez a fantasztikus szerkezet mit jelenthetne a magyar szülőknek, akik nap, mint nap küzdenek a cukorbeteg gyermekük jó értékeiért... szerintem felbecsülhetetlen.

Utóirat:
Szóval a legutóbbi Édes Csevegés baráti volt, jó hangulatú és izgalmas.
És ma sokkal lelkesebb és kitartóbb embernek érzem magam általa, mint például tegnap.:-)
Úgyhogy köszönöm.
Mindenkinek, aki hozzám hasonlóan él, remél, bízik és megcélozza a Napot!:-)
Nincs olyan, hogy lehetetlen, ugye tudod? :-)

DiabGirl