Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2016. augusztus 8., hétfő

Paleo / Chapter 4

Negyedik felvonás.
Mert hogy évekkel ezelőtt belecsaptam már ebbe a lecsóba, megfogalmazván egy-két kritikát. Mind itt vannak, ha visszaolvasnád: az első találkozásról, az első próbálkozásról, és a fejemben kattogó kérdésekről. Most had írjak valami mást is. 
A reményről.

Sosem olvastam eleget a paleolit diétáról ahhoz, hogy kőkeményen fejjel menjek a Szendinek. De egy-két megjegyzése a cukorbetegek gyógyulásáról azonnal kiverte nálam a biztosítékot, és nem is voltam hajlandó megérteni a szemléletet. Nem is érdekelt.
Aztán nemrég kaptam egy levelet.
Egy cukorbeteg pajtásom keresett meg és írt lelkesen az őt ért pozitív változásokról a paleolit diéta kapcsán. Jó volt olvasni. Javuló közérzet, jobb alvás, elfelejtett gyomorproblémák, csökkent inzulinigény... és én csak ültem ott magamban, megdöbbenve. Miért is nem járok én ennek jobban utána? Miért kritizálok én valamit, amiről épp csak annyit tudok, amennyit mindannyian elkapunk az éterben...? Leginkább semmit.
Elővettem hát egyetlen könyvemet a paleolitról, címezve kezdőknek és elkezdtem olvasni. Vicces amúgy, mert az említett könyvet egy régi "paleós" barátnőmtől kaptam, de mivel totál ellene voltam a diétának, akkor csak feltettem a polcra a többi közé. Hogy majd egyszer...

Örülök, hogy eljött a nap. 
Mert már az első összegző könyv után világossá vált például, hogy az általam említett szénhidrátok kérdése kapcsán nincs is túl nagy félreértés. Mindössze annyi, hogy finomított szénhidrátok és nem finomított szénhidrátok között tényleg bazi nagy a különbség. Szóval szénhidrátokra szükségünk van, de nem mindegy milyenek azok a szénhidrátok.....
És akkor itt be is léptem az érdeklődők közé.

Mert milyenek a jó szénhidrátok?
Mi a baj a gabonákkal?
Most akkor megisszuk azt a kálciumot a tejjel, vagy épp tönkretesszük vele csontjainkat?
Miért van ennyi gyomor -és bélrendszeri probléma, de tényleg?
És hogy lehet, hogy a ma is élő törzsek nem ismerik a civilizációs betegségeinket?
Hogyan vált világméretűvé az elhízás és alultápláltság problémája?
Mit képvisel ma a közegészségügy? 
Mi változott az elmúlt 100 évben?
És hogy jönnek ezek a cukorbetegséghez?
Mi az a koleszterinteória?
Mit akarnak valójában az orvosok?
Ki találja ki a követendő diétás arányokat?

Zümmög a fejem. :-)

Mert ezek a kérdések nem csak szimpla válaszokat adnak, de meg is magyarázhatnak egy-egy ma sem értett egészségügyi problémát... például:
Miért van olyan sok meddőség?
Honnan jön az endometriózis?
Mi a nyavalya az az IBS?
Miért alakul ki cukorbetegség?
Miért van jelen olyan sok bőrbetegség?
Ilyenek.


Kedves paleósok, segítsetek még több kérdést feltenni...  és megérteni mi folyik itt. :-) Tényleg érdekel. Írjatok emailt, vagy üzenetet a Facebookon.... had szippantsam be az infót, a tapasztalatokat.
Aztán vegyük sorra a válaszokat...

Köszönöm.:-)

üdv,
DiabGirl


2016. július 22., péntek

C h a l l e n g e

Most meg az van, hogy sok a bázis. Visszavettem 20%-kal, mert az elmúlt két napban szinte nem is adtam gyorshatásút a kajához, annyira szédültem néha. A mérések meg bizonyították, hogy a bázisinzulin működik önmagában is, mint az állat. :-)
Szóval épp csak stabilizálódtam a nagy hyperglikemiák után, épp csak megnyugodtam Máltán,  
már itt is a következő  c h a l l e n g e. 

Megjött a menszeszem. És ez mindig beleköp a levesembe. :-)
(Nem mellesleg, visszatérve Osloba szokatlan hőség várt, ami szintén lefelé tornázza a vércukromat...)

Megfigyeltem már néhányszor, hogyan változik a szervezetem cukoranyagcseréje a külső körülmények hatására. És kifejezetten érdekes, hogy a diabétesszel annyira szenzitívvé váltam ezekre a hatásokra, mintha csak megélném, amikor a kis sejtjeim csatába mennek, túlélnek vagy épp örülnek valaminek. Legutóbb a hidegfront okozott pluszmunkát, most meg épp ellazulunk a menszesz alatt... Ilyet...:-D

Elég nehéz megtalálni a közös hangot. De nem is csodálom. 
Ha csak arra gondolok, mennyit számít a megfelelő táplálék - és folyadékfogyasztás ahhoz, hogy testem egészségben és úgy egyáltalán életben maradjon, igazi kihívásnak tekintem pótolni egy évek óta nem működő szervem munkáját. Mert a test egy csodálatosan működő rendszer, ahol mindennek megvan a pontos helye, ideje, szerepe. Minden kapcsolódik mindenhez és minden nanomikron' részlet és ezredmásodperc tökéletesen ki van találva az élet optimális fenntartásához. A testen belül nincs kérdés, ott nem gondolkozik senki a következő lépésen. Egyszerűen csak működik, ahogy kell.
Na ezt utánozni..... igazi  c h a l l e n g e.

Tanulhatok fejben számolni, képleteket gyártani, ötéves tervekben élni, vagy le is doktorálhatok, hogy őrizzem testem egészségét, akkor sem tudnám kopizni ezt a tökéletességet. 
De legalább kezemben az eszköz: adhatom az inzulint, mérhetem a vércukrom, és ellenőriz(tet)hetem a testem állapotát. Hála és köszönet.:-)

Nem is tudom mi tévő lennék, ha egyszercsak kapnék egy csodabogyót... Egy olyan bogyót, ami nélkülem is elvégzi azt a sok feladatot, ami a diabétesszel jár. Mint egy vérnyomáscsökkentő. Csak beveszem reggel és kész is az egész nap... a vércukormérések... a kalkulációk... a tervezés... az inzulinadás... a kontroll... és a százezer külső behatás menedzselése... Talán a sejtjeim is boldogabbak lennének.:-D
És ha kapnék egy új és működő hasnyálmirigyet?
Lehet, hogy unatkoznék? :-D Na jó, azért az enyhe túlzás. 
De biztosan nem lennék ennyire szoros és tudatos kapcsolatban a saját testemmel. :-)

ui: Most figyelek. Kicsit magasabban, 10 mmol/l-en állok, de legalább stabilan, és jól is érzem magam. Meglátjuk, mi történik, ha a piros napok eltelnek... 
Valószínűleg visszaemelem a bázist az eredeti felállásba.

És figyelek tovább... :-D

üdv,
DiabGirl

2016. július 10., vasárnap

StresSz

Végülis elmentem dokihoz a magas vércukraim miatt, mert kicsit féltem a ketoacidózistól, és mert már igazán kimerült voltam ebben a végtelen totó-lottóban... de szerencsére kiderült, hogy a szervezetem nincs akut veszélyben.
Szóval más ötletem nem maradt, cseréltem a Humalog-ampullát, bízva a "friss hatásban". :-D
Mivel aznap utaztam is, nem tudom pontosan, hogy ez az inzulincsere, vagy a hideg frontból való szabadulás volt-e a kulcs, de szépen stabilizálódtak az értékeim. :-)

Aztán gondoltam, van itt azért még mit górcső alá venni, ha épp logikát keresünk a vércukorszint extrém emelkedése kapcsán, és eszembejutott a STRESSZ. Igaz, nekem nem játszott az elmúlt időszakban (kivéve persze a huszas milimolok láttán rámtörő idegbajt :-D) , de azért van mit írni róla...

A stressz önmagában nem betegség, viszont ha nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogy jól kezeljük a számunkra megterhelő mentális (pl. párkapcsolati-, munkahelyi konfliktusok) és/vagy fizikai (pl. sérülések) helyzeteket, akkor a tartós stressz hatására akár meg is betegedhetünk. 
Szóval kezdjük is ott, hogy mindez lehet akár rizikófaktora is a cukorbetegség kialakulásának. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy minden stresszel élő ember előbb-utóbb diabéteszes lesz, csupán azt, hogy ha megvan a genetikai hajlam és esetleg más kockázati tényezők is jelen vannak az életünkben, a stressz felgyorsíthatja a folyamatot.
Normális esetben, a stressz hatására a szervezet ún. válasz akcióba lép, ennek során számos úgynevezett stresszhormon szintje emelkedik, ezek segítik a sejteket a megfelelő energiaellátásban, mely döntően zsírból és szénhidrátból származik, tehát a vércukorszint emelkedik, és a glükóz a sejtekbe be is jut.
És mi történik velünk stressz hatására, ha diabétesz is van?
Sajnos a mi szervezetünkben ez a stresszválasz nem működik megfelelően, hiszen az inzulin nem képes a sejteket extra energiához juttatni, ezért a glükóz szintje megemelkedik a vérben. Mivel sokszor a stressz hosszú időn keresztül jelen van, a stresszhormonok sokáig termelődnek, így a folyamat szinte krónikussá válik. Arról nem is beszélve, hogy a kedvezőtlen körülmények hatására hajlamossá válunk elhanyagolni magunkat, a diétát, a rendszeres méréseket... én legalábbis voltam így már vele.
És mindez nemcsak súlyos pszichológiai, hanem élettani következményekkel is járhat.

Honnan tudjuk, hogy benne vagyunk?
Testünk mindig figyelmeztet és reagál is az észlelt veszélyekre. Ezért érezhetünk: fejfájást, emelkedett pulzust, magas vérnyomást/vércukorszintet. Ezért tapasztalhatunk emésztési zavarokat, hányingert, szédülést, túlzott étvágyat vagy étvágytalanságot, hátfájást, nehézlégzést, szorongást és/vagy pánikrohamot, és küszködhetünk alvászavarral is. (A felsorolást nem is folytatom...)
Szóval cukorbetegség ide vagy oda, érdemes megtalálni a számunkra legmegfelelőbb stresszoldási módszert, az tuti!

------» A sport, illetve a rendszeres relaxáció kombinációja általánosan javasolt, és jól bevált stresszoldó módszer, hiszen nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is erősíti a szervezetet.
Igaz, a mai rohanó világban nagyon nehéz időt és energiát szánni a pihenésre, de nem lehetetlen. Ha nem pillanatnyi megoldásokban, hanem hosszútávú célokban gondolkodunk, meg fogjuk találni azt a napi egy órát valahol a sokminden között.:-)

Ha mégis mindössze perceid maradnak a 24 órából, kérlek tanulj meg legalább egy légzéstechnikát. 
Miért fontos a megfelelő légzéstechnika stresszhelyzetben? Mert meghatározza a vérnyomást, a pulzusszámot, az anyagcserét, az emésztést, sőt az összes szerv működését, valamint az általános hangulatot és idegállapotot is. És mert semmiféle segédeszközt nem igényel, csak némi nyugalmat.

Meditációs technikákból hoztam neked az alábbi gyakorlatot, hidd el működik, akkor is, ha csak 3 perced van leülni a metrón. :-) Íme:
Lassan szívd be a levegőt az orrodon, és lassan engedd ki a szádon keresztül. Ismételd ezt a ritmust legalább 5 percen keresztül. Még hatékonyabb, ha belégzéskor előre tolod a hasad, és a vállaid nem engeded megemelkedni, így a tüdőd jobban megtelik levegővel.

De nagyon sok más, igazán jó relaxációs módszer létezik ám, úgyhogy megéri kicsit utánajárni a neten... vagy elmenni jógázni, és megtapasztalni saját magad. ;-)


Én pl. rajongok a jógáért.
Írok majd róla. :-)

Addig is le a negatív stresszel!------------------------------»

Ui: Írtam negatív, mert azért nem árt tudni, hogy a stressznek bizony létezik az a pozitív-életmentő-motiváló változata is, ami nagyban segíti kitűzött céljaink elérését, és úgy általánosságban a túlélést. Fordítsunk hát erre több energiát, és védekezzünk a negatív körülmények ellen.:-)

Üdv,
DiabGirl

2016. július 4., hétfő

LogikátLAN?

Szeretnék már végre írni egy bejegyzést arról mennyire szuperkirályhős vagyok.
Szeretném már látni a sok befektetett energiám eredményét... és azt leírni nektek, mennyire szuperkirályhős a diétám, meg az inzulinjaim. Ja meg én ugyebár. :-D Készültem is már... 
Erre...

Két napja nem tudok lejönni a 18-20 mmol/l-ről. Már megint.
Igaz, ma reggel 10-el ébredtem, ami kihozott "zombiland"-ből, de a 18 csak visszatért ebéd után, szóval... hagyjuk is.
Pedig próbáltam már mindent. Kétóránként mérek, igyekszem elég vizet inni, alig eszek szénhidrátot, gyorsat meg egyáltalán nem... beadom az inzulint... Mi más?
Várok.

Néha előfordul, hogy a sok szerencsétlen próbálkozás után már magamba gubózok és beszélni sincs kedvem senkihez. Depressziónak nem nevezném az érzést, inkább amolyan indulatmentes "Mindenki menjen a pics@ba, hogy ez a sz@r se akar sikerülni."... Ha érted , mire célzok. :-)
Hogy ez kicsit dühösen hangzik? Igen. Az.
Minden nap reggeltől estig kalkulálok a cukorbetegséggel, agyonszámolom magam, aztán néha így, néha úgy, de azért valahogy mindig sikerül a kontroll és átlátom, ami történik. Viszont most nem látok semmit. Főleg logikát a történetben. 
Így se, úgy se.

Tanácstalanság van.
Begubózok. Egész nap teszek-veszek, dolgozok, vagy takarítok, pakolok, mosok, vasalok és/vagy olvasok, és/vagy rendezgetem a fényképeimet, vagy főzök, vagy kimosom-megszárítom a hajam... Mindegy csak egyedül legyek. Mindeközben a telefonom két-három óránként jelzi, ha ideje vércukrot mérni. Várok. De újabb és újabb tizennyolcak meg huszak jönnek, én meg újabb és újabb tennivalót találok magamnak. 
És gondolkodom. 

Nézzük mit lehet górcső alá venni:
- rossz az inzulin? Megfagyott? Megfőtt?     
NEM. Lecsekkoltam. Tényleg. És vigyázok is rájuk. Óvom őket a napfénytől, hőségben hideg üdítőt kapnak a táskámba, és az otthoni hűtőszekrény hőmérsékletét is mindig ellenőrzöm. Kristálytiszták az ampulláim, bár a Humalogot még tesztelem azért, ki tudja. De a bázis tuti oké.

- adtam elég inzulint?                                    
IGEN. Pedig ebben nem vagyok jó. El tudom csalni itt-ott, mondván, az elég lesz... de most tényleg beadom még azt is. 

- megjött a menszeszem?                               
NEM most.

- valami furát ettem?                             
IGEN. tulajdonképpen kaptam egy bazinagy ajándékkosarat a páromtól, tele cukormentes édességgel... :-D Szóval ettem másfélét, igen, de már azt is kiiktattam a menüből, úgyhogy PIPA.

- elnéztem a szénhidrátértéket?             
IGEN, elszámolni mindig lehet. Főleg az új cukormentes édességeket. Itt -ott egy kis polialkohol, meg fruktóz, azt meg Isten tudja, hogyan számolták ezt ki a gyártók... de mostmár  nem próbálkozom, hanem bombabiztosan mérlegelek a jól ismert ételekkel, úgyhogy ez is PIPA.

- valaki csúnyán nézett rám?
NEM. Oké, csak viccelek. De ha érzelmileg instabil vagy, ez is kihozhat a balance-ból.:-)

stresszelek?                                         
NEM. Habár, az utazás maga stresszes, akármennyire megszoktam. Én meg utazok, mint állat. Szeretek repülni, szeretek utazni... de...
... az időjárásra nem figyeltem volna?
Elvégre nagy frontok vannak. Meg jön a hőség, jön a nyár. 
IGEN, ez lehetséges.


Az Oslo-Budapest-Málta légvonalban jól keresztbemetszi Európát. Én meg ott repdesek fel, s alá. Majdnem minden héten. 

A szervezetem meg rosszul reagál a frontokra, szóval ha csak a júniust nézem, meg vagyok győzve az igazamról: 
Máltán 28 fok volt, 
Pesten majd megfulladtam a 37 fokban, 
Osloban meg 19 fokos hűs nyári levegő várt... 
Hm.
Itt lehet a bibi. Mégsem olyan logikátlan.

De még mindig hadilábon állok a megoldással.... :-D
.... úgyhogy köszi, ha megírod a véleményed.

üdv,
DiabGirl

2016. június 2., csütörtök

NaplózZunk?

Egyszer így, egyszer úgy.

Legalábbis nálam valahogy nem akar működni ez a rendszeres jegyzetelés. Sokszor szívből kívánok magam mellé egy személyes diéta-felügyelőt, aki non-stop kontrollálja a tennivalókat. Te is?
Pedig nem egy bonyolult feladat ez, sőt, én egyébként kifejezetten imádok adminisztrálni/rendszerezni. De néha valahogy viszketek a sok kötelező tennivalótól, és ha a méréseket, szúrásokat, fejben matematikát esélyem nincs elkerülni, hát próbálom a naplózást kiiktatni az életemből. :-D
Jó kifogás.

Még akkor sincs igazam, ha egyébként fejben törekszem a rendszerességre.
Hogy miért?
Mert elég kellemetlen tud lenni az élet diabétesszel, ha nem tudjuk mit csinálunk. Adjuk az inzulint itt meg ott, mérünk ekkor meg akkor, sportolunk meg bulizunk ezen meg azon a napon, utazunk erre meg arra és stresszelünk is így vagy úgy. Oké. És hogyan hatott mindez a vércukorszintünkre?
Napló nélkül nekem halvány, de még lila gőzöm nincs róla, mert egyszerűen nem tudok mindenre pontosan visszaemlékezni.
Arról nem beszélve, milyen kényelmetlen és/vagy? ciki egy soron következő kontroll azzal az üres naplóval. :-D

Szóval írjam.
De hogyan?

Mindenhol önkontrollról olvasok. Igaz is, hiszen annyi lehetőségünk van ma már igazán jól csinálni a diabéteszt és élhetővé tenni a mindennapokat.
Miért nem használom legalább valamelyik telefonos applikációt a jegyzeteléshez?
- Egyszerű jegyzet...
- Naptár funkció...
- Vagy akármelyik letölthető diabéteszes applikáció...
- Még a Facebookon is üzenhetnék magamnak... :-D

De valahogy én ezeket nem érzem. Biztos régimódi vagyok, meg amúgy tanári vérem van. A füzet, toll, egyéb jegyzet sokkal közelebb áll hozzám. Szoktam is vásárolni szuper kis naplókat, meg színes filcet. Mindig alkotok valami színeset és jobban használhatót, mint az a kórházi – ingyenes kis jegyzet. Szerintem csak fantázia kérdése.
Jöhetnek csillámpónik vagy batmanek is két érték között, ha úgy érzed. Hiszen sokkal lelkesebben lehet használni azt, ha minden pici porcikájával a Tiéd.

Általában én is lelkes vagyok. Csak lusta.:-D Szóval használom a csodafüzeteket... de csak kb. Két hétig.
Majd a kontrollt megelőző este jól átizzadom a vércukormérőmet, és próbálok visszaemlékezni mindarra, ami kimaradt a további két hónapban. :-D

Hát írni kell(ene) azt a naplót.
Nem tudok kifogást keresni.
Nincs kifogás.
Önkontroll van és emlékeztetők.

És hogy mit érdemes leírni? 

Szerintem:
- Vércukormérés ideje / Próbálj meg párban mérni legalább egyszer egy nap!
- Inzulinadás ideje / Próbáld meg nagyjából azonos időkben beadni az inzulinjaidat!
- Inzulinmennyiségek / Sose felejtsd végiggondolni mi minden hatott rád előtte, vagy/és mi minden fog hatni rád utána, eszerint kalkuláld azt.
- Szénhidrátmennyiségek / Mindig számold a lehető legpontosabban a CH értéket!

+ Külső tényezők:
- Hirtelen időjárásváltozás
- Stressz
- Menstruáció
- Minden aktívabb mozgásforma
- Betegség
- Nem megszokott étel/ital fogyasztása
- Alkohol fogyasztása különösképpen
- Utazás

!És mindig legyen meg a következő kontrollod időpontja, 
hogy véletlenül se felejtsd el!

(Ezt az egyet még én is beírom a telefonomba is. :-D)

Na, eléggé motivált lettem újra szerkeszteni a kis csodakönyvem.
Megyek is. :-)

Üdv,
DiabGirl