Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2012. november 22., csütörtök

TámogatNi

Köszönöm Nektek, hogy ilyen sokan olvastok!:)
Amikor nyáron megfogalmazódott bennem a DiabGirl ötlete, még remélni sem mertem, hogy az oldal látogatottsága év végéig megközelíti majd a tízezret.
Nos, máris túlléptük a 8000. oldalmegjelenítést, és a Facebookon is egyre többen vagytok jelen a DiabGirl üzenőfalon, aminek tiszta szívből örülök.:) Mindez bizonyítja, hogy a cukorbetegség fontos téma, olyan területe az egészségügynek, amiről sajnos nem beszélünk eleget. Mindez bizonyítja, hogy van még mit tanulni, a hozzáállás, a kezelések, a diéták, és sok olyan más témában, ami segítheti a könnyebb és boldogabb diabétesz életet. És bizonyítja azt is, mennyivel elfogadhatóbb tapasztalatokat cserélni egymás között, mint orvosokkal, szakértőkkel, dietetikusokkal cseverészni. Igaz a mondás, miszerint cukorbetegen az ember tulajdonképpen önmaga orvosává válik. Nincs az a jól bevált recept, diéta, inzulin vagy egyéb megoldás, amivel bárkit bármikor bármilyen körülmények között rá lehet állítani egy jól működő anyagcsere folyamatra, hiszen mindannyian mások vagyunk, másképp gondolkodunk, máshogyan érzünk és élünk.


Elég a saját mindennapjaimat megfigyelnem, és azokat pirinyó darabjaira szétszedve láthatóvá válik, milyen sok energia, munka és akarat van jelen mindössze 24 órában is. Látható lesz számomra és számodra is, hogy cukorbetegként élni bizony nem csak fizikai küzdelmet jelent, hanem lelki megterhelést is. Sokat. Nagyot. Megélni a mélységeket, magasságokat, boldogságot és keserűséget... nekünk mindez teljesen mást jelent. Hiszen egy pillanatra sem felejthetjük el, hogy nem csak a magunk életét éljük, hanem hasnyálmirigyünk helyett is mi dolgozunk. Minden percben. Nem véletlenül utaltam erőteljesen ennek lelki oldalára. Az embernek szerintem ma egyébként is rengeteget kell dolgoznia önmagával való kapcsolatán. Az elfogadás, önismeret, önmagunk szeretete mind mind olyan fogalmak, amiről manapság tengernyi könyvet, cikket, videót olvashatsz és nézhetsz ugyan, de sok esetben lövésed sincs a témáról. 
Mi tudjuk mit jelent az önismeret, önmagunk és mások szeretete. Elhiszed?
Tudjuk, mert cukorbetegként alapvető tulajdonságunk kell, hogy legyen, szeretni magunkat. Csak így kivitelezhető a "közös" munka, amiben elengedhetetlen figyelni testünk jelzéseire. Ha bízol saját magadban, hidd el, könnyebben veszed az akadályokat, és ez a diabétesszel együtt élve bizony fokozottan is igaz lehet. Tudjuk, mert a magas és alacsony vércukorétékek okozta rosszullétek, az állandó mértékletesség, ezáltal a stressz, és hangulatingadozások megtűzdelik a mindennapokat, attól függetlenül, hogy épp szomorúak vagyunk, mert összevesztünk valakivel, vagy épp madarat lehet velünk fogatni, mert nyertünk a lottón. Tök mindegy. Mindig észnél kell lenni, mindig tervezni kell, egyszerűen tilos a hanyagság.
És még így sem lehet tökéletesen jól csinálni. Ezért fontos nagyon családtagjaink, barátaink szeretete, és megértése, hogy ne valami kívüllálló, fura szerzetként kelljen élnünk egészséges társaink között. Mert nem ufók vagyunk, csak van amit máshogyan csinálunk mint mások, és ehhez vércukormérőt és inzulint is használunk. Igen. De ettől még nem vagyunk beteg emberek, minden lehetőséget ugyanúgy tálcán kínál az élet. Maximum űrhajós vagy öttusázó nem lesz belőlünk. Ettől függetlenül élni, szeretni, enni, inni, bulizni, gyereket csinálni és szülni, sírni és nevetni, dolgozni és pihenni mi is ugyanúgy tudunk.:) Csak közben megvívjuk saját belső harcainkat...

Persze fontos a támogatás, a segítség orvosainktól is, akik megfelelő mederbe próbálják terelni az állapotunkat. Mert kell a támasz. Kell a megértés.
Nekem is.

Utóirat:

Azért ez a nyáron született rendelet, miszerint a kontrollt megelőző fél évben két 8 % alatti Ha1c-vel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy az analóg inzulint továbbra is 100%-os támogatással használhassuk, elszomorít. Ergo, van aki megérdemli, és van aki nem? És itt felhívnám a figyelmet még egyszer arra, hogy a jó értékek beállítása valóban nem mindig a jól beállított diétán múlik. Több olyan külső körülmény, váratlan eset befolyásolhatja a kezelést, amire az ember sokszor nem is számít. Vajon az, aki ezt a rendelkezést útjára bocsátotta, tisztában van-e a diabétesz fogalmával? 
Persze, ha valaki nemi átalakító műtétet vagy mellimplantátumot szeretne igényelni, bátran jelentkezzen az illetékeseknél, mert jó eséllyel megkaphatja a TB támogatását. Halleluja.:)

DiabGirl

2012. november 19., hétfő

CseppCsuporkaPaleo

2005 óta, minden év novemberében arra készülök, hogy kilátogatok az Egy Csepp Világnapra.
Mert a "November 14." (=Diabétesz Világnap) tiszteletére bizony minden ősszel nagy összejövetel kerül megrendezésre, ahol tulajdonképpen bárki ingyenesen részt vehet különböző egészségügyi szűréseken, tájékozódhat újdonságokról a táplálkozást illetőleg, miközben koncertek, és egyéb műsorok szórakoztatják a nagyérdeműt. Nem volt ez másképp idén sem. Most ott voltam. Végre vettem a fáradtságot és megnéztem mi is történik a "cukorbeteg összefogás" jegyében.

2012.11.18.- "Legpontosabb mérés napja".
Kolleganőm-barátnőm kísért ki a Syma csarnokba tegnap délután, kedves párjával. A rendezvényen elég sokan voltak, főleg családok együtt, ami nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hiszen ez talán azt jelenti, hogy ma már több felelősségteljes szülő él a városban, akik nem a kifogásokat keresik vasárnap lévén a passzív pihenésre, hanem egyszerűen kutya-kötelességüknek érzik gyermekeik egészségügyi kontrollját. 
Volt néhány stand, ahol vércukor-, hallás-, testzsírszázalék-, vérnyomás- és koleszterinszintet ellenőriztek.  Nem volt szükséges előre bejelentkezni, ahogyan a kórházakban és egészségházakban kell, csak spontán beálltunk a sorba, aztán max 5 perc alatt sorra kerültünk.
Ugye milyen jól hangzik?:) 
Mindhárman megmérettük a vércukorszintünket, testzsírszázalékunkat és koleszterinszintünket is. Az értékek igen jók voltak.:)

Attól függetlenül, hogy addig foglalkoztál-e ilyen részletekkel az egészségedet illetőleg, joggal tölt el a büszkeség érzése ilyenkor, s talán a megfelelő eredményeket látva elindul benned a tudatos gondolkodás csírája is... talán végre megérted és elfogadod, hogy mennyivel könnyebbé és szebbé teheted az életed, ha odafigyelsz magadra, és megkíméled a szervezeted a későbbi "lerobbanástól". Ez nem divat. Nem valami módi. Ez csak amolyan "tudatosságra" ébredés. Bár én azt gondolom, az sem baj, ha valamit, ami az egészséges életmódra nevel, trendinek hívunk. Gondolj csak a dohányzásra például. Ördög Nóra fogalmazta meg frappánsan az egyik blogbejegyzésében a következőt: "...évekkel ezelőtt még menő dolog volt pöfékelni, ma pedig már az a trendi, ha valaki nem gyújt rá."
És milyen igaz. De mindent összevetve, azért nem hiszem, hogy mindezt egy új divathullámként kellene kezelni. Nem azért mentem ki tegnap délután az Egy Csepp Világnapra, mert azt reméltem, találkozom néhány celebbel, vagy ismerőssel, akik előtt vagánykodhatok, hanem tudatosságból. Nem azért fogom almával vagy piros gyümölcsökkel kínálni a leendő gyermekeimet sem, mert menőbb, mint a csokoládé, hanem tudatosságból. És nem azért nem gyújtok rá, mert már ciki:), hanem mert büdös és rendkívül egészségtelen.
Így gondolom én.

Aztán találtunk még néhány nagyon érdekes standot a rendezvényen, ahol különféle diabetikus és paleo ételeket is kínáltak, kóstolásra is. Ez utóbbiról sokat olvastam már, mint "kőkorszaki diétáról", de még sosem próbáltam és nem tanulmányoztam a diabétesz oldaláról sem. A pultnál egy cukorbeteg lány kínálta a termékeket és jószívvel ajánlotta azok fogyasztását. Elmondta, hogy a paleo életmód célja tulajdonképpen visszatérni az ősember táplálkozási szokásaihoz, akik ugye vadászatból, halászatból és gyűjtögetésből tartották fenn magukat.
A www.paleolitdieta.com oldalon aztán utánanéztem a kiindulási pontnak. Így szól:
"Idegen fehérjéket, hormonszerű anyagokat, rengeteg szénhidrátot, gabonát, tejet fogyasztunk, melyet az emberi szervezet nem tud sokáig károsodás nélkül elviselni. A kőkorszaki ember ezzel szemben egyáltalán nem jutott tejhez, nem fogyasztott gabonaféléket és nem sózta az ételét. A vadállatok sovány húsa jelentette számára a fő táplálékot, így jóval több fehérjét, mint szénhidrátot fogyasztott. Ha pedig szénhidráthoz jutott, az nem a magas keményítőtartalmú burgonya volt, hanem gyümölcsök és zöldségek álltak a rendelkezésére. Másfajta zsírokat is fogyasztott, mint mi: nálunk ma már a különböző hidrogénezett olajok az elterjedtek, de őseink még omega-3 zsírsavban gazdag élelmiszereket fogyasztottak. "
Úgy tudom, a ma élő természeti népek hasonló táplálkozást folytatnak, mint őseink és megfigyelések is alátámasztják, hogy ezek az emberek teljesen egészségesek és még csak nem is ismerik korunk népbetegségeit, a szívbetegséget, a cukorbajt, az elhízást, az autoimmun betegségeket és a rákot sem.
Én érdekesnek tartom ezt az elképzelést, a diétát, az életmódot, és mindent, amit a "paleolit" képvisel, mert végülis ésszerűen hangzik, nem? Az étrend ergo cukormentes, lisztmentes és tejmentes élelmiszerekre épül. Így alacsonyabb a szénhidráttartalom. A csökkentett szénhidráttartalom pedig az inzulinterápiában is jótékony, hiszen ez egyenlő az alacsonyabb inzulinigénnyel. Egyértelmű. Vásároltam is a standnál két kakaós csigát és túrós táskát, hogy megízleljem, milyen a kókuszliszttel, steviával készült repertoár.
Nos, finom.:) Árban annyira nem barátságos, de ízében és összetevőiben igazán bizalomgerjesztő, bár még ebben is találtam E betűs bolondságot. De melyik mesterséges bigyóban nincs már ilyen vagy ehhez hasonló hozzávaló? Kiábrándító.
És egyébként ha jobban utánaolvasol a paleolit témának, láthatod, hogy ez is több ponton ütközik a sztenderd egészséges táplálkozás elveivel (aminek rajzát DiabDiéta című bejegyzésemben láthattad is). Például a tojásról egyébként mindenhol azt olvasni, hogy túl sokat nem szabad belőle enni a magas koleszterin tartalom miatt. A paleolit étrend meg kifejezetten arra buzdít, hogy tegyél tojást mindenbe. Mondjuk azt nem írják, hogy tyúktojásra, strucctojásra, vagy milyen tojásra gondolnak, de gondolom az tök mindegy, csak tojás legyen.:)

Szóval joggal merül fel benned a kérdés, hogy akkor most mégis mi az egészséges? Hogyan kellene enni, inni, élni?
21. század.
Látod, ebből is van választék bőven. Emberek kitalálják, megalkotják, majd érvekkel alátámasztják az újabb és újabb sémákat az egészséges életmódra vonatkozóan. Te meg csak kapkodod a fejed jobbra meg balra... Én is.
De azt mondom, ne légy kritikus, és főleg ne ítéld meg mások elképzeléseit!
Inkább vedd sorra a lehetőségeket, bökj rá egy neked szimpatikus gondolatra, amit könnyedén be tudsz illeszteni a saját életedbe is, és próbálkozz.
Tudod, kinek ez, kinek az jön be.:)

Én csak "simán" diétázom, ennek módját korábban, Hogyan egészségesebben? című bejegyzésemben ecseteltem már. De mindig nyitott vagyok újabb és újabb módszerekre a cukorbetegségemet illetőleg.
Olvastam ennek kapcsán Szendi Gábor blogját, ami szerint tudományosan megalapozott, hogy a gluténmentes táplálkozással az autoimmun folyamatok lelassíthatóak, esetleg megállíthatóak. Szóval a diabétesz is. Bár azt gondolom, amikor kvázi gyógyulásról beszél, akkor kifejezetten a 2-es típusú cukorbetegekre gondol. Nem baj, az is eredmény.
Ki tudja? Talán ez a paleo "izé" jobban beállíthatja a vércukor értékeimet, mint az eddig alkalmazott diéták összesen. 

Próba cseresznye!:)

Utóirat1:

Az Egy Csepp Világnap igazán értékes időtöltés volt számomra. Megbizonyosodtam barátaim egészségéről és még a paleo diétáról is informálódtam. Kóstoltam alacsony CH-s jégkrémet, és isteni nyírfacukros rizsgolyókat. Tiszta haszon.:)

Utóirat2:

Jövőre megpróbálok sokkal több barát és családtag kíséretében részt venni ezen a rendezvényen, hátha ők is találnak valami szimpatikus elképzelést maguknak az egészséges életmódról.:)

DiabGirl

2012. november 16., péntek

Mesterséges

"... a kutatók azt is megállapították, hogy az aszpartám a diétás ételekben és italokban egy általánosan használt kémiai édesítőszer, amely tulajdonképp növeli a vércukorszintet ahelyett, hogy csökkentené azt. Egereken végzett tesztek azt mutatták, hogy amelyik egércsoport olyan egéreledelt kapott amelyben hozzáadott aszpartám volt, vércukorszintjük megemelkedett, összehasonlítva azon egerekkel akik csupán aszpartám nélküli egéreledelt fogyasztottak."
"Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az aszpartám expozíció esetlegesen közvetlenül hozzájárulhat a megnövekedett vércukorszinthez és ezáltal hozzájárul a cukorbetegség kialakulásához", mondta Gabriel Fernandes, a UTHSC kutatója, tanulmányi és a reumatológia és klinikai immunológia professzora."
( www.naturahirek.hu)

Érdekes, ugye?
Eleinte én is beleestem a diabetikus élelmiszerek állította "csapdába", és lelkifurdalás nélkül ettem mindent, ami édes volt és finom. Később persze nyilvánvaló lett, hogy ezektől a mesterségesen édesített desszertektől is lehet bizony hízni, és egyáltalán nem egészségesebbek, mint cukorral készült társaik.
De hogy az energiamentesnek ítélt üdítőitalok egyenesen hízáshoz vezetnek???
Na, ezt soha nem gondoltam volna.

Nem vagyok táplálkozási szakértő, a fogyasztható ételeink nagy részéről nem tudok semmit. De azt azért józan paraszt ésszel is felfogom, hogy mesterséges édesítőszer egészségtelen, már a nevében is benne van, "mesterséges". Ugyan mi jót tehetne a szervezetemmel bármi, ami "mesterséges"? Ősapáink sem ezzel éltek, nem ismerték a tubusos májkrémet, a félkész lecsót, a diabetikus kekszeket, vagy a tömérdek fagyasztott húst, zöldséget, jégkrémet, amiben tombol a szőlőcukor és az emulgeálószerek. Szóval értem. Meg azt is, hogy aki cukormentes, egészséges(nek tűnő) és diétás élelmiszerekkel bizniszel, tulajdonképpen a divatos fogyókúrák százait lovagolja meg, mint pénzkereseti lehetőséget. Értem én. Még azok kezdeményezéseit is, akik minden cukorpótlóval helyettesített terméket a jó cél érdekében bocsátanak forgalomba, mintegy lehetőséget adva az erre "rászorulóknak". 
Mert hát adott, például az én helyzetem. Cukorbetegként le kell, hogy mondjak az édességek több, mint 90%-ról, ami nem lenne nagy áldozat, ha nem ízlelhettem volna gyerekkoromban a finom kakaós kalácsot vagy a sok anya/mama/nagynéni féle süteményt. :-)

És akkor  jöhetnek a diabetikus változatok... Azt üzenik: "Ne aggódj! Tessék, nem maradsz le semmiről, van itt minden, cukormentesen is, edd csak!" Kvázi alternatívák sokaságát kínálják ahhoz, hogy benne maradjak a "bűnben". 
Pedig ha jobban belegondolok, nincs is szükségem ilyen segítségre, hiszen a nugát, a fagylalt, a torták, a sütemények alapvetően nem képezik részét a normális emberi táplálkozásnak. Dehát még a diabétesszel is nehéz ebből kiszállni. A körből, amibe a 21. század belerángat. A választék bőséges, minden tekintetben.
Felgyorsult a világ.
Nehéz kicsit lelassulni, pihenni, időt szánni magunkra, és egyben időt arra, hogy jól átgondoljuk, mit is eszünk, iszunk nap, mint nap. 

És ha nem kellene a diabétesszel együtt élnem, valószínűleg én sem foglalkoznék a kérdéssel. Mert hát, az átlag azt mutatja, hogy az emberek akkor esznek amikor éhesek, azt eszik meg amire épp idejük van és sok-sok magyarázatot találnak arra, miért egyszerűbb gyorsétteremekbe járni, meg menzára és miért hasznosabb bedobni valami étket útközben, mint otthon főzni, vagy leülni és nyugodtan rászánni az ebédre 15-20 percet. Nincs rá idő. Nincs idő semmire. Csak ha kell, ha muszáj.
Nos, nekem muszáj... Hál'Istennek.:-)

Így azt is tudom, hogy reggelizni, ebédelni, vacsorázni is lehet normális időben. Tudom, hogy mi a különbség egy otthon elkészített főzelék és egy étteremben kapható, ízfokozókkal és cukorral ízesített főzelék között. Tudom, miért nem mindegy, hogy az ebédet dél körül fogyasztom el, vagy délután kettőkor. És tudom azt is, hogy a jól megválogatott élelmiszerek miként hatnak kedvezően az anyagcserémre, mert foglalkoznom kell vele.

Szó se róla, tényleg jól esik az embernek néha napján egy-egy szelet sugarfree csokoládé vagy keksz, esetleg egy pohár Coke Zero, én is élek vele...
De néha érdemes elgondolkodni azon, vajon mennyire fontos része az életednek az étkezés? Elég türelmed és időd van-e arra, hogy foglakozz vele? Tisztában vagy-e a helytelen táplálkozás veszélyeivel és komolyan veszed-e azokat?

Tanulj tőlem. Tőlünk. Önfegyelmet, kitartást, mértékletességet és türelmet. Ezekben bármelyik cukorbeteg pajtásod a tanítóddá válhat.....

Utóirat:
Azt hiszem, az egészséges életmód csupán hozzáállás kérdése. 
A Te hozzáállásod kérdése.

ITT a teljes cikk a édesítőszerek hízlaló hatásáról és a kutatási eredményekről. Érdemes elolvasni.

üdv
DiabGirl

2012. november 10., szombat

UpdateMódi


Ha Update pékségbe tévedek, folyton gyötör a bűntudat, mert hát a kínálat szép, sőt mesés, némelyik desszert íze már-már kíértetiesen hasonlít annak eredeti megfelelőjéhez, de valamiért még az Update tápanyagtáblázat sem ébreszt bennem bizalmat. Pedig alacsony a szénhidrát, jók a célok. Látom a profizmust, az elhivatottságot, azt, hogy mit értek el ők ketten eddig az életben, és ezért nagyonis tisztelem Rubint Rékát és Schobert Norbit is. 
Amikor forgalomba került az Update Túró Rudi, ugráltam örömömben. Amikor először kóstoltam életemben az Update Tiramisut, nem hittem el, hogy nincs benne cukor és alig 7g CH-t tartalmaz. Magyarul, cukorbetegként is bármikor beilleszthetem az étrendembe még inzulin nélkül is, és azért mégsem egy natúr almát rágsz el, hanem valódi ízélményt kapsz ugyanannyi szénhidrátmennyiségért cserébe. Szóval csináltak és csinálnak ők ma is rengeteg nagyszerű dolgot, és van sok jószándékú kezdeményezésük. Mégis... bizalmatlan vagyok.

Az Update rétesek mindigis a kedvenceim voltak. Utoljára egy hónapja toltam bele az arcomba három Update péksütit, egyszerre. Egy mákos-meggyes rétest, és két barackos levélkét. Nyamm. Annyira tele voltam tőlük, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon mégis mit ettem meg tulajdonképpen? Mert bizony túl nagy adagnak nem nevezném ezeket a sütiket. Inkább kellően szépnek és édesnek ahhoz, hogy a vacsimat is helyettesítsem vele.:) Mégis, a szörnyű teltségérzet, hasfájás és puffadás miatt legtöbbször le kell hogy beszéljem magam ezen termékek fogyasztásáról. 
Lehet, hogy túl sokat eszek belőle? :))

Sokáig azt gondoltam, érzékeny vagyok az édesítőszerekre, mert bár általában odafigyelek annak mennyiségére, de azért egy Update péksüti esetében mégis mit számolgassak? Azt csak Schoberték tudják, mit tettek bele, senki más. Megvan a nagyjából mért CH, meg kalória, aztán hello.
És akkor had álljak meg a kalóriáknál egy pillanatra.
Volt idő, amikor kis kockás füzetben vezettem az általam naponta elfogyasztott ételeket. Nem viccelek. Megneveztem a reggelit, ebédet, vacsorát, annak pontos mennyiségét, az abban fellelhető minden szénhidrátot és kalóriát, összeadtam, kivontam, majd nap végén értékeltem a saját eredményem. Grammra pontosan próbáltam betartani az előírt arányokat, hogy mennyi húsféle, tejtermék, kenyérféle stb. fér bele egy napomba. Lábjegyzetbe került a sport, a stressz, a gyógyszerek, vagy bármi ami befolyásolhatta a vércukorszintemet vagy a diéta eredményességét. Elég beteg, nem? Igaz, ennek butított formáját azóta is írom, hiszen könnyebb visszanézni egy kontroll alkalmával is, hogy mégis mi, hogyan és miért hatott rosszul vagy jól az anyagcserémre, de azért ma már nem matekozom szét az agyam nap, mint nap, nem számolok tizedgrammokat pontosan, főleg kalóriákat nem. Csak úgy érzéssel...

Viszont, ha Update terméket veszek a kezembe, nem tudom nem észrevenni, hogy bár a CH-k nagyon jók, azért a Kcal annyira nem. Akárhonnan nézem. És mi emeli a kalória értékeket az egekig? A zsír. De vajon jó-e nekem valami, amiben tombol a zsír? 
A fogyókúrázók szempontjából mindenképpen előny, hogy az eredeti pizzás kockákhoz, meg ízesekhez, meg kakaós tekercsekhez képest valóban majd' fele annyi az Updates glikémiás index és a szénhidrát érték is... de én mégsem tudom eldönteni, hogy a Updatet hirdetők vagy ellenzők táborát erősítsem. 

Mellette érvelek, mert
-isteni finom,
-tudom, hogy tökéletesen jó és egészséges desszertet úgysem lehet alkotni, legalábbis elég nehéz vállalkozás, és Norbiban legalább meg van a szándék,
-nem bolygatja a vércukorértékeimet, sőt, az anyagcserém kifejezetten jól reagál az Update termékekre,
-nagy a választék, bármikor levehetek a polcról egy kakaós csigát, vagy egy kókuszos kekszet is, ha épp megkívánom, így nem kell lemondanom az ízélményről.

Ellene érvelek, ha azt kérdezem,
-miből készül pontosan az a bizonyos lisztkeverék és milyen hatása van a szervezetemre?
-milyen arányban használnak édesítőszereket, hogy az ne károsítsa az emésztésem?
-mennyivel jobb egy édesítőszerrel tunkolt valamit használni, ami candidához, és más egészségügyi bajhoz vezet, mint a sima cukrot? Tulajdonképpen egyiket sem szereti az emberi szervezet...

Meg ilyenek...


Biztosan többet kellett volna olvasnom a témában mielőtt nekikezdek ennek a bejegyzésnek, túl sok bennem a kérdés. De segíts nekem állást foglalni Te!:)

Utóirat:

Azért bárhogy is van/lesz, az Update Tiramisuról eszemben sincs lemondani.:) És valószínűleg a karácsonyi szaloncukor is marad.:))


DiabGirl

2012. november 7., szerda

Move'it! GO!

Megkaptam a sportedzői képesítésem.:) Nagyon-nagyon sokat tanultam a vizsgákra, és elméletileg már minden olyan fontos információ a birtokomban van, amivel egy-egy edzést maximálisan tudok kivitelezni. Gyakorlatilag élesben még nem próbáltam ki a dolgot, de a sulival nem is az volt a célom, hogy később sportedzőként dolgozzak, hiszen az oktatás sokkal közelebb áll hozzám. De szó, ami szó, nagyon büszke vagyok arra, hogy fitnesz területen is megálltam a helyem, és főleg annak örülök, hogy a továbbiakban már teljes biztonsággal edzhetem a saját testem.

A mozgás mindig nagyon fontos volt számomra. Középiskolában aktívan röplabdáztam, aztán a főiskolás évek alatt rengeteget futottam, és ismerkedtem az edzőtermekkel is. Tesis kollégiumban laktam a legjobb barátnőmmel, így nem volt annyira nehéz megszeretni és megszokni a mozgást. Együtt futottunk a közeli erdőben és sokszor bejártam a tesisekhez a gyakorlati órákra is. Azt hiszem, jókor voltam, jó helyen.:) Később már inkább az edzőtermeket preferáltam, a futás is gépen ment, mert pulzusmérő óra nélkül biztonságosabbnak véltem annak használatát. És kényelmesebb is volt, megcsinálni a kardiót és súlyzós edzéseket egy helyen.


Persze nem csak saját magam miatt mozogtam olyan sokat, hanem mert a
modellmunkák, szereplések is megkövetelték ezt. Mindenesetre nem bánom, hidd el!:)
Azt viszont nagyon, hogy idővel alábbhagyott bennem a sport szeretete.
Tudod, az exem.:) Igaz, sokszor járt hozzánk személyi edző, amíg együtt éltünk, mert a volt párom rendszeresen formálta a testét, de én már nem mindig vettem a fáradtságot arra, hogy velük együtt mozogjak. Több oka volt.. lustaság, kényelem, na meg az a szerencsés helyzet, hogy kábé semmit nem híztam soha.:) Annyira stresszes volt az életem vele, hogy vékony maradtam. Tudom, hogy a stressz annyira már nem volt szerencsés, de legalább konzerválta az alakom.:)) Persze, kire és hogyan hat a stressz... meg a szerelmi bánat. Van, aki épp ellenkezőleg reagál rá, és brutálisan meghízik. Én összeestem, elfogytam...
Amúgysem látszik rajtam a korom, de akkoriban tényleg úgy néztem ki, mint egy gyerek. És hát, akárhányszor belenéztem a tükörbe, csak büszkén mosolyogtam.:) Mert nő vagyok.. mert én is ideálokat kergetek.. és őrült jó érzés volt, hogy minden ruha tökéletesen állt rajtam.
Aztán az utóbbi egy év hozta a fekete levest.
Elkényelmesedtem, ellustultam, és ennek most látom csak a negatív hatásait. Bizony, nem vicc, hogy a 30-hoz közel tudatosabban kell odafigyelni magunkra! Nagyon nem vicc.
Ráadásul én nem is érzem annyira jól magam, ha az alakommal elégedetlen vagyok. Azért neked is jobb a közérzeted, ha jól érzed magad a bőrödben! Neked is sokat jelent, ha nem kell megszeppenned, ha az uszodában vagy a strandon le kell venned a ruháidat!
Aztán lehet, hogy csak én vagyok ennyire hiú.
De ki-ki döntse el maga, hogy mitől válik magabiztos emberré.
Én a sportra szavazok.

Az nyilvánvaló, hogy a táplálkozásban tudatos vagyok, legalábbis igyekszem az lenni, hiszen a szénhidrátok számolgatása számomra mindennapos feladat. De a mozgást mindig szeretetből és kedvből csináltam, soha nem azért mert a túl nagy fenekemen vagy a lógó hasamon kellett dolgozni. Most sem híztam sokat, de azt érzem és látom, hogy mennyire fontos ebben is a tudatosság.
Mert sajnos átalakul a testem.
Mert az évek számával arányosan növekednek a kilók.
Mert a sport alapvető része a diabétesz kezelésének.
Mert szeretnék később könnyebben szülni.
Mert a sport feszessé varázsolja a bőröm.
Mert egy igazán aktív kikapcsolódás.
Mert a mozgás rengeteg boldogsághormont termel, így nem kell a csokoládékhoz nyúlni.
Mert sokkal ellenállóbbá válik a szervezetem a betegségekkel szemben.
Mert egészséges életmódra nevel.
Mert... mert csak.:)

Örülök, hogy elvégeztem a fitness edző szakot, örülök, hogy mostantól kamatoztathatom a tudásomat, ha épp edzésben vagyok, és akkoris, ha a barátaimnak lesz szükségük segítségre.:)
Fontos.
Figyelni magamra, és figyelni másokra is.

Ha eddig csak tervezted a rendszeres mozgást, ne habozz tovább! Csapj bele a lecsóba!:))

Utóirat1:
Cukorbetegen fokozottan ügyelj a megfelelő szénhidrátbevitelre, rendszeresen mérd a vércukorszintedet az edzés előtt és után is, és a mozgással arányosan csökkentsd az inzulinmennyiséget is, ha szükséges. Mindenképpen konzultálj erről az orvosoddal!:)

Utóirat2:
Ne feledd, hogy mindig az edzettségednek megfelelő mozgásformát válassz. Senki nem rohan sehová. Ne kockáztasd az egészséged, mert bizony ezt is lehet rosszul csinálni!
Én például a szívem és a tüdőm erősítését gyors-gyaloglással, lassú tempójú futással, vagy kerékpárral próbálom elérni, és természetesen nem hosszú távon. Még nem. Egyelőre az a célom, hogy visszaszerezzem a régi kondim, és ezt nem lehet azonnal elérni. 4 év rendszertelen edzés sok idő. De nem gond, a bikiniszezonig még van kábé fél évem.:))
Hajrá nektek is!:))
 
DiabGirl

2012. november 5., hétfő

BurnOut

Szükségem volt egy kis magányra. Több napja küszködöm már a magas vércukorszinttel. Egyszerűen tanácstalan vagyok... Holnap bázist fogok emelni, mert minden nap egyre rosszabbul viselem a 15,0 fölötti értékeket. Fáj a fejem, hányingerem van, szédülök is... Borzalmas. 
Nagyon valószínűnek tartom, hogy ezzel a sok fronttal nem tudok megbirkózni. Nagyon lehűlt a levegő a hét elején, aztán meg az egész hosszú hétvégén meleg volt, de holnap megint hidegfront... képtelen vagyok követni. Remélem gyorsan helyreáll a rend, mert már teljesen kikészülök.:(

 
Azért nagyon jó volt otthon tölteni néhány napot anyukámmal és az öcsémmel. Csak hát, olyan nehéz a sok szépre figyelni, amikor nem vagy 'százas'. Ilyenkor sokszor eszembejutnak azok az emberek, akik a cukorbetegségnél sokkal súlyosabb gondokkal küzdenek meg nap, mint nap. Például a mozgássérültek, a vakok, a némák vagy hallássérültek... a különböző kórokkal küszködők, vagy gyógyíthatatlan, vírusos betegek. Akiknek nincs más lehetőségük, mint elfogadni azt, hogy máshogyan kell élniük, mint az átlagembereknek. 
Bár, ha belegondolok, ez az én feladatom is.:) Elfogadni egy állapotot, ami talán életem végéig elkísér majd. Mégis. Nagy megkönnyebbülés számomra a tudat, hogy tulajdonképpen lehet ezt jól csinálni, ha erőt veszek magamon. Lehet ezt az egész diabéteszt maximálisan kivitelezni akkoris, ha néha napján irányíthatatlanná válnak a dolgok... mint mostanában velem. Ez most nagyon elkeserít, és elfáraszt. Nagyon. Fizikailag is és szellemileg is. 

 
Nem könnyű, tényleg nem. És ilyenkor rendszeresen az egészségről ábrándozok. Sokat. Hogy bárcsak holnap reggel újra gondtalanul ébredhetnék... mint gyerekkoromban. Bárcsak könnyedén leülhetnék reggelizni, ebédelni vagy vacsorázni minden fondorlat és számolgatás nélkül! Csak úgy. Megenni, amit épp megkívánok, lelkiismeretfurdalás nélkül. Tenni a dolgom, sportolni, étterembe járni, szórakozni, anélkül, hogy mindezt előre meg kellene terveznem. Szeretném letenni az inzulinokat és a tűket például egy hétre. Csak egy hetes pihenőt kérek, vércukormérések, szénhidrátok számolása nélkül. Az is valami. Már attól is boldogabb lennék... igazán boldog. De tényleg. Mert ezt most olyan nehéznek érzem... 
Csak egy hét... egy kis jutalom azért, hogy tíz éve minden nap, minden órájának minden percében azért dolgozom, hogy később ne legyenek szövődményeim... hogy ne nyomorodjak bele abba, hogy a hasnyálmirigyem egyik pillanatról a másikra csak úgy feladta a szolgálatot. Minden szó nélkül. 
Vagy egyetlen nap. Egy napért is nagyon hálás lennék... tényleg.

Tudom, hogy kár keseregni azon, amin az ember nem változtathat. Tudom, és eszemben sincs depresszióba süllyedni. De engedd meg nekem, hogy most egy kicsit begubózzak, mint az a  hernyó, aki egyszer csodás pillangóvá válik. Engedd meg, hogy ma kicsit sajnáljam magam, hogy sírjak, vagy bosszankodjak, ha jól esik. Engedd ezt meg nekem, hogy aztán holnap újult erővel vessem bele magam a kihívásokba, feladatokba, az életbe... Mert mélypont ide vagy oda, az élet csodás ajándék, s nem felejtem, hogy bizony a sors soha nem ró nagyobb terhet a vállamra annál, mint amennyit biztosan elbírok!!!
De azért..
Bárcsak eltűnne ez az egész cirkusz a Föld színéről, hogy aztán örömömben sírva üdvözölhessem az új és egészséges életem! Újra. Mint régen. Nem lenne idegen, hiszen egészségesnek születtem...




Utóirat: 

Ma nem szeretem a diabéteszem. Ma úgy érzem, nem én irányítok. Ma legyőzött. Burn out.

DiabGirl